Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1673 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1674 badalmi oltalmáról szóló törvényjavaslatot a bi­zottságok által és most általam is javasolt szö­veg- és indoklásbeli módosításokkal az Ország­gyűlésnek tisztelettel elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szépvölgyi Zoltán képviselőtár­sunkat, a törvényjavaslat bizottsági előadóját il­leti a szó. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! Az Országgyűlés ipari bizottsága, vala­mint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága április 11-én mélyrehatóan és sokoldalúan meg­vitatta a találmányok szabadalmi oltalmáról be­terjesztett törvényjavaslatot. A vita alapján a két bizottság megbízásából a törvényjavaslatot a T. Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom, az írásban már szétosztott néhány módosító indít­vány figyelembevételével. A két bizottság rendkívül jelentősnek és idő­szerűnek tartja, hogy e témában az Országgyűlés törvényt alkot. Jelentősnek tartjuk azért, mert a találmányokra vonatkozó törvényünk sok te­kintetben elmaradt szocialista jogrendszerünk fejlődésétől. Az idevonatkozó jogszabályok már elavultak, korszerűtlenek és nem felelnek meg a szocialista társadalmi rendszer követelmé­nyeinek. Az a meggyőződésünk, hogy a törvény­javaslat alkotói mindezeket mérlegelve alapos, körültekintő és magasszínvonalú munkát végez­tek, aminek eredményeként a törvényjavaslat jól kifejezésre juttatja azokat a célokat, amelyek megalkotását indokolják. A szabadalmi jog számos módosításon át­ment, már nehezen áttekinthető és bonyolult rendszerét felszámolva mindenki számára érthe­tően, a mai korszerű követelményeknek megfe­lelő törvényjavaslatot alkottak, amely a Nmeg­győző írásbeli, valamint Kiss Árpád elvtárs ál­tal szóban előadott indokolással került a tisztelt Országgyűlés elé. Ennek elfogadása óriási lépést jelent az ipari jogvédelem terén és tág teret nyit a tudomány és a technika fejlesztése előtt. A törvényjavaslat mindenekelőtt gazdaság­politikai céljaink megvalósítását, népünk jólé­tének emelését kell, hogy szolgálja. Hazánkban a tudomány és a technika fejlesztése, műszaki színvonalunk emelése országunk adottságai és erőforrásainak korlátozottsága miatt is nagyon fontos feladat. Ezért szükséges, hogy a rendel­kezésünkre álló műszaki és magasszínvonalú szellemi kapacitásunkkal jobban, eredménye­sebben gazdálkodjunk. Egyidejűleg szorgalmaz­nunk kell az élenjáró külföldi műszaki eredmé­nyek nagyobb igénybevételét is. Ennek megvalósításához egyrészt arra van szükség, hogy megfelelő ösztönzést kapjon a megbecsülést érdemlő műszaki, szellemi alkotó munka. A törvényjavaslat az erkölcsi és anyagi érdekeltség fokozásával várhatóan elősegíti mű­szaki fejlődésünk gyorsulását, új, korszerű gyártmányok előállítását, a gyártási eljárások fejlesztését és a korszerű technológia alkalma­zását. Ezzel meggyorsulhat népgazdaságunk fej­lődése, szocialista céljaink megvalósulása, ami egész népünket szolgáló gazdasági érdek és egy­ben fontos politikai kérdés is. Másrészt arra van szükség, hogy az alkotó munka eredményekép­pen született műszaki, szellemi termék hazai és külföldi tulajdonosa egyaránt jogi garanciát kap­jon a találmányból származó előnyök kiaknázá­sára. A törvényjavaslat ezt az igényt is megfe­lelően kielégíti. A törvényjavaslat pozitív, új vonása, hogy a műszaki-szellemi alkotómunka ösztönzése és eredményeinek jogvédelme terén az össztársa­dalmi igényeket is figyelembe véve szoros jogi és gazdasági összhangot teremt a vállalatok, szö­vetkezetek és intézetek, valamint az egyén, mint feltaláló érdekei között. Ennek megfelelően to­vább fejleszti a szolgálati találmányok jogi sza­bályozását is. Korábban, amikor a műszaki fejlesztésben a vállalatok és intézmények csak nagyon mér­téktartóan voltak érdekeltek, a hangsúly az egyén, a feltaláló érdekeltségén és jogainak vé­delmén volt. Ugyanakkor nem megfelelően ér­vényesült a vállalati, intézményi érdekeltség és annak védelme, ami megnehezítette a feltalálók jogainak érvényesítését is. Nagy jelentőségű, hogy a törvényjavaslat túlmegy ezen az egyol­dalú és a társadalom érdekeinek sem megfelelő felfogáson. Az egyén alkotó készségének és al­kotó munkájának jelentőségét felismerve, ami számos esetben szinte forradalmasító hatású szellemi alkotásokat eredményez, tény, hogy ko­runkban, a tudomány és technika mai színvona­lán a jelentős műszaki eredmények, találmányok már nem hozhatók létre másképpen, csak szer­vezetten folyó tudományos kutató tevékenység eredményeként, a kutatóintézetek, vállalatok, intézmények keretében, azok eszközeivel és fi­nanszírozásával, hatalmas és szervezett munka­megosztás keretében. Ugyanakkor lényeges és megnyugtató, hogy ezt figyelembe véve is a szol­gálati találmány feltalálója részére biztosítva van az őt megillető anyagi, erkölcsi elismerés. A törvényjavaslatban tehát egyértelműen tükröződik az, hogy a feltalálói tevékenység nem lehet csupán kiemelkedő műszaki egyéniségek magánügye, hanem olyan össztársadalmi ügy is, ami a szocialista kollektívák munkájával, érde­keivel, politikai felfogásunkkal és céljainkkal a legszorosabban összefügg. Tisztelt Országgyűlés! A találmányok szaba­dalmi oltalma a korábbiakhoz képest most biz­tosítékot fog nyújtani a tulajdonos részére ah-' hoz, hogy a találmányból származó gazdasági előnyöket belföldi és külföldi piacokon egyaránt elsősorban maga élvezhesse. Az ebből adódó le­hetőségekkel vállalatainknak a maguk és a nép­gazdaság érdekében is gyakrabban, jobban és okosabban kell élniük. A törvényjavaslat megfelelően rendezi és intézkedéseivel elősegíti a szabadalom felhasz­nálását a gazdasági kapcsolatokban. Az új gaz­dasági mechanizmus a népgazdaság nagyobb ré­szét illetően kívánatosnak tartja a szocialista vállalatok közti piaci versenyt, és alapelve, hogy a műszaki fejlesztés munkájának eredményét elsősorban az a vállalat, intézmény, kollektíva élvezze, ahol vállalták egy-egy új műszaki el­járás, alkotás, találmány kidolgozásával és hasz­nosításával járó kockázatot, anyagi befektetést és áldozatos munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom