Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1901 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1902 ségre. Az a tény például, hogy országunk lakosságának körülbelül a fele olvas, egyharmada pedig rendszeresen olvas, óriási eredmény a múlthoz képest, vagy akár egy sereg gazdaságilag nálunk jóval fejlettebb kapitalista országgal öszszehasonlítva is. De ha arra gondolunk, hogy a felnőtt lakosságnak körülbelül fele egyáltalán nem olvas könyvet, akkor megállapíthatjuk, hogy messze vagyunk még attól a céltól, hogy népünk valóban „olvasó néppé" váljék. Tíz- és százezrével vannak még emberek, akik nem kapcsolódtak be a művelődés áramkörébe. Nem véletlen, hogy az írószövetség által kezdeményezett Olvasó Népért mozgalom oly széles társadalmi visszhangra talált. Ennek megvalósításához is nélkülözhetetlen népművelési intézményeink anyagi ellátottságának javítása. Tisztelt Országgyűlés ! A kultúra területén az új gazdasági mechanizmus elsősorban azokra az intézményekre és vállalatokra gyakorol közvetlen hatást, ahonnan kulturális cikkek és szolgáltatások kerülnek értékesítésre. Érvényesítése mindenekelőtt azt célozta, hogy a gazdaságpolitikát és a művelődéspolitikai célokat az eddiginél jobban összehangoljuk, hogy anyagi eszközökkel is hatékonyabban segítsük művelődéspolitikánkat és jobban ösztönözzük az eszmeileg és művészileg értékes alkotások létrejöttét és eljuttatását a szélesebb rétegekhez. Ennek érdekében biztosította a költségvetés a különböző kulturális intézmények és vállalatok megfelelő anyagi dotálását, s történt intézkedés, hogy a moziárak kivételével általában a kulturális cik^ kek és szolgáltatások ára változatlan maradjon, vagy legalább is számottevően ne emelkedjék. Egyéb rendelkezések is, mint például a kulturális vállalatok és intézmények önállóságának fokozása több vonatkozásban is, s az irányítás egyszerűsítése segítették a gazdasági mechanizmus elveinek érvényesülését a kultúra területén. Ezt szolgálta a kulturális alap és járulék intézménye is, amelyhez az Országgyűlés határozatával tízmillió forintnyi összeggel külön is tavaly hozzájárult. A kulturális alap — eddigi tapasztalataink szerint — a maga egészében jól szolgálta művelődéspolitikánk céljait. Több mint 30 millió forintot fordítottunk az alapból fontos kulturális célokra. Ebből segítettük nívódíjakkal, alkotói támogatásokkal, pályázatokkal, ösztöndíjakkal az eszmeileg, művészileg értékes művek, alkotások létrejöttét. Az alap segítette szocialista, kulturálisan értékes alkotások terjesztését, propagandáját, közművelődési könyvtárak számára nyújtott könyvekkel, színházi ifjúsági előadások anyagi támogatásával, kedvezményes színházjegy-akcióval, komolyzenei rendezvények és hanglemezek támogatásával, azzal, hogy értékes filmek kölcsöndíj nélkül kerülhettek a mozivállalatokhoz bemutatásra stb. És mivel a Kortárs legfrissebb számában megjelent egyik cikk kivont szablyával védi a hont, a kultúrát és a magyar írókat a kulturális alaptól, amely állítólag semmit sem segített, csak bajt és zavart okozott, csupán az igazság kedvéért hadd említsem meg, hogy ebből az alapból egyes megjelent könyveik után az írók az elmúlt évekhez képest kétszerannyi nívódíjat, öszszesen egymillió forintot, az Olvasó Népért mozgalom több mint 200 000 forintot, könyvpropaganda 300 000 forintot kapott. A Kulturális Alapból adott 1 200 000 forinttal tettük lehetővé azt, hogy az ünnepi könyvhéten négy kiemelkedő, kiemelt könyv féláron kerüljön forgalomba. . Ügy hiszem, joggal mondhatjuk, hogy soha ennél nagyobb szerencsétlenség a könyvkiadást és a magyar irodalmat ne érje. A kulturális járulék viszont elősegítette egyes negatív tendenciák korlátozását. Voltak, akik furcsállták azt a megoldást, hogy a kulturális járulék bevételei befolynak a kulturális alapba. Tréfálkozva sokan azt mondták: olyan ez, mint amikor a kocsmában alakítják meg az antialkoholista ligát és annak kiadásait a kocsma bevételeiből fedezik. (Derültség.) Ez kissé paradoxul hangzik, de tulajdonképpen van benne valami igazság. Hogy úgy mondjam, amíg van igény kocsmára, azaz kulturális térre vive a hasonlatot: a szórakozási igényeket sekélyes színvonalon kielégítő alkotásokra és rendezvényekre, .mi hiba van abban, ha ezek bevételeit értékes alkotások létrehozására és terjesztésére, az ízlés művelésére fordítjuk? A kulturális alap és járulék intézménye új eszköze művelődéspolitikánknak és sokban még javításra, csiszolásra szorul. Mindenekelőtt- tudatában vagyunk annak, hogy hatása csak korlátozott lehet és természetszerűleg nem tudja anyagi eszközök felhasználásával alapvetően megváltoztatni szélesebb rétegek ízlés- és tudatbeli állapotát, egyes kulturálisan elmaradottabb rétegek alacsonyabb művelődési, szórakozási igényeit. Egyes kulturális területeken nem is sikerült megtalálni az alap és a járulék működtetésének hatékony formáit. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni abban az irányban is, hogy a kulturális alapban rendelkezésre álló eszközöket jobban hasznosítsuk a munkásság, parasztság és az ifjúság művelődési igényeinek további kielégítésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatban az idáig hozott intézkedések túlnyomó része helyesnek bizonyult, bevált a kultúra területén. A gazdasági eszközök erőteljesebb alkalmazása nem sértette kulturális érdekeinket, hanem általában elősegítette azok érvényesülését. Jelentkeztek ugyan, vagy erősödtek bizonyos negatív tendenciák, kommercializálódási törekvések is, de a kulturális élet egészének összképe 1968-ban nem tért el lényegében az előző évektől, nem következett be valamiféle egészségtelen arányeltolódás. A tapasztalatok azt tanúsíts ják, hogy az irányítás eszmei és egyéb módszereit bizonyos keretek között kiegészíthetik gazdasági szabályozók is és hozzájárulhatnak a kulturális élet egészséges alakulásához és további demokratizálódásához. A maga egészében elmondhatjuk, hogy az új gazdasági mechanizmusra való áttérés pártunk IX. kongresszusának azzal az alapvető álláspontjával összhangban jutott érvényre, hogy nálunk a kultúra nem kereskedelmi, hanem ideológiai kérdés. Ugyanakkor problémákat és nehézségeket okozott, a jövőre nézve pedig súlyosabb veszély^ lyel fenyeget az, hogy a gazdálkodás feltételei-