Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-27

2089 Az Országgyűlés 27. ülése, 1969. szeptember 25-én, csütörtökön 209O lííeném. Évekig nem tudtuk biztosítani a beiskolázást a mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában. Változás történt a vezetésben, a gazdálkodás feltételei rohamosan javultak, korszerű baromfitenyésztő telep épült. Kell a szakmunkás. Az elnök elvtárs eljött — igaz, hogy hívásunkra —, és ismertette a szövetkezet szakmunkásigényét. Tegnap Halmágyi képviselő elvtársnő említette, hogy a kereseti lehetőségeket is ismertetni kellene. Nos, azt is megtette, s a munka eredménye, hogy sikerült a fiatalokat a szakmunkásképző iskolába beiskolázni. A közös együttműködés meghozta az eredményt. Képviselőtársamnak válaszképpen: így is lehet, így kell. A pályaválasztás propagandájáról szólt Kaszás képviselőtársam is. A legteljesebb mértékben egyetértek az általa felvetettekkel, hogy a társadalom széles összefogására van szükség, és a szakszervezeti szerveinknek is meg kell találni azokat a lehetőségeket, ahol a pályaválasztás kérdésével elmélyültebben lehetne foglalkozni: ismeretterjesztő előadások, taggyűlések, aktívaértekezletek. A pályaválasztási munka hatékonyságának növelésére kérem miniszter elvtársat, hogy szorgalmazza azon megyékben, ahol még nem működik, a megyei pályaválasztási bizottságok megalakítását. A pályaválasztás munkáját korszerűsíti, segíti a pszichológus, az orvos segítsége, tanácsa. Befejezésül: a törvényjavaslatot előremutatónak, jónak tartom. Ami keserűséget okozott az ifjúmunkásokat védő Tanácsköztársaság után az ellenforradalom a fiatal munkásgenerációnak, azt ez a törvény a szocialista haza szellemében, a Tanácsköztársaság hagyományait folytatva, végképp eltörli. Ezért a törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Gácsi Miklós képviselőtársunk következik szólásra. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslattal — a bizottságok által kiadott módosításokkal — egyetértek, a magam részéről elfogadom. Hozzászólásra azért jelentkeztem, hogy kifejtsem véleményemet az előterjesztett törvényjavaslatról, s elmondjam javaslataimat a végrehajtással kapcsolatban, munkaerőgazdálkodás vonatkozásában is. A törvényjavaslatot jónak, korszerűnek, hatékonynak tartom arra, hogy a magyar ipar szakmunkásutánpótlása minden vonatkozásban megfelelő legyen a jövőt illetően. A fizikai munka jelentősége tükröződik e javaslatban, s ezzel egyidőben oktatási politikánk szerves részévé válik a szakmunkásképzés és utánpótlás. .Ezért tartom elsősorban nagy jelentőségűnek a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat biztosítja a továbbiakban — véleményem szerint •— azt is, hogy jobb, szervesebb, aktívabb kapcsolat jöjjön létre az iparvállalatok, a MÜM intézetek és az ipari tanulók és azok szülei között. Az állami ösztöndíjrendszer és a vállalati ösztöndíj lehetősége lehetővé teszi a tanulók és a vállalatok számára a szakmunkás jellegű közös érdekeltséget, gazdasági és politikai Vonatkozásban egyaránt. Tehát: a törvényjavaslat tulajdonképpen hatéves konkrét kapcsolatot tartalmaz és biztosít. Ennek a jelentősége szerintem is nagy, mert mind a tanuló, illetve a szakmunkás, mind a vállalat részéről több éves perspektívát nyújt. Tisztelt Országgyűlés! A minisztériumi ipar. a helyiipar, a szolgáltató ipar szakmunkás-szükségletének rendszeres kielégítése nagy népgazdasági jelentőséggel bír. Fontosnak és lényegesnek tartom az emeltszintű képzés bevezetését, mert ezzel gyakorlatilag két és fél év operatív fizikai munkavégzés mellett két év alatt a szakmunkások — akik arra alkalmasak — érettségit szerezhetnek. Ebben látom elsősorban a jövőjét a középkáder utánpótlásnak is. Az elmúlt években oktatási rendszerünk továbbfejlesztésével egyidőben bevezetésre került a szakközépiskolai oktatási forma, a technikumi képzésre alapozva. Ez az intézkedés pozitív irányba fogja befolyásolni a szakmunkás-utánpótlást és annak biztosítását is. Azon szakközépiskolások, akiknek szellemi képességei nem elegendők továbbtanulásra, szerintem elsősorban fizikai szakmunkán kezdhetik életüket. Ezzel természetesen különböző problémák kerülnek felszínre. Gyakorlatilag: normázott fizikai munkahelyen alig vagy egyáltalán nem alkalmazhatók, más fizikai munkahelyeken viszont előnytelenebb helyzetből indulnak, mint a MÜM intézeti szakmunkások. Ennek áthidalására részben a szakmunkás-végzettség megszerzése ad lehetőséget, melyet szintén jónak tartok, egyetértek vele, másrészt az iparvállalatok vagy éppen kereskedelmi vállalatok feladatává válik az új törvény szerint a fizikai gyakorlat megszerzésének gyorsítása. Szeretném kifejteni azon véleményemet, hogy középkáderként, iskola elvégzése után, a szakközépiskolások foglalkoztatása nem lehetséges, csak megfelelő gyakorlati idő elteltével, ami szerintem nem két-három esztendő. Ezek a munkahelyek például: művezető, technológus, műveleítervező, programos, határidős, normás, stb. Felszabadulásunk óta kialakult — helyesen — az a gyakorlat, hogy fejlett ipari városokban és helyeken úgynevezett bázisvállalatokra támaszkodik az ipari szakmunkásképzés jelentős hányada. Ugyanakkor ezek a MÜM intézmények vannak hivatva arra is, hogy a bázisvállalatokon túli körzetek, ipari helyek szakmunkásutánpótlását is biztosítsák. Az elmúlt négy-öt évben ezen feladatokat maradéktalanul a MÜM intézetek nem tudták ellátni és megoldani. Az okok véleményem szerint a következők: a szakmunkás-szükséglet felmérésével egyidőben az általános iskolák elvégzése után a különböző iskolák felé történő irányítás aránya nem tette lehetővé a megfelelő képzettségű és létszámú MÜM intézeti beiskoláztatást. Az ország iparilag fejlett városaiban és környezetükben a MÜM intézetek bővítése, korszerűsítése nem az igényeknek megfelelően történt az elmúlt években. Ennek volt a következmés