Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1949 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1950 a leendő tározó mentén fekvő mintegy tucatnyi község egyik égető problémáját. Ugyanis az érintett községek ásott kútjainak vízszintjét a tározó vízszintjének változása kedvezőtlenül fogja befolyásolni, és e kutak jelentős része vár­hatóan ivó- és háztartási vízszolgáltatásra alkal­matlanná fog válni. Ezért szükségesnek mutat­kozik a tározó menti települések törpe vízmű­inek kiépítése még a duzzasztás megkezdése előtt, megfelelő állami támogatás mellett. Ezzel egyidőben a törpe vízmű megvalósí­tása felveti azt is, hogy a szóban forgó települé­sek rendezési tervét is el kell készíteni, hiszen az említett területen a tanyarendszer meg fog szűnni. Továbbá — a rendezési terv készítésé­nél — figyelembe kell venni a tározó menti egészségügyi, üdülési, idegenforgalmi és sporto­lási lehetőségeket is. Csak érdekességképpen em­, litem meg, hogy a tározó vízfelszíne a Balaton egyötödének, a Velencei-tó négyszeresének felel meg. E tekintetben máris jelentős érdeklődés nyilvánul meg üzemek, intézmények s egyes egyének részéről, például üdülőtelepek, illetve víkendtelkek iránt. Ezt természetes dolognak tartjuk, hiszen a rövidített munkahét bevezeté­sével és növekedésével egyenes arányban emel­kedik a kultúrált pihenés, szórakozás iránti igény. A jelenlegi időszakban azonban az ez irá­nyú igények kielégítésével, megoldásával szer­vezett módon még nem foglalkozik senki sem. Külön-külön nem is volna célszerű szerintünk, mert a későbbi időben sok gondot okozná és nagy anyagi ráfordítást igényelne a területren­dezés végrehajtása. Ezért azzal a tiszteletteljes javaslattal fordulunk a kormányhoz, hogy köz­pontilag hozzon létre erre megfelelő szervet vagy intézőbizottságot, mint amilyen például a Du­nakanyar Intéző Bizottság, amelynek feladata lenne a területre vonatkozó tanulmányterv elő­készítése és szervezetten foglalkozna az ez irány­ban jelentkező igényekkel és feladatokkal. Az öntözési lehetőségek optimális és inten­zív kihasználása a mezőgazdasági termelés fej­lesztésének döntő tényezője. A fejlesztés meg­valósítása során számos új technológiai és külön­böző új és korszerű termelőberendezés üzemel­tetésére kerül majd sor. Az új technika alkal­mazása minden szinten jól képzett szakembe­reket igényel. Felszólalásomban én is támoga­tom az előttem felszólaló képviselő elvtársaim azon javaslatát, hogy fel kell időben készülni, és minden intézkedéssel az irányban hatni, hogy meggyorsítsuk és számszerűségében is növeljük a kiképzésben részesülők számát, hiszen adott idő­ben jól képzett szakemberek tömegére, százaira és ezreire lesz szükség. Érdemes volna azon gondolkodni az illeté­kes vezetőknek, hogy nem volna-e célszerű azo­kat a felsőfokú mezőgazdasági technikumokat igénybe venni esetleg néhány évig, amelyek a későbbiekben meg fognak szűnni, és folyama­tosan ezek tematikáját úgy alakítani, hogy al­kalmasak legyenek az öntözéses szakemberek ki­képzésére, illetve a már dolgozók továbbképzé­sére. Tisztelt Országgyűlés! Igen örvendetes do­log, hogy a népgazdaság mezőgazdasági oldalá­ról a legnagyobb és legjelentősebb beruházás fö­lött védnökséget vállalt a KISZ Központi Bi­zottsága. Területünkön ennek máris érződik a hatása, a KISZ-szervek és szervezetek tevékeny munkához láttak. Éppen azért, mert a KISZ­szervek lelkesen és szorgalmasan vesznek részt a munkában, arra szeretném kérni őket e hely­ről is, hogy mindenekelőtt a személyi feltételek kialakításában, azok biztosításában nyújtsanak az átlagosnál nagyobb segítséget. A különböző felső- és középfokú képzésben részt vevő KISZ-fiatalok éppen 1973-ra, a fő mű üzembehelyezésének időszakára végezne. Több száz szakemberre, több ezer szakmunkásra lesz szükség a mű tényleges üzemeléséhez. Ismertes­sék meg fiataljainkkal a mű lényegét, a haszno­sítás lehetőségeit, annak szépségeit, hogy minél több fiatal vállalkozzék az öntözőrendszer kellő és eredményes hasznosítására. Kedves Elvtársak! Az elmúlt évszázadban elődeink által végrehajtott vízrendezési munká­val természetátalakítást végeztek a Tisza völgyé­ben. A kiskörei vízlépcső és a hozzátartozó ön­tözőrendszer megvalósítása az előzőnek a foly­tatását jelenti magasabb szinten. A beruházás elkészülése nemcsak a mezőgazdasági termelés szerkezetét változtatja meg, hanem megváltoz­tatja az egész táj képét, klímáját, kultúráját, a gazdaságban elfoglalt helyét és igen jelentős mértékben erősíti az emberek létbizonságát is. Ebben a jelentős munkában eddig eredménye­sen vettek részt a mezőgazdasági tudományágak területén dolgozók éppen úgy, mint a vízügyi szolgálat apparátusának dolgozói. Feladatukat felelősségteljesen, nagy hozzáértéssel végzik, lelkesen dolgoznak, s biztosak vagyunk abban, hogy ezt teszik a jövőben is. A Közép-Tiszavidék komplex vízgazdálko­dásának megvalósítása nem kis feladat, és vala­mennyiünkre még nagy munka vár. Nagy mun­ka, nagy feladat és nagy gond, de hozzá kell tennem: kellemes gondok, és mi vállaljuk azo­kat, mert tudatában vagyunk annak, hogy ez valamennyiünk ügyét szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett jelen­tést a magam és a Szolnok megyei képviselők nevében elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Pályi Sándorné képviselőtársunk felszólalása következik. PÁLYI SÁNDORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A Magyarország vízgazdálkodásáról szóló beszá­molóval kapcsolatban egy problémával szeret­ném hangsúlyozni a falusi és a városi lakosság közötti óriási különbséget. A városi lakosság in­gyen jut vezetékes vízhez, csak használati díjat kell fizetnie érte, a vidéki lakosságnak komoly összegekkel kell. hozzájárulnia a vízközművek létrehozásához. Igazságos-e ez a megkülönböz­tetés? Ez — véleményem szerint — társadalmi igazságtalanság, amelynek okát a községekben lakó választóinknak nem tudjuk megmagya­rázni. Amíg az ország városainak lakossága ter­mészetesnek veszi közművesített ivóvízellátását, addig igen sok község lakossága komoly ivóvíz­problémákkal küzd. Csupán a veszprémi járás­86 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom