Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1945 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1946 előbb állapítsák meg, hogy egyrészt megszűnjék a termelők felé a bizonytalanság, másrészt a negyedik 5 éves terv beruházási programja is az új vízdíjnak megfelelően készülhessen el. Az öntözéssel kapcsolatban a másik téma az öntözés termelékenységének a növelése. Az Agráregyetem Kultúrtechnikai Tanszéke évek óta foglalkozik az öntözőmunka termelékenységét növelő műanyagtömlős öntözőcsövekkel, amelyek feltekerhetők, könnyen szállíthatók. Szerintük a kérdés tudományos részről kompletten megoldottnak tekinthető. Az lenne a kérés: hogy a széles körű gyakorlati elterjesztés érdekében a tömlőt gyártó Tiszavidéki Vegyi Kombinát és a Győri Pamutszövő és Műbőrgyár a hazai szükségletnek megfelelő átmérőjű és falvastagságú tömlőket gyárthasson. Ugyancsak az öntözés hatásfokának növelésére felvetnék még egy nagyon komoly problémát: és pedig azt, hogy az öntözővíz termésfokozó hatását a megfelelő tápanyagellátás teszi biztonságossá, tehát nem vagy öntözővíz vagy műtrágyázás, hanem öntözővíz és műtrágyázás. Dégen elvtárs a tápanyagellátás kérdését a mezőgazdasági bizottság előtt mondott referátumában említette. Ne haragudjon meg érte, de hiányolom, hogy erre külön itt nem tért ki, mert annyira fontosnak tartom, hogy ez itt is megfelelően alátámasztást nyerjen. De tudom, hogy Dégen elvtárs a táplálóanyag-utánpótlás fontosságával egyetért. A közelmúltban kaptam meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Termelésfejlesztési Osztályának ezt a kis Mezőgazdaság című noteszét. A munka nagyon eredményesen hasznosítható. A műtrágyázás mérlegelésénél kétféle statisztikát is készíthetünk magunknak. Ha azt mondjuk, hogy a 30-as évek átlagában a szántóhektárra jutó műtrágya-hatóanyag még a két kilogrammot sem érte el, s ezt 1968-ra 124 kg-ra sikerült növelni, akkor hirtelen megelégedettség vehetne az emberen erőt. De ha tovább olvassuk utána az anyagot, arról győződhetünk meg, hogy ez a jelentős műtrágyaellátottság még mindig elmarad a fejlett mezőgazdasággal rendelkező szomszédos országoktól, Csehszlovákia 172, Ausztria 203, NDK 275 kilogramm hatóanyag hektáronkénti felhasználása mellett. , A közelmúltban olyasmit hallottam, hogy műtrágyagyár építése van tervbevéve. Az öntözőgazdálkodás nevében azt kérném, hogy a műtrágyagyár építését hozzuk minnél előbbre, mert az öntözéssel egészen biztos, hogy a többlet műtrágyát termésnövelésben a népgazdaság számára eredményesen fogjuk majd hasznosítani. Egyébként nem kívánok itt külön foglalkozni vele, csak az öntözővíz és a műtrágya együttes kiváló termésfokozó hatására épült fel az a bizonyos, korszerű szarvasi nagyüzemi legelőhasználat, ami az elmúlt 7 esztendőben kereken 12 000 holdon kat. holdanként 186 métermázsa zöldfüvet produkált. Hadd mondjam még el, hogy a tavalyi, 1968-as, száraz esztendőben is ezzel a korszerű legelőhasználattal, pl. a rakamazi Győzelem Tsz 400 hold átlagában 232, az öcsödi Szabadság Tsz 60 hold átlagában 353 mázsa zöldfüvet produkált. Nem kívánok egyéb kommentárt hozzáfűzni. Szabadjon az öntözés hatékonyságának növelése érdekében még egy alapvető fontosságú problémát felvetni. Nevezetesen — szerény véleményem szerint — a növénynemesítői munkát is bizonyos vonatkozásban revízió alá kellene venni. Tudjuk nagyon jól, hogy a mezőgazdasági kutatás átszervezése eredményesen folyamatban van és ezzel kapcsolatban óriási távlatok előtt állunk. Az eddigi nemesítő munkát Magyarországon inkább a növények szárazságtűrésének fokozására ment. Jó lenne perspektívában a nagy potenciális termelőképességű, betegségeknek ellenálló, öntözést is megháláló fajták, növények nemesítéséről gondoskodni. Erre is tudnék egy példát mondani. Itt van pl. az alexandriai here, Dimény elvtárs ezt nyilván nagyon jól ismeri, dr. Nagy Zoltán kutatási főosztályvezetőhelyettes kutatása szerint ennek a többlettermésével pl. évente Magyarországon 13 000 db. évi 3000 liter tejhozamú tehén egyévi emészthető fehérje szükséglete volna megtermelhető. Tisztelt Országgyűlés! Ezek lettek volna általános javaslataim. Rövid leszek Kállai elvtárs (Derültség), de mégis Pest megyéből szabadjon két egész rövid problémát felvetni. Rendkívül megkönnyíti az egyik probléma tárgyalásánál a helyzetemet, hogy Dégen elvtárs expozéjában hivatkozott arra, miszerint Pest megyének az elmaradottsága a vízellátás és a csatornázás terén rendkívül nagy. Az a terve, hogy ezt az elmaradottságot behozza és erre lehetőséget teremt majd. Ezért ezzel kapcsolatban nem akarok hosszan beszélni, de azért arra mégis kitérnék, hogy Pest megyének van egy külön sajátossága. Mi évente Pest megyében 10 000 lakost kapunk, miután Budapesten nem lehet letelepedni. Úgyhogy az utolsó 10 évben is százezer-, rel nőtt a megye lakossága. Ennek következtében a főváros körül egy olyan ipari munkás lakta településhálózat alakult ki, amely lényegesen nagyobb, mint az ország bármely más nagyvárosának, például Miskolcnak összes ipari munkáslétszáma. Én ezzel kapcsolatban még annyit mondanék, hogy az 1970. december 31-vel várható 263 100 lakásból a vízhálózatba előreláthatólag 11,5 százalék lesz bekapcsolva, a csatornahálózatba még csak 3,7 százalék. Ez azt jelenti, hogy a vízhálózat terén Pest megye ellátottsága Szabolcs megye után a legalacsonyabb. Még azt is hozzátenném, hogy Pest megyében a munka- és lakóhely, a budapesti munkahely és a Pest megyei lakóhely kommunális ellátottságának igen éles kontrasztja, ellentmondása van. Nem is folytatnám tovább, csak azt kérném, hogy a negyedik 5 éves terv koncepciójának elkészítése során Pest megye a társadalmilag szükséges minimum eléréséhez megfelelő elbánásban részesüljön. Van azután Pest megyének mezőgazdasági vízgazdálkodása is. Dégen elvtársnak nem tudok annyi jót mondani, mint amivel megtömték a képviselőtársaim a táskámat. Köszönöm Szentendre város, köszönöm a monori víztározó, köszönöm a Közép-dunavölgyi Vízgazdálkodási Társulatok jó munkájának lehetővé tételét. Azt 85*