Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2135 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2136 megküzdenünk. Ez a konzervativizmus nemcsak a szülőknél jelentkezik, akik szívesebben képzelik el kislányukat íróasztal mellett, mint jobb keresettel ugyan, de valami olajos kabátban. Fennáll ez a konzervativizmus az üzemek vezetőinél is, akik ne,m mindenütt szívesen foglalkoznak velük, sőt fennáll talán még a szakmunkásképzés egyes területein is. A kérdéssel minden esetre foglalkoznunk kell és elő kell segítenünk a nők nagyobb arányú szakmai képzését. Néhány mondatot még az ifjúsági forrásról. Véleményünk szerint az ifjúsági forrás elosztásával, hogy tudniillik hova mennyi iskolázodjék be, a jövőben sokkal hangsúlyozottabban kell foglalkozni. Mert én nagyon tisztes dolognak tartom és messzemenően támogatom a magasabb fokú műveltségre vonatkozó óhajt, de ezt a műveltséget több úton lehet megszerezni. Lehet úgy is, hogy valaki beiratkozik a szakmunkásképzőbe és pótlólag elvégez két középiskolát, s máris érettségizett lesz. Persze lehetne úgy is, hogy széles méretekben kizárólag az állam terhére történjék, de ezt az állam nem is bírná el. Az ifjúsági forrás elosztása valóban döntő kérdés az ipari termelés alátámasztására, a fejlődés biztosítására, s úgy gondolom, ezzel a kérdéssel erőteljesen kell foglalkozni. A vita értékes gondolatokkal, javaslatokkal járult hozzá a törvényalkotáson túl a végrehajtáshoz is. Még egyszer szeretném megköszönni a képviselő elvtársak hozzászólásait, amelyekkel nagy segítséget adtak munkánk folytatásához. És még egyszer megköszönöm a közreműködését mindazoknak, akik elősegítették a szakmunkásképzés fejlesztését és a szakmunkásképzési törvényjavaslat előkészítését. (Nagy taps.) ELNÖK: Kónyi Gyula képviselőtársunk, a törvényjavaslat együttes bizottsági előadója kíván szólni. KÓNYI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló törvénytervezet és a miniszter elvtárs expozéja felett hosszan tartó és mély gondolatokat magában foglaló vita alakult ki. A felszólaló elvtársak több olyan javaslatot tettek, amelyek érintették a törvényjavaslat egyes paragrafusainak, illetve pontjainak tartalmi vonatkozásait. Az országgyűlés ipari, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága ezeket a javaslatokat megvizsgálta és ennek kapcsán szeretném a bizottságok értékelését, illetve véleményét elmondani. Egyben bejelentem, hogy Radnai elvtársnő a törvényjavaslat 20. §-ának (2) bekezdéséhez, Pázsit elvtárs a törvényjavaslat 13. §-a (3) bekezdéséhez és a 23. §-hoz, Hárász elvtárs a javaslat 14. §-a (1) bekezdéséhez, Molnár elvtárs a törvényjavaslat 11. §-a (4) bekezdéséhez és a 32. § (2) bekezdéséhez tett javaslataitól a bizottsági vita és a munkaügyi miniszter elvtárs által a bizottsági ülésen adott válasz alapján elállt. Szükségesnek tartom azonban megemlíteni, hogy a törvényjavaslat 20. §-ához tett és a bizottság által is elfogadott indítványt is Radnai elvtársnő tette. Pázsit elvtárs a törvényjavaslat 16. §-ának kiegészítéseként megfogalmazott javaslatát — jóllehet azokkal a bizottság nem értett egyet — továbbra is fenntartotta. Ez a kiegészítés így szól: „A tanuló minden eredményesen befejezett tanévét munkában eltöltött évnek kell tekinteni. Az a vállalat, amelynél mint szakmunkás először vállal munkát, a tanulóévöket a vállalatnál eltöltött időnek ismerje el." A javaslat a bizottságok véleménye szerint nem fogadható el. Ugyanis egyetlen iskolatípus tanulóinak a tanulóidejét sem ismerjük el munkaviszonynak. Másrészt jól tudjuk, hogy a szakimunkástanuló még nem szakmunkás, csak tanuló, így tanulóviszonyban és nem munkaviszonyban van. Harmadrészt, a javaslat elfogadása olyan bérezési és egyéb problémákat vetne fel, amelyek sértenék a vállalatok önállóságát. Mindezeknek figyelembevételével — csatlakozva a munkaügyi miniszter, Veres elvtárs indokolásához — a javaslat elvetését ajánljuk. A képviselő elvtársak számos javaslatot tettek felszólalásaik során a végrehajtási rendelkezésekhez kapcsolódóan is. Ezeket — amint erre válaszában utalt a munkaügyi miniszter elvtárs — a végrehajtás során igyekeznek figyelembe venni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottság a kinyomatott és képviselőtársaink között szétosztott együttes jelentésében módosító javaslatokat terjesztett elő a törvényjavaslat 1., 4., 6., 10., 13., 16., 17., 20., 23., 26. és 35. §-aihoz. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az együttes bizottság módosító javaslatait, amelyeknek törvénybeiktatásával a munkaügyi miniszter elvtárs is egyetért? Aki igen, kérem, szavazzon kézfelemeléssel. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Egy tartózkodás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az együttes bizottságnak a törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatait egy tartózkodás ellenében elfogadta. Pázsit Árpád képviselőtársunk az országgyűlési vita során a törvényjavaslat 16. §-ához előterjesztett módosító javaslatát a munkaügyi miniszter és az együttes bizottság álláspontjával szemben továbbra is fenntartotta. Ezért szavazásra teszem fel a kérdést. Kérem, hogy akik a törvényjavaslat 16. §ának, a munkaügyi miniszter és az együttes bizottság álláspontjával egyetértésiben benyújtott eredeti szövegét fogadja el, szemben Pázsit Árpád képviselőtársunk módosító javaslatával, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Egy ellenszavazat.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Egy tartózkodás.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat 16. §-át Pázsit Árpád képviselőtársunk módosító javaslatával szemben, egy ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadta. Az együttes bizottság előadójának bejelentése alapján az Országgyűlés ülésén elhangzott többi módosító javaslat felett határoznunk nem kell. Az Országgyűlés által elfogadott módosítá-