Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1895 Az Országgyűlés 24. ülése, vei termékeinek több mint 20 százaléka exportra kerül. Ezek a tények méginkább aláhúzzák a mezőgazdasági korszerűsítés és műszaki fejlesztés szükségességét, az ipari eredetű eszközök és anyagok fokozottabb felhasználását. Ezért tartom örvendetesnek, hogy a múlt évben is az egyes iparágak közül a vegyipar, a gépipar fejlődése és az energiahordozók feltárása nagyobb ütemű volt a tervezettnél. Ennek ellenére a kevés hazai, ipari eredetű termelőeszköz, a nem megfelelő összetétel egyre inkább élelmiszer-gazdaságunk termelésnövekedésének fékjévé válik. A mezőgazdasági nagyüzemek termelést szolgáló épületeinek jelentős hányada mérete, telepítése, technológiai elmaradottsága miatt csak átmeneti kényszerből, alacsony hatásfokkal üzemeltethető. A korszerű termeléstechnólógia feltételeinek hiánya mellett a feldolgozóhelyek tárolóterei, a hűtők és húsfeldolgozók viszonylagos elmaradottsága nehezíti a folyamatos termelői értékesítést, a hazai ellátást, a tőkés export megfelelő időzítését. Növénytermesztésünkben indokolatlanul több géptípussal kell számolnunk, aminek nehézségeit még fokozza az egyes erőgépek különbözősége, és még ezek sincsenek összhangban a korszerű technológiával. Ezeknek következménye, hogy a magyar mezőgazdaságban lényegében a gabonaféléken kívül, a növénytermelés komplex gépesítése sincs megoldva. Élelmiszeriparunk felszereltsége is igen eltérő. Azok az iparágak, amelyeket az államosításkor vettünk át — mint a cukoripar, a sütőipar, a malomipar, a szeszipar — technológiailag erősen elmaradtak és emiatt nagyok a feldolgozási veszteségek. Azok az iparágak viszont, amelyek gyorsabb ütemű fejlesztését vagy rekonstrukcióját a korábbi években előirányoztuk, mint például a tartósító iparnál, az átlagosnál korszerűbbekké váltak. Annak ellenére, hogy a hazai iparunk az élelmiszer-gazdaságnak ma közel 70 százalékkal több forgóeszköz-jellegű terméket bocsát rendelkezésre, mint 1960-ban, a termelői felhasználásnak az össztermeléshez viszonyított részaránya lényegesen nem változott. Az élelmiszer-gazdaság a hazai ipar össztermelésének csupán 4,2 százalékát vette fel 1960ban, és ez az elmúlt hat-nyolc év alatt csak 4,4 százalékra, vagyis 0,2 százalékkal emelkedett. Ezek a számok azt mutatják, hogy az iparpolitikánkban nem jelentkezett elég tudatos törekvés az élelmiszer-gazdaságnak, mint egyre növekvő fogyasztó piacnak kihasználására. Ezért kényszerül az élelmiszer-gazdaság mind több importra, aminek következménye, hogy a gépipari termékek felhasználásában 46 százalék, a növényvédő szereknél 48 százalék, a vegyi termékeknél 21 százalék az import. Mivel az élelmiszer-gazdaság termelésfejlődése nagymértékben függ a felhasználásra kerülő ipari eredetű termelőeszközök mennyiségének, minőségének és választékának bővülésétől, ezért egy sor hazai iparágnak mindinkább állandóbb, biztosabb felvevőjévé válhat. Ha az iparfejlesztésünkben nagyobb figyel69. július 3-án, csütörtökön 1896 met fordítanánk az élelmiszer-gazdaság felvevőkészségére, akkor nemcsak egyes iparágak megalapozottabb fejlődését, vagy újabb iparágak szervezését segítenénk elő, hanem az importcsökkentéssel javíthatnánk külkereskedelmi mérlegünkön is. Az élelmiszer-gazdaság a vegyipar össztermelésének 14 százalékát, a gépipar össztermelésének öt százalékát használja fel, s ezek a számok magyarázatot adnak arra, hogy az ipari eredetű termékek importja miért növekszik. Az élelmiszer-gazdaságunkkal szemben támasztott hazai fogyasztói igények, a nemzetközi piacon jelentkező nagyobb versenyképesség szükségessé teszi, hogy lényegesen nagyobb figyelmet fordítsunk az élelmiszergazdaság hazai ipari hátterének megteremtésére. Az élelmiszergazdaság műszaki fejlesztését ma már nem lehet egyszerűen egy-egy ipari termék használatára leszűkíteni, például traktorokra, munkagépekre,, felszerelésekre — hanem a korszerű technológia igényének megfelelően valamennyi komponens egységes és összhangban levő kialakítását kell biztosítanunk. Napjainkban mind gyakrabban értesülünk arról, hogy külföldön az egyes iparágak egyesülés keretében teszik lehetővé, hogy egyes gyártmányaik a felhasználók igényeinek megfelelően komplexen kerüljenek kiadásra. Hazánkban ma még csak odáig jutottunk el, hogy egy néhányipari nagyüzem felismerte ugyan az élelmiszergazdaság jövőbeni hazai lehetőségeit, azonban csupán saját termékeinek kiadására törekszik. Nincs ma még hazánkban egy olyan szervezeti forma, amely az élelmiszer-gazdaságnak komplexen adná át a kidolgozott és összhangban jól működő termelő berendezést. Bátortalanság mutatkozik az ipar területén a külföldi licencek megvásárlásában — amire Fehér elvtárs is utalt —, pedig élelmiszer-gazdaságunk csak korszerű ipari termékeket vehet át. Az az ellentmondás, hogy egyes iparágak nem tudják értékesíteni a mezőgazdaság részére készített termékeiket, vagy csak nehezen adják el, ugyanakkor pedig a mezőgazdaság hiányolja azokat, annak oka az elavult, vagy nem korszerű jellegében kereshető. Az ipari termelés során alapvetően figyelembe kell venni, hogy a műszaki-technikai rohamos fejlődés miatt a termékek viszonylag gyorsan elavulnak és a régebbi típusok gyártása még nem biztosítja az értékesítést. Ezért a hazai iparunkat nemcsak fejleszteni kell, hanem el kell érnünk, hogy iparunk mindig a legkorszerűbbet termelje. Gyakran felvetődik, hogy az élelmiszer-gazdaság érdekeinek megfelelő ipari termelés növelését fékezheti a hazai piac felvevőképessége. Véleményem szerint, ha csak az importot csökkentenénk jelentősen, máris nagyobb mérvű ipari fejlesztés válna szükségessé. Ha azonban figyelembe vesszük az élelmiszer-gazdaság természetes fejlődését, akkor olyan felvevő piacra találna, amely hosszabb távlatban biztosítaná az egyes iparágak gyorsabb ütemű fejlődését, sőt új iparágak kialakulását. Tapasztalataink szerint az ipari vállalatoknak nagyobb figyelmet kellene fordítani a pro-