Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1665 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1666 és internacionalista él és harcol a szomszédos szocialista országban. S fájlalják a mi embereink, a mi dolgozóink, hogy ezek az egészséges erők eléggé dezorganizáltak, szétforgácsoltak, s bizonyos értelemben még mindig a dermedtség állapotában vannak, és főként — amint erre a CSKP Elnöksége Végrehajtó Bizottságának a mai sajtóban megjelent határozata is rámutat — gyakran politikai és erkölcsi terror nehezedik rájuk. Nem ok nélkül való tehát a magyar közvélemény bizonyos aggodalma. S ezt nyíltan kimondani a magyar törvényhozás házában legalább annyira jogunk, mint amennyire kötelességünk. Azért is, mert megszoktuk a nyílt beszédet, s enélkül sem élni, sem politizálni nem tudunk. Számtalanszor meggyőződtünk arról is, hogy a szókimondás nem árt, de használ igaz szívből fakadó, őszinte történelmi barátságunknak. Nyíltan kimondjuk aggályainkat humanizmusból, tapasztalataink szerint. Ha ugyanis látjuk, hogy a szomszéd háza körül gyanús emberek ólálkodnak és fel akarják azt gyújtani: emberi kötelességünk szólni, különösen, ha ráadásul még ismerjük is a gyújtogatót, mert hiszen tízegynéhány évvel ezelőtt a mi házunkat is hasonló gyanús kezek és erők gyújtották ránk. Nyíltan kimondjuk aggályainkat a történelmi sorsközösség jogán. Ady írta, hogy „magyar, oláh, szláv bánat örökre egy bánat marad". József Attila hozzátette: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés". Hosszú századokon át, főként a történelmi bánatban osztoztunk. Húszegynéhány év óta pedig főként a szocializmus történelmi alkotásai felett érzett örömünket osztottuk meg csehszlovák elvtársainkkal, barátainkkal. A szocializmus szellemében tudtuk rendezni végre közös dolgainkat, mert hiszen a szocializmus maga is a két szomszédos nép közös dolgává, közös ügyévé vált. Mi a jövőben is a szocializmus további győzelme feletti örömben akarunk osztozni. S végül: nyíltan kimondjuk aggodalmunkat kommunista mivoltunk jogán. Kommunisták, népünknek hű fiai, a nemzetközi kommunista mozgalom áldozatkész katonái vagyunk. Történelmi harcunk nemzeti keretekben, de világméretekben folyik. Kettős történelmi felelősség nehezedik ránk. Felelősek vagyunk tetteinkért saját népünk, munkásosztályunk, nemzeti történelmünk előtt. De legalább ennyire felelősek vagyunk az egész nemzetközi munkásosztály, a világ proletariátusa előtt is. Nemzeti és nemzetközi feladatainkat, kötelezettségeinket, érdekeinket a marxista—leninista elvek alapján összeegyeztetjük. A kölcsönös elvtársi kritika szabadságát, jogát és kötelességét elismerjük, s abban a közös érdekből fakadó elvtársi segítség egyfajta megnyilvánulási formáját látjuk. A nemzetközi kommunista mozgalom eszmeileg, politikailag lényegében felvértezett az imperialisták nyílt, brutális agressziója elleni harcban. De éppen az elmúlt egy—másfél év politikai tapasztalatai mutatják, hogy távolról sem tekinthető hasonlóképpen felvértezettnek a fellazítás, az imperialisták belső bomlasztása «elleni harcban. Ennek konzekvenciáit mindannyiunknak le kell vonnunk. Tisztelt Országgyűlés! Amikor nálunk nehéz napokat élt át a szocializmus ügye, az igaz ügy, csehszlovák elvtársaink is internacionalista módon segítettek bennünket. Ezt megköszöntük — s ma e szerződés törvénybe iktatása alkalmából — ismét megköszönjük. Azóta igyekeztünk e segítséget tetteinkben közös ügyünk javára gyümölcsöztetni. Szilárd meggyőződésem, hogy eljön az idő, amikor csehszlovák kommunisták, a szocializmus csehszlovákiai hívei ország-világ előtt, bátran, emelt fővel, nyíltan megvallják internacionalista érzéseiket, s tetteikben fogják gyümölcsöztetni sokoldalú internacionalista segítségünket, valamennyiünk javára. Ez szilárd meggyőződésem a sok egyéb ok mellett eggyel több ok arra, hogy most ez ünnepélyes pillanatban a magyar—csehszlovák Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybeiktatását jó lelkiismerettel elfogadjam és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánljam. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz több hozzászólásra jelentkező nincs. A vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja-e? Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik). Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs). Ellene nincs senki. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem). A szavazástól nem tartózkodott senki. Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között Budapesten 1968. június 14-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Most, hogy a Magyar Népköztársaság törvényei sorába iktattuk a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal megkötött barátsági szerződést, az Országgyűlés nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek, Szövetségi Gyűlésének és Kormányának. Kívánjuk, hogy ez a szerződés mélyítse és erősítse tovább a népeink, államaink közötti sokoldalú együttműködést és a szocialista internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátságot. (Nagy taps.) Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet 12.13—12.34. ; — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Áttérünk második napirendi pontunkra. Következik a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Megadom a szót Kiss Árpád elvtársnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének. KISS ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány ne:\