Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2173 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969 '. szeptember 25-én, csütörtökön 2174 ségügyi, szociális intézmények létrehozását és üzemelését. Ezzel szemben számos népgazdasági ágazatban kedvezőbbek a munkakörülmények. Az olajipar bérszínvonalának alacsony szintjét mutatja az az összehasonlítás, amely szerint 1968-ban a szénbányáknál az egy főre jutó átlagjövedelem 35 600 forint, az érc- és ásványbányászatban 31 500 forint, a mecseki ércbányászatban 36 700 forint volt, míg a kőolaj bányászatban 23 600 forint. Meg kell jegyezni, hogy a kőolajés gázipar részére jóváhagyott alacsonyan induló bérszínvonalat az elkövetkező években sem lehet a mostani körülmények miatt növelni, mert a szükséges növekedés felemésztené a teljes részesedési alapot. Említést kell tenni arról is, hogy a kőolajés gázipar jellegénél fogva több ezer fős olyan létszámmal rendelkezik, amelynek kiküldetési, illetve külszolgálati díjat kell fizetni. Feltétlenül felülvizsgálatra vár az a jelenlegi állapot, hogy az 1951. évi árszínvonalhoz igazított díjakat lehet csak folyósítani, ugyanakkor az utóbbi években egyre .növekvő mértékben emelkednek az árak. Többek között erre vezethető vissza, hogy a külszolgálatos munkahelyekről egyre nagyobb mértékben vándorolnak el dolgozóink. A mai árviszonyokhoz igazodó és a jogszabályok szerint folyósítható díjkülönbségnek a munkabérben vagy más anyagi juttatásban való megadása a kőolaj- és gázipar erőit meghaladó feladat, de hatáskörén is túlmegy. Az elkövetkező években a kőolajipar helyzete nem fog javulni, hanem egyértelműen romlani. Már a népgazdasági tervek is az árszínvonal emelkedésével számoltak és ezzel számolnak továbbra is. Néhány százalékos árszínvonalemelkedés nagymértékben torzítja a fix és a szabad árakban foglalt jövedelmek arányait és ez a torzítás a kőolaj- és gázipar vonatkozásában csak kedvezőtlen irányú lehet. A fejlesztési feladatok végrehajtását akadályozó ellentmondások megszüntetése érdekében a beruházási rend javasolt módosításán kívül szükséges a kőolaj és gázipar dolgozóinak erkölcsi és anyagi elismerése érdekében a bérszínvonal-mutatóknak a -megemelése. Tisztelt Országgyűlés! A párt és a kormány határozatai alapján megvalósult nagyobb arányú, szénhidrogén-kutatási és feiles7tési tevékenységet, amely az ország energiaforrásainak szerkezeti átalakulásához vezet, csak az ismertetett nehézségek és hiányosságok megszüntetésével lehet maradéktalanul végrehajtani. Tisztelt Országgyűlés! A kőolaj- és gázipar dolgozói erkölcsi és hivatali kötelességüknek tartják, hogy mint eddig, úgy továbbra is mindent megtegyenek annak érdekében, hogy az országos célkitűzéseket maradéktalanul megvalósítsák. A gazdaságirányítási reform bevezetése után a reform irányelveinek a kőolaj- és a gázipar területén gyakorlatban való alkalmazása nagymértékben elősegítené e célok megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot a magam részéről jónak tartom, ezért elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Bódi László képviselőtársunknak adok szót. BÓDI LÁSZLÓ : Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak! örvendetes, hogy népi államunk a gazdasági, a kulturális és a politikai eredményeink továbbfejlesztését törvényhozási úton is biztosítja. Jelenleg a gázenergiával foglalkozik az Országgyűlés, mint kiemelt jelentőségű kérdéssel. Napjainkban sok vita folyik arról, hogy az életviszonyok mely körét kell törvényben és mely körét kell más jogforrásban szabályozni. Általánosan elfogadott vélemény szerint a legjelentősebb társadalmi viszonyok azok, amelyek törvényi szabályozást kívánnak. Ha mélyebben betekintünk a törvényjavaslat egészébe, annak tartalmába, megállapíthatjuk, hogy szerencsére az alföldi földgáztelepek feltárásával jelentős változásokkal kell számolnunk az energiaszükségletek kielégítésére szolgáló források tekintetében: így valóban azt kell mondanunk, hogy gazdasági viszonyaink szélesebb körét érinti a javaslat. A törvény célkitűzésével, az abban foglaltakkal egyetértek és örömmel üdvözlöm rendelkezéseit, mert meg vagyok arról győződve, hogy a törvény a maga sajátos eszközeivel az új helyzetben valóban segítséget nyújt a népgazdaság és a lakosság növekvő energiaigényeinek biztonságos és gazdaságos kielégítéséhez, megszabva az energiafelhasználást szolgáló gáz termelésének, szállításának és szolgáltatásának normáit. A magam részéről is úgy látom, a törvény végső soron azzal, hogy megállapítja a gázszolgáltatók és a gázfogyasztók jogait és kötelességeit, rendet teremt a maga eszközeivel ezen a területen. Mint Szeged város képviselője, külön örömömnek adok kifejezést ezen a helyen is amiatt, hogy már városunk és megyénk nemcsak a szegedi paprikáról, a papucsról, vagy éppen a szalámiról híres, hanem gázkészleteinkről is. Helyeslem, hogy a kormány megfelelő segítségével 1960-tól már a gázipar fejlesztése és szerkezetének kialakítása kapcsán az alföldi földgáz azonnali hasznosítására is sor kerülhetett. Ma már elkészült a földgáz-felhasználás központi fejlesztési programja is. A gázenergia az ország teljes energiafelhasználásában jelenleg 13—14 0 százalékkal részesül. 1980-ban a gázenergia részaránya az ország energiaellátásában remélhetőleg meghaladja majd a 25 százalékot is. Mindezek olyan tények, amelyek egymagukban is indokolttá teszik a kérdésnek törvény útján történő szabályozását. Ez a szabályozás természetesen messzemenően figyelembe kell, hogy vegye a gazdasági célokon kívül azokat a szociális és kulturális célokat is, amelyeknek lényege ugyancsak nem lehet más, mint a dolgozó ember életkörülményeinek a megjavítása. A jelenleg Szegeden levő több mint 36 ezer lakásból körülbelül 15 ezer lakás vezetékes gázzal van ellátva és ebből négyezer lakás tiszta földgázt fogyaszt. Míg 1967-ben 27 millió köbméter földgázt vett igénybe a város, addig 1968-ban a város földgázigénye 45 millió köbméter volt. Ez a nyolc év előtti gázenergia-felhasználásnak több mint negyvenszerese. A földgázfogyasztás nagy volumenét a gáz-