Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1683 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1684 Azt gondoljuk, hogy időben nyúltunk a kérdéshez, a felülvizsgálathoz, és helyes, hogy nem vártuk meg, amíg irányítási, tervezési módszereink és a követelmények között szembetűnővé fejlődnek az ellentmondások. Ezért a megindult munkát úgy minősíthetjük, hogy kellő időben fogtunk hozzá és eddig kialakult tartalma reményt nyújt arra, hogy gyümölcsöző eredményeket érhetünk el. Több mint egy évvel ezelőtt indult meg ez a munka sok szakértő részvételével és a legutóbbi időben különböző kollektívákban az előzően kialakult álláspontokat sok ezren vitatták meg. Az a tervünk, hogy a vita értékelése után és a részletek feldolgozása után, a nyár folyamán végleges elvi álláspontot alakítsunk ki a tennivalók tekintetében és ezzel párhuzamosan az állami szervek felkészülnek a változtatások gyakorlati végrehajtására, amelyeket túlnyomórészben ez év második felében végrehajtunk. A sok szakember részvételével kialakított javaslatok túllépik felszólalásom keretét, és ezért csak néhány, a mostani vita szempontjából is lényeges kérdésre szeretnék rámutatni, amelyek az eddigi vitákban is egyértelműen kialakultak és amelyekben — úgy gondolom — már ma is teljes az egyetértés. A vita abból a már korábban is rögzített felismerésből indult ki, hogy a tudományos, szellemi alkotás a mi társadalmunkban egyre inkább termelőerővé válik. Ez elvileg azt jelenti, hogy — természetesen kivételektől eltekintve — a tudományos kutatásra fordított anyagi eszközök nem fogyasztják a nemzeti jövedelmet, hanem a tudományos kutatás maga is értéktermelő tevékenység és a nemzeti jövedelem termelésének része, értéktermelő alkotás. Világossá vált az anyag kidolgozásánál az a felismerés, hogy gazdálkodásunk rohamos műszaki, tudományos fejlődésében szükségszerű a szellemi alkotás részarányának növekedése a nemzeti jövedelem megtermelésében, és ennek következtében az a megállapítás, hogy a tudományos alkotás százalékos részaránya törvényszerűen növekedőben van és ezzel egyidejűleg a tudományra fordított anyagi javak részaránya a ráfordításokban is százalékosan növekszik és kell, hogy növekedjék, a jövőben is. Külön vizsgálat és vita tárgyát képezte helyzetünk és tennivalóink a műszaki fejlesztés és a tudományos élet nemzetközi kapcsolataiban. Mint már korábban is ezt világosan láttuk, most egyértelműbben sikerült megfogalmaznunk azt az elvet, hogy országunk méretei következtében hogyan kapcsolódjunk be a nemzetközi együttműködésbe. Az alapelv világos. Véleményünk szerint a mai állapothoz képest helyes és szükségszerű gyorsan, mondhatnám rohamosan növelni a nemzetközi kapcsolatainkat és a mainál intenzívebben bekapcsolódni a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, nagyobb mértékben igénybevenni mindazt, ami a szocializmus építésében e téren hasznosítható és alkalmazható. Nemzetközi kapcsolataink főbázisa a szocialista országokkal való kapcsolat és ezen belül is természetszerűen a Szovjetunióval való intenzív és véleményünk szerint gyorsan növelendő és növelhető tudományos kutatási kapcsolatok. Ez az alapja tudományos életünk jövő fejlődésének. Mindez nem zárja ki, sőt, megköveteli azt, hogy a nem szocialista országok tudományával, kutatási eredményeivel is fokozottabban foglalkozzunk és e téren is növeljük a kölcsönös előnyök alapján nemzetközi kapcsolatainkat. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy e téren is vannak tennivalóink. Az elemzések azt mutatják, hogy ezen nemzetközi kapcsolatokban helyes, célszerű és fejlődésünket segíti, ha bátran növeljük a nem szocialista országokból vásárolt találmányok, szabadalmak, gyártási eljárások, gyártási tapasztalatok átvételét. Ezek a kapcsolatok, üzletkötések teljesen megfelelnek saját érdekeinknek, megfelelnek a kölcsönös érdekek elvének és politikailag a békés egymás mellett élés céljait szolgálják. Ügy véljük, hogy ha tanácsot és ösztönzést akarunk adni állami vezető szerveinknek, a vállalatoknak a nem szocialista országból vásárolt szellemi termékek kérdésében, akkor a tanács lényege az, hogy bátrabban, kezdeményezőbben éljenek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen a fent elmondottak szerint mindez szocialista hazánk építését szolgálja és gyorsítja. Teljesen magától értetődő, hogy országunk méretei nem teszik lehetővé, hogy a kutatások minden részében — ahogy mondani szokás — a tudomány teljes spektrumában úgy dolgozzunk, hogy minden témában világszínvonalat jelentő eredményeket remélhessünk. Ilyen célt országunk méretei, anyagi erőink, kádereink száma nem tesz lehetővé. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez a következtetés azt jelenti-e, hogy a tudományos kutatásban úgynevezett „fehér foltok" szükségesek-e hazánkban, ' tehát szükséges-e úgy dönteni, hogy ahol kiemelkedő eredmény reményével nem rendelkezünk, ott a kutatást leállítsuk és az anyagi erőket és a kádereket más területre csoportosítsuk. A viták egyértelműen bebizonyították, hogy ilyen fehér foltok megteremtése nem volna helyes. Döntően azért, mert a nemzetközi tudományos vérkeringésbe való fokozottabb bekapcsolódásunk, a külföldi eredmények átvétele követelőén igényli azt a hátteret, hogy legmagasabb szinten kutatóink, hozzáértő tudósaink rendelkezzenek azzal az ismerettel, ami az átvételhez, a nemzetközi eredmények hazai meghonosításához szükséges. Ezért a vita eredménye szerint a kutatások összpontosítása egyes célokra alapvetően fontos dolog, de nem egyértelmű azzal, hogy az összpontosított kutatásokból kieső területeken megszüntessük a munkát. E területeken is szükségünk van olyan mérvű tudósképzésre és kutatási tevékenységre, amely alkalmas a külföldi eredmények magas szintű, megfelelő átvételére. Különös gonddal elemeztük az eddigi munka során az egyetemeknek a tudományos életben, a kutatásban betöltött szerepét. Az elemzés egyértelmű eredménye az, hogy a jövő fejlődésében az egyetemeknek mindenképpen na-