Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1929 Az Országgyűlés 24. ülése, . levő egyik fontos kommunális feladatunk. Az igény és az érdeklődés rendkívül nagy. Nehezíti megyénk helyzetét, hogy a települések 85 száza­léka még nem rendelkezik vízközművel, s ezek között van négy Balaton menti üdülőhely is. Az igényre jellemző, hogy a harmadik ötéves terv­ben előirányzott 25 törpe vízmű építésén túlme­nően még 30 igény jelentkezik, s ezek közül négy-ötöt tudunk csak kielégíteni a központi és a tanácsi támogatás hiánya miatt. Nagyok a gondjaink a Balaton-parton. En­gedjék meg, hogy egy példát ezek egyikére is felhozzak. Balatonfenyvesen 1966 óta nem tud­tuk a törpe vízművet megépíteni, mert a lakos­ság nem vállalja az irreális mértékű hozzájáru­lást. Ugyanis a szokásos 3500 forintos egy érde­keltre eső befizetés helyett 6500—7000 forintot kellene vállalni. Ennek főoka, hogy ezen az üdü­lőhelyen a vezeték hossza a szokásosnak ötszö­röse, emellett 1000 köbméteres tározó megépítése;, szükséges a nyári üdülési csúcsidény vízigényé- " nek kielégítése miatt. A lakosság vezetékes ivó­vízzel való ellátásának megjavítása és az ezzel kapcsolatos balatoni gondok megoldása érdeké­ben kérem az Országgyűlést és Dégen elvtársat, vegye figyelembe alábbi javaslataimat: Az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményez­zen jogszabálymódosítást, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetektől ne vonják meg a bank­hitelt, ha vízellátó berendezéseikkel csatlakoznak a községi vízműhöz, vagy éppen ezek képezik alapját a helyi törpe vízműnek. Igaz ugyan, hogy a törpe vízmű műszaki berendezéseivel együtt állami tulajdonba kerül, de változatlanul eredeti rendeltetésének tesz eleget. Valószínűnek tartom, hogy a három év óta napirenden levő közérdekű problémát az ügy érdekében jóakarattal meg lehet oldani. Jogszabály útján rendezni kell, hogy úgy a vízhálózat, mint a csatorna-gerincvezetékre való rákötéseknél — a társulati tagok kivételével — mindenki legyen köteles egy meghatározott ösz­szegű térítési díjat fizetni, és csak azután vehes­se igénybe a közművek szolgáltatását. A taná­csok kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy az így befolyó összegeket hiánytalanul közmű cél­jaira fordítják, illetve az üzemeltető vállalat ren­delkezésére bocsátják. Javasolom, hogy a Balaton-parti községek­ben az egy érdekeltre jutó körülbelül 3500 fo­rinton felüli többletköltséget állami költségvetési juttatásból és vízügyi alapból vállalja magára államunk, illetve a helyi érdekeltség költségei­nek mértéke itt se haladja meg az egy érdekelt­re eső átlagos terheket. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok jelentős feladatát képezi a területek előközművesítése. E munka nagy hányadát a vízépítés teszi ki. Kivi­telező kapacitás tekintetében nem vagyunk erre a munkára ma sem megfelelően felkészülve. Csak a mi megyénkben 1968—1969-ben a taná­csi feladatot képező vízépítési beruházásokból 30 millió forintot, a rendelkezésre álló összeg egy­harmadát nem tudjuk felhasználni kapacitás- és anyaghiány miatt. Javaslom az Országos Vízügyi Hivatalnak: anyagi eszközökkel segítse elő, hogy a megyei tanács két vállalatánál egy év alatt 40 millió fo­^69. július 3-án, csütörtökön 1930 rint évi vízépítési többletkapacitást érhessünk el. A meglevő két tanácsi vállalat és a megyei tanács rendelkezésére álló anyagi eszközökből ilyen mértékű kapacitásnövelésre nem vagyunk képesek. Az igény pedig szinte azonnal jelent­kezik. Szövetségest keresünk. Adott a vállalati szervezet, s részben az állóeszközök is rendel­kezésre állnak. Számításaink szerint az egy­ségnyi kapacitás növelése így kisebb költségek­kel elérhető. Kérem Dégen elvtársat, fontolja meg ajánlatunkat, kössünk megállapodást — az Országos Vízügyi Hivatal és a megyei tanács végrehajtó bizottsága — a kapacitás növelésére a javasolt formában. A rendelkezésünkre bocsátott tájékoztatót és Dégen elvtárs beszámolóját elfogadom és el­fogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Radnóti István képviselőtársunk. DR. RADNÓTI ISTVÁN: Tisztelt Ország­gyűlés! Hazánk vízgazdálkodásában a Balaton különleges helyet foglal el. Túlzás nélkül lehet állítani, hogy ennek a párját ritkító természeti kincsnek helyzete ma már szinte az ország vala­mennyi lakosát közvetlenül érinti, de érinti azt a sok külföldi turistát is, akik — ha hozzánk ellátogatnak — a Balatont feltétlenül felkeresik. Ennek a természeti kincsnek megóvása, még cél­szerűbb és tökéletesebb felhasználása tehát or­szágos érdek. Azt sem lehet vitatni, hogy a Ba­latonnal összefüggő tennivalók között elsőrendű fontosságúak a vízgazdálkodási intézkedések. A Balatonnal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok sokrétűek és nemcsak egymással, ha­nem más ágazatok körébe tartozó fejlesztésekkel is szoros összefüggésben vannak. A Balaton víz­háztartása, illetve ezzel összefüggésben vízszint­je úgy van jelenleg megállapítva, hogy a vízál­lások a 40—100 centiméter közötti magasságok lehetnek. Miután a hozzáfolyás és a lehulló csa­padék nem befolyásolható, a vízmagasság egyet­len mesterséges szabályozója a siófoki zsilip. Ennek segítségével viszont az előírás szerinti vízmagasságokat nem lehet biztosítani. A zsilip elégtelen emésztőképessége nem teszi lehetővé a Balatonban, mint természetes tárolóban, meg­felelő mennyiségű víz visszatartását. A Balaton vízállásának kialakításánál elsőrendű az üdü­lési érdek, de a jelenlegi vízgazdálkodási viszo­nyok között ez sem elégíthető ki megfelelő mér­tékben. Természetes követelmény volna, hogy a Balaton legyen beszerzési helye azoknak a víz­mennyiségeknek is, amelyek részben a környező települések ivóvíz-ellátásához, döntően pedig az öntözéses mezőgazdasági termelés megvalósításá­hoz szükségesek. A vízügyi szervek jelenleg nem adnak már ki vízhasználati engedélyeket a Balaton és víz­gyűjtője vonatkozásában öntözés céljára, mert a Balaton jelenlegi vízkészletei ezt nem teszik le­hetővé. Legjobb tudomásunk szerint, a Balaton fel­használható vízkészletét jelentős mértékben le­hetne növelni akkor, ha Siófokon kibővítenék a vízlebocsátó zsilipet és ezzel együtt a Sió csa­tornát. 84»

Next

/
Oldalképek
Tartalom