Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-25

1973 Az Országgyűlés 25. ülése, 1969. július 4-én, pénteken 1974 gazdálkodásával kapcsolatban kiadott tájékoztatóval és a Dégen elvtárs előadásában kifejtett nézetekkel egyetértek, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Tóth László képviselőtársunk. TÓTH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés, kedves elvtársak! A vízgazdálkodási kérdésekkel kapcsolatban felvetődött problémákhoz GyőrSopron megye vonatkozásában szeretnék néhány gondolatot elmondani. Egyben elnézést kérek a tisztelt Országgyűléstől, hogy a víziszonyt tovább fokozom. A vízgazdálkodás témájával való foglalkozás fontosságát, időszerűségét az egész országra kiterjedően Dégen elvtárs referátuma kellően hangsúlyozta. Választóim kérésének eleget téve gondolataimat megyénkre korlátozva az alábbiakban foglalom össze. Győr-Sopron megye a köztudatban úgy szerepel, mint természetes vizekkel gazdagon ellátott terület. Ennek ellenére vízgazdálkodása kellőképpen nem megoldott, a korszerű vízhasznosítás területén még igen jelentős lemaradásaink és adósságaink vannak. E fontos természeti kincs korszerű felhasználása azért is alapkövetelmény, mert a termelőerők jelenlegi fejlettségi foka és az utóbbi években tapasztalható fejlődési lendület egyenesen megköveteli a vele való fokozottabb foglalkozást, nagyobb törődést. Az e téren meglevő szűk keresztmetszetek ugyanis az egész gazdasági fejlődést gátolhatják. Megyénkben a vízügyi helyzet szélsőségességét jelzi, hogy míg egyik évben árvíz és belvízveszély fenyegeti területeinket, addig számos más esetben fellép az aszály és a vízhiány. Az ilyen szélsőséges helyzetet sem az iparosodottság magas foka, sem az intenzív mezőgazdaság nem bír el. A szélsőségek kiküszöbölése, valamint a vízgazdálkodás lényegesen magasabb színvonalra emelése mindenképpen legfontosabb feladataink közé tartozik, hosszabb távra is meghatározza iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését. Ugyanakkor a falusi és a városi lakosság megfelelő vízellátása az életszínvonal és a kulturált életmód alapfeltételei közé tartozik. Megyénk vízügyi problémáit vizsgálva az alábbiakkal foglalkozom. Az ipari települések vízellátása, a falusi lakosság közművesített vízellátása, a mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása és végül az árvíz- és belvízvédelem, egészen röviden. A vízigényes iparágak telepítését meghatározza az a körülmény, hogy milyen a terület víznyerési lehetősége. Győr fekvése ebből a szempontból kedvező, és talán ez az oka annak, hogy itt alakult ki az ország nagyságrendre nézve harmadik legnagyobb ipari gócpontja. A gyárak korábban önálló vízellátásra rendezkedtek be kútjaik, illetve felszíni vízművek segítségével. Később a felszabadulást követő rohamos fejlődés idején mind több üzem kérte a közműre csatlakozást. Ez egyrészt azért következett be, mert az üzemek kútj ai szinte egymás elől vették el a vizet, másrészt jelentkezett — és egyre fokozottabb mértékben jelentkezik ma is — a felszíni vizek tisztításának igénye, amire viszont a gyárak nem kívántak berendezkedni a magas költségek miatt. Győr város lakosainak 90 százaléka, kereken 77 000 fő kapja vízműről a vizet. Az átlagos vízfogyasztás országos szinten van. A város rohamos fejlődése újabb feladatok elé állítja a vízmű dolgozóit, mert az ipar bővítése, az új lakótelepek vízfogyasztása fokozott igényeket támaszt. Sopronban már nem került sor vízigényes üzemek telepítésére, mivel víznyerési lehetőség csak gyéren állt rendelkezésre. Különösen nagy gondot jelent e város vízellátásának biztosítása. A jelenleg Fertőrákoson folyamatban levő vízbeszerzési beruházási munkák a tervek szerint 1971-ben fejeződnek be. Csapadékszegény években a nyári időszakban eddig is komoly vízhiány mutatkozott Sopronban. Ezért igen indokoltnak tartjuk, hogy a most folyó munkák minél előbb befejezést nyerjenek. Szeretnénk a beütemezett munkákat már 1970-ben megvalósítani, amihez azonban szükséges lenne a beruházási összegnek, 12 millió forintnak még ebben az ötéves tervben történő biztosítása és a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat kapacitásának ilyen mértékű növelése. Sopronban jelenleg a fajlagos vízfogyasztás 88 liter, mélyen az országos átlag alatt van. A lakosság 80 százaléka részesül közművesített vízellátásban. A Mosonmagyaróvár alatt húzódó kavicsréteg bőségesen, többszörösen is fedezi a város vízszükségletét. Megoldatlan probléma azonban a városban a szennyvízgyűjtő csatorna rendezése. Ebbe ömlik a timföldgyár, a kötöttárugyár, a lengyár és más üzemek által elhasznált víz, ami nyitott rendszerével, eliszapolódottságával erősen rontja a városképet, s ugyanakkor szennyezi a város egész levegőjét. A csatornahálózat városaink közül itt a legkedvezőtlenebb, a legkezdetlegesebb. A belterületi lakásoknak a csatornahálózatba való bekötöttsége csak 25 százalékos. Ezen az állapoton a most folyó építési munkák kívánnak javítani, amelyek a belterület teljes bekapcsolását célozzák. Ebben a városban a lakosságnak csak 70 százaléka részére biztosított a közművesített vízellátás, és a fajlagos vízfelhasználás is a legalacsonyabb: 80 liter. Városaink vízgazdálkodásában nagy gondot jelent, hogy egyik városunk szenny víztisztítótelepén sem működik biológiai tisztító. Ennek következtében a szennyvizek jelentős mértékben szennyezik a befogadók vizét. A vízügyi hatóságok, élve a rendelet adta lehetőséggel, jelentős bírsággal sújtotta a vízműveket, különösen a győrit. A vízmű, mivel a győri csatornázási program jóváhagyása idején költségkímélés céljából központilag nem engedélyezték a biológiai tisztítómű megépítését, a bírságot méltánytalannak tartotta. Természetes vizeink további szennyeződésének elkerülése végett, egészségügyi szempontokból, de a további visszás ügyek elkerülése céljából is nagyon indokolt