Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1935 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1936 ság, sőt az egymáshoz közel fekvő hasonló kisközségek közös vízműtársulatba tömörülve létesítenének törpevízművet. Választókerületemben két község és tsz ilyen módon szeretné a tervbevett vízmű építését megvalósítani. Ilyen lehetőségre való utalás az OVH-tájékoztatóban is van, ezért javasolom, hogy az Országos Vízügyi Hivatal vizsgálja meg a vízügyi alap hozzájárulás differenciáltabb meghatározásának lehetőségeit és módját. A vízgazdálkodásról szóló beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló dr. Mészöly Gyula képviselőtársunk. DR. MÉSZÖLY GYULA: Tisztelt Országgyűlés ! Felszólalásomban a vízrendezés, valamint az öntözésfejlesztés fontosságát szeretném röviden kiemelni. Hazánkban a rendkívül szélsőséges csapadékeloszlás hol aszály, hol árvíz formájában jelentkezik. Az előidézett hatalmas károk alapján joggal nevezték elődeink „istencsapásnak" mindkét szélsőséget. Esős időjárás esetén, mint például 1965—1966-ban sok százezer katasztrális hold esett a tartós belvizek áldozatául, mintegy 700 millió forint kárt okozva, míg különösen a múltban a rendkívüli szárazságok, amilyen volt 1932-ben, 1935-ben és 1952-ben, érzékeny, pótolhatatlan gazdasági károkat okoztak az országnak. A tenyészidő alatt lehulló csapadék szélső értékei, vagyis a tenyészidő alatti vízhiány hazánk egyes tájain, például Bács-Kiskun megyében 75—175 milliméter között változnak. Ilyen szélsőséges csapadékeloszlás szinte parancsolóan előírja, hogy népgazdaságunk erőforrásainak figyelembevételével állandóan növeljük öntözhető szántóf oldj einket. Országunk domborzati és éghajlati viszonyai miatt az árvízvédelemnek is rendkívül nagy jelentősége van hazánkban. A sikeres védekezésből utoljára 1965-ben vizsgázott jelesre az Országos Vízügyi Hivatal és egész apparátusa. Ha a Duna akkor csak egyetlen helyen áttörte volna a gátat, 8 milliárd forint nemzeti vagyon pusztulását okozta volna. Ez pedig egyenlő országunk egy évi, oktatásra fordított kiadásaival. Az Országgyűlés színe előtt az országgyűlési képviselők nevében fejezem ki köszönetemet az Országos Vízügyi Hivatalnak a jelen ülésszakra kiadott, kitűnően szerkesztett, reprezentatív „Magyarország vízgazdálkodása" című kiadványért. Ezen mű méltóan reprezentálja a magyar vízügyi hivatal nagy hagyományokkal rendelkező, világszínvonalon álló munkásságát. Vízügyi szerveink munkáját feladatainkból adódóan az időjárástól függően hol a vízbőség, hol a vízhiány elleni küzdelem határozza meg. Minél fejlettebb a mezőgazdaság, annál érzékenyebb a vízkárokkal és a vízhiányokkal szemben, annál nagyobb termelési biztonságot követel. Minél magasabb színvonalú a vízgazdálkodás muszaki fejlettsége és szervezettsége, annál eredményesebben és gazdaságosabban képes a mezőgazdaság fokozódó igényeit kielégíteni. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a vízgazdálkodás — ahogyan Dégen elvtárs is mondotta — rendkívül beruházás-igényes ágazat. Fejlesztését is csak oly módon lehet meggyorsítani, ha a társadalom közös gondjává válik és terheit megosztjuk. A vízgazdálkodás távlati fejlesztési terveinek kidolgozása, a megvalósítás időbeni ütemezése, a szükséges anyagi-pénzügyi eszközök biztosításának módja részletes tervezési munkát igényel. Vízgazdálkodási beruházásaink a felszabadulás óta megnövekedtek. A beruházási volumen, illetve érték tekintetében is differenciáltak; a több milliótól a több milliárd forint érték között változnak. A biztonságot nyújtó árvízvédelem megteremtése mellett a tájanként rendelkezésre álló felszíni vizek további felhasználása, valamint a már meglevő öntözésre beállított területek gazdaságos kihasználása és lehetséges bővítése legfontosabb feladatunk. Tisztelt Országgyűlés! Bács-Kiskun megye irmert természeti adottságai folytán a nagyüzemi termelésre való áttérés óta igen jelentős előrehaladást ért el. Ma már azonban úgy ítéljük meg, hogy a megye jelentős részén a mezőgazdasági termelésnek gátat szab a vízhiány, annak ellenére, hogy különösen csapadékos időjárás esetén, vagy időszakban még mindig jelentős belvízelöntések fordulnak elő. A vízügyi szervek az elöntések megakadályozása érdekében nagy erőfeszítéseket tettek a múltban és tesznek a jövőben is. Gondolok elsősorban a Duna-völgyi főcsatorna 3500 négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtő területére. Az Országos Vízügyi Hivatal által készített, előzőleg ismertetett, Magyarország vízgazdálkodásáról szóló összefoglaló tanulmány, amint azt képviselőtársaim is ismerik, olyan koncepciót is tartalmaz, amelynek megvalósítása az erők észszerű egyesítése révén nemcsak Bács-Kiskun megye vízrendezési, illetve vízellátási problémáinak megoldását segítené, hanem az országrészek közötti kapcsolat, valamint a nagytérségű vízgazdálkodás lehetőségeit is előmozdítaná. Ez pedig a Duna—Tisza csatorna megépítésének évszázados terve, illetve megvalósítása. A Duna— Tisza csatorna megépítésének gondolata — mint ismeretes — több mint 200 éves. A Duna—Tisza közi homokhátság termelése, lakosságának életszínvonala a kedvezőtlen talaj adottságok és vízellátás miatt közismerten messze elmarad a jobb vízellátású, illetve öntözhető területek lehetőségei mögött. Történnek ugyan helyi próbálkozások kisebb-nagyobb tározók építése érdekében, de a végső megoldást a régóta tervbevett Duna— Tisza csatorna megépítése hozhatja. Ugyanis ezen tervezett nagyszabású létesítmény lehetőséget teremthet a keleti és nyugati országrészek közötti belvízi hajózásra, amely főleg a tápéi olajkincs feltárásával egyre nagyobb súllyal jelentkezik, de a homokhátság öntözővíz-ellátása mellett a Tiszavölgy vízkészletét is pótolni tudná. Egy ilyen nagyszabású mű létesítése komoly és hosszú előkészítési munkát igényel. Ügy gon-