Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1911 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1912 bajnak, helyes lenne azonban, ha a társadalmi ráhatás a munkafegyelem és a munkatermelé­kenység vonatkozásában azonos módon érvénye­sülne. És itt vagyunk nehéz helyzetben. A teljes foglalkoztatás felelősségéből követ­kezően nagyon sok nálunk a nem termelő, vagy csak keveset termelő munkaerő alkalmazása. A túltelítődött munkahelyekről kényszerrel áthe­lyezni elvi szempontból sem lenne helyes, vi­szont ezek valamennyien olyanok, hogy jobb kö­rülményekkel rendelkeznek, kevés intenzitást igényelnek. Mindazonáltal olyan személyi jöve­delmek kerülnek kifizetésre, amelyek mögött még közvetett úton sincs komolyabb termelési érték. Ugyanakkor egyes ágazatokban, vállalati munkahelyeken a munkaerőhiány rendszeres­sége azért jelentkezik, mert nehezen akarjuk tu­domásul venni a tény igazi okát, amelyen vég­ső soron a magasabb személyi jövedelem bizto­sításával segíthetünk, a még rendelkezésre álló bér-, jutalomalap keretén belül is. Az életszínvonal vizsgálatánál nem szabad teret engedni azoknak a nézeteknek, miszerint a termelőszövetkezeti tagok jövedelme a kívána­tosnál magasabban alakult a múlt évben. Az utóbbi két hétben két utalással találkoztam a sajtóban. A.cikkek írói nagyon helyesen mond­ták el véleményüket. A Figyelő 26. számában természetesen köz­gazdasági elemző módon közelíti meg a témát. „Sok-e vagy kevés?" című cikkében a magasabb jövedelmet a termelés gyorsabb ütemével hozta összefüggésbe, amely mindenesetre az átlagosnál jobban és a legjobban gazdálkodó termelőszö­vetkezeteknél jelentkezik. E motor teljesítményét — ahogy ő meg­jegyzi — valóban nem szabad túlzott mértékű jövedelemszabályozással akadályozni. A Magyar Hírlap június 22-i száma Jövedelem- és életszín­vonal című vezércikkében ad helyes magyaráza­tot a parasztember jövedelmének alakulásáról. Felvetődik a kérdés, miért kell nekünk mindezeket magyarázni? Baj az, ha egyes helye­ken a jövedelem differenciálódásával elérték a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét? Az ösz­szehasonlítás nagyon relatív. A cikk írója szerint veszélyes dolog lenne összetéveszteni az életszín­vonalat a jövedelemmel, amiről Bélák elvtárs is szólt. Az élet- és munkakörülmények, a szükség­szerű, nyaranta látástól vakulásig végzett mun­ka, a kulturális és egészségügyi ellátás, a kom­munális ellátás aligha feledtetheti a város és a falu közötti különbséget. Ez az igazság. Bizonyí­ték bőven van. A vonzódás a város felé, az ipar és más különböző szakmák, értelmiségi pályák felé, a mezőgazdasági munkaerő átlagos kora, a látszólagos helyenként magasabb jövedelmek ellenére is bizonyíték. A termelőszövetkezeti ta­gok reál-életszínvonala statisztikailag még so­káig nem lesz mérhető és kimutatható, nem is szólva arról, hogy a személyi jövedelem néhány olyan fiktív tényezőt takar, mint a természetbe­ni részesedés, ami az utóbbi két-három évben 30—35 százalékos elszámolói árnövekedést rejt magában, ami a személyi reáljövedelmet jó né­hány százalékkal csökkenti. Feltétlenül említést érdemel a személyi jövedelem felhasználása is, ami lényegesen más formában és más célokat szolgálóan történik, mint a bérből és fizetésből élőknél, s végső soron kisebb mértékben reali­zálódik az életszínvonal növekedésében. Társadalmunkban különös figyelmet érde­melnek a sokgyermekes családok, valamint az alacsony nyugdíjasok és járadékosok helyzete. Világviszonylatban is komoly eredménynek tekinthetjük és tekinthető a gyermeknevelési se­gély folyósítása. Őszintén örülünk egészségügyi és szociális ellátásunk rendszeres bővülésének, mégis indokolt lenne a sokgyermekes családok helyzetének külön vizsgálata. A gyermekneve­léssel járó gondokat nem tartom szükségesnek vázolni. Egy bizonyos: ezek a családok általá­ban kénytelenek megvonni maguktól kulturális és egyéb igényeik kielégítését. El tudom képzelni a segélyezés differenciált módját is, figyelembe véve a családi átlagjövedelmet, valamint egyéb körülményeket és tényezőket. Helyes lenne a családi segélyek megemelése bizonyos határon felül. Ismeretes, hogy kormányzatunk napirenden tartott gondja az alacsony nyugdíjasok, járadé­kosok problémája. Nincs parlamenti ülés, hogy ezzel kapcsolatban hozzászólás ne lenne. A ka­pott válaszokból ismerjük a kormány álláspont­ját. Tudjuk, hogy messzemenő törődéssel várja az anyagi lehetőséget ezek megsegítésére. A megváltozott körülmények azonban figyelmez­tetnek bennünket: ma már szinte természetes, hogy a szülők, öregek függetlenítsék magukat és ne igényeljék gyermekeiktől eltartásukat. Ez is fejlődésünk következményeként jelentkezik így. Érthető és jó is. Viszont számosan élnek olyanok, akiknek életkörülményei nagyon ked­vezőtlenek, életalakulásukat a sors nem a leg­szerencsésebben folyásolta be és ezért kénysze­rültek járadék, vagy éppen alacsony nyugdíj igénybevételére. Mindemellett nem rendelkez­nek személyi vagyonnal sem. Nem valószínű, hogy éppen ehhez a réteghez tartozók nem tet­tek volna annyit a társadalom, vagy az ország­építés érdekében, mint mások. Indokoltnak tartanám a korhatáron felüli, termelőszövetkezetbe belépő termelőszövetkezeti tagok járadékjogosultságának azonnali hatályát megállapítani. A belépés utáni 37 hónapos vára­kozási idő túl hosszúnak tűnik a 65—70 éves korhatáron túl. Helyes lenne ez azért, mert ezeknek a száma elenyészően kevés. Valamilyen oknál fogva kívülmaradtak a termelőszövetke­zetből, de életüket mezőgazdasági munkában töltötték el. Felvételük méltányossági alapon in­dokolt lenne, a hároméves várakozási idő azon­ban hosszú: nem szívesen vállalják. Tisztelt Országgyűlés! Az általam felvetett problémák valamennyiünk előtt ismertek. Ren­dezésüket a gazdasági életünkben beállt árszín­vonal-változás miatt kell sürgetni. Ez a változás pontosan azokat a rétegeket sújtja, amelyek a legalacsonyabb, és majdnem változatlan szemé­lyi jövedelemmel rendelkeznek. Emelkedtek a szolgáltatások terhei, részben a közteher, az egyes életszükségleti cikkek árai. Normális kö­rülmények között a havi szolgáltatások és a ház­tartás minimális szükségletei felemésztik a já­radékosok és az alacsony nyugdíjasok havi jö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom