Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-27
2129 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 2130 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést délután 3 óráig felfüggesztem. . (Szünet: 13.26—15.00. Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket folytatjuk. Bejelentem, hogy egy képviselőtársunk elállt a szótól. A tövényjavaslathoz hozzászólásra több jelentkező nem volt. A vitát bezárom. A felszólalásokra Veres József munkaügyi miniszter elvtárs válaszol. A miniszter elvtársat illeti a szó. VERES JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslatról folytatott, csaknem egynapos vita is igazolja, hogy szocialista tartalmú törvényjavaslatot tárgyaltunk meg, amely a társadalomban az elmúlt 20 év alatt' bekövetkezett pozitív változásokra épül fel. A törvényjavaslat tárgyalása közben sok mindenről volt itt szó, a vita az élet széles területét ölelte fel a szakmunkásképzés vonatkozásában. A tárgyalás folyamán messzemenően napfényre került, hogy a fizikai munka megbecsülése terén, az anyagi, tárgyi feltételek megteremtése tekintetében, a tudatformálásban még nagyon sok a tennivalónk. A vitában, ha jól emlékszem, 30 hozzászóló vett részt. Lehet, hogy eggyel tévedek. Ha figyelembe veszem, amit most az elnöklő elvtársnő bejelentett, akkor 29. Őszintén szólva az a rendkívül pozitív segítőkészség, amellyel a hozzászólók mindannyian támogatták a törvényjavaslatot, azt az érzést keltette bennünk, hogy a vitában elhangzottak «messzemenően támogatni fogják további munkánkat, segíteni fogják a szakmunkásképzésben egyrészt a további feladatok megoldását, másrészt ezzel együtt a nehézségek elhárítá-sát. Azért, hogy a képviselő elvtársak ilyen meszszemanően támogatták a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslatot, köszönet illeti, meg az összes hozzászólókat. Mind a magam, mint a minisztérium összes dolgozói nevében hálásan köszönöm ezt a széles körű támogatást. Kedves Elvtársak! A hozzászólók valamenynyien egyetértettek a törvényjavaslattal, részleges kiegészítésekre tettek javaslatot. Ezekre a részleges kiegészítésekre akarok rátérni, elsősorban arra, hogy a vitában hét módosító javaslat hangzott el a törvényjavaslathoz, a végrehajtáshoz igen sok. Ezeket megelőzőéin is voltak módosítások, amelyeket az előadó elvtárs a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottság nevében írásban nyújtott be. Az összes módosító javaslatokkal, amelyeket az előadó elvtárs a bizottság nevében benyújtott, egyetértek, ezeket teljes egészében elfogadásra javasolom. A vitában a törvényjavaslatra vonatkozóan elhangzott javaslatok a következők voltak. A 11. §-hoz Molnár József elvtárs és más képviselő elvtársak olyan kiegészítést javasoltak, hogy azok a vállalatok, amelyek a szakmunkásképzésben nem vesznek részt, vállaljanak részt a költségeik viseléséből. Ugyancsak felmerült az a javaslat, hogy a vállalati érdekeltség fokozása érdekében a törvény írjon elő ösztönzőket. A kérdés feltevése úgy vélem jogos, hozzá kell azonban tennem, hogy mindent törvényben szabályozni nem lehet és nem is'tudunk. Valószínűleg a szabályozó rendszerek összefüggésében kell megkeresni a lehetőséget, hogy mindazok a vállalatok, amelyek az oktatáshoz jelentős mértékben hozzájárulnak, megfelelő ösztönző módon megbecsülésben részesüljenek. Ezért javaslom az igen tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezt a szempontot majd a mecnanizimus szabályozóival kapcsolatban vegyük figyelembe. Ugyanez vonatkozik az eszközlekötési járulékra tett javaslatra, valamint egyéb kérdésekre. Kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy ezt így vegyék figyelembe, ne e törvényben szabályozzuk. Gondolom, majd a pénzügyminiszter elvtárs is egyetért azzal, hogy erre valamilyen ösztönzőket dolgozzunk ki. Más kérdés a térítés, mert ennek két oldala van. Azt nem tudjuk törvényben szabályozni, hogy azok a vállalatok, amelyek nem képeznek szakmunkástanulókat, megtérítsék a felvett szakmunkások képzési költségét. Arról van szó ugyanis, hogy az oktatás egész rendszerében egyedül csak a szakmunkásképzésre előírná költségtérítést, nem lehetséges. Nincs hozzájárulás a szakközépiskolákban, nincs hozzájárulás a felsőfokú technikumokban, főiskolákon és egyetemeken történő oktatás költségeihez, azaz a felsőfokú szakemberek képzéséhez. Ezt a kérdést tehát csak összefüggésében lehet tekinteni. Ezért a javaslatnak ezt a részét nem javasolom elfogadni, mert ilyen értelemben kerésztülvihetetlen. Ehhez a szakaszhoz kapcsolódik az a javaslat is, hogy kerüljön ki a törvényjavaslatból a tanulófoglalkoztatási jog megvonása és helyette legyen lehetőség bírságolásra. Ami a bírságolást illeti, az már szabályozva van, mert a szabálysértési rendeletben benne foglaltatik a bírságolási lehetőség. Most már csak alkalmazni kell azokkal szemben, akiket ez majd megillet. A javaslatnak azt a részét azonban, hogy a foglalkoztatási jog megvonása kerüljön ki a szövegből, nem javasolom elfogadni azért, mért ez a rendelkezés elsősorban a magánkisiparban foglalkoztatottakra vonatkozik. Ha megvonjuk a tanulófoglalkoztatási jogot a magánkisiparostól, őt az nyilván erősen érinti, de nem érint egy ezer fővel dolgozó közép, vagy még nagyobb üzemet. A magánkisiparra vonatkozóan tehát szükséges ennek a rendelkezésnek a fenntartása, s ezért javasolom érintetlenül hagyni. A 13. §-hoz Pázsit Árpád elvtársnak van észrevétele, ö a felvételi feltételek alóli mentesítés lehetőségének törlését kívánja. Azt hiszem, nem lenne helyes, ha nem hagynánk meg azokat a kivételi lehetőségeket, amelyekre gondoltunk. Mire gondoltunk? Elsősorban arra, hogy nem -mindegyik állami gondozott tudja az általános iskola nyolc osztályát elvégezni. Beiskolázzuk őket nem nyolc, hanem hét általános iskolai osztállyal is, s menet közben próbáljuk elvégeztetni velük a nyolcadik osztályt. Másodsorban itt vannak azok, akik 18 éves korban bevonulnak katonának és még nem tanultak szakmát, de érettségizettek. Ezek valamikor 21 vagy 22 éves korukban kerülnek ki — attól függően, melyiket mennyi ideig tartják