Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-21

1657 Az Országgyűlés 21. ülése, 1969. április 17-én, csütörtökön 1658 szlovák kormány megfelelő határozottságot tanúsít az ellenséges erőkkel szemben. Barátsági szerződésünk, a csehszlovák szocializmus ügyéért érzett felelősségünk kötelez bennünket őszinte és baráti véleménynyilvánításra, arra, hogy ismételten felhívjuk csehszlovák elvtársaink figyelmét a szocialistaellenes erők gátlástalan aktivizálódásában rejlő nagy veszélyekre. Mi megfelelőnek tartjuk a Csehszlovák Kommunista Párt elnökségének a legutóbbi eseményekkel foglalkozó nyilatkozatát, amely világosan szólt arról, hogy a jobboldali veszély a fő veszély. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az említett helyes határozatokat követően a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának, Csehszlovákia kormányának megfelelő rendszabályokat kell foganatosítania minden jobboldali * szovjet- és szocializmusellenes erővel szemben, mert azok tevékenysége változatlanul akadályozza a szocialista konszolidációt. Bízunk a testvéri cseh és szlovák népnek a szocialista országok közösségéhez való hűségében, bízunk abban, hogy országaink és népeink baráti kapcsolatai tovább erősödnek és fejlődnek. A szocializmus építésében ez alkalommal is új sikereket kívánunk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozóinak. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében beterjesztett törvényjavaslatot a magyar—csehszlovák Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződésről iktassa a Magyar Népköztársaság törvényei közé. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés külügyi bizottsága a törvényjavaslat előadójául Kelen Béla képviselőtársunkat kérte fel. Megadom a szót Kelen Béla elvtársnak. KELEN BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! A külügyi bizottság megbízásából előterjesztem a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én aláírt Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot. E szerződést 1969. január 31-én ratifikálta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, 1969. március 28-án pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa. Miután a megerősítő okiratok kicserélése 1969. április 11-én Prágában megtörtént, a szerződés hatályba lépett. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányos szokásunk, hogy kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodásainkat törvénybe iktatjuk. A külügyi bizottság úgy véli, tisztelt Képviselőtársaim maradéktalanul egyetértenek velünk abban, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között hatályba lépett Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés a kiemelkedő jelentőségű nemzetközi megállapodásaink kategóriájába tartozik. Országaink első ilyen jellegű szerződését húsz esztendeje, 1949. április 16-án írták alá, s ez fordulatot fémjelzett új típusú kapcsolataink megteremtésében. A szovjet nép mérhetetlen áldozata, a szovjet hadsereg antifasiszta győzelme tette lehetővé, hogy népeink hasznára realizálódjék a bennünket már régen összefűző történelmi, földrajzi és politikai sorsközösség. Évszázadokon át célpontjai és áldozatai voltunk a hírhedt „Drang nach Osten"-nek, a német militarizmus keleti terjeszkedő politikájának, s ugyanaz a sors jutott dolgozóinknak a szó szoros értelmében osztályrészül a Habsburg-elnyomás időszakában is. Népeink a legnehezebb időben is megtalálták az együttműködés módjait. Országaink kulturális életét átívelő személyiségek egész sorát említhetném. Az első cseh krónika szerzője, Cosmas Esztergomban tanult, Komensky, a XVII. század egyik legnagyobb pedagógusa pedig a Rákócziak sárospataki főiskoláján tanított. A múlt században a magyar Riedl Szende, a prágai egyetem professzora Petőfit ismertette meg a csehekkel és Nerudát a magyarokkal. Történelmileg új viszony kezdődött a kommunista pártok megalakulásával. A csehszlovák kommunista mozgalomban jelentős szerepet játszó magyar Sarló mozgalmat a bratiszlavai kongresszuson 1931-ben Julius Fucik üdvözölte. Tisztelt Országgyűlés ! A visszahúzás, a nemzetközi reakció erői mindig megtettek mindent, hogy a „divide et impera", az oszd meg és uralkodj klasszikus elnyomó taktikája jegyében éket verjenek közénk. Bizonyos csehszlovák vonatkozású nyugati tevékenység fényében aligha kell bizonygatnunk, hogy ez napjainkban is így van. Mostani szerződésünk olyan értelemben is szerves folytatása a húsz esztendővel ezelőtt megkötöttnek, hogy az ékverők reményeire akkor is, most is a hídverés csattanós válaszát adtuk. Ma már megállapíthatjuk, hogy a két évtizede aláírt és az 1949. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett szerződésben megvolt a megalapozott megállapodások konstruktív kettőssége. Egyrészt azért, mert létező szükséglet és létező lehetőség szintézisének bizonyult, másrészt azért, mert nemcsak jogi formába öntötte az országaink között létrejött új típusú viszonyt, hanem erőteljesen visszahatott annak további fejlődésére is. Erről a fejlődésről, kapcsolataink alakulásáról elégedetten szólhatunk. Idő hiányában legfeljebb utalnom lehet az intenzív gazdasági együttműködés szép példáira. A magyar országutakon a Skoda gépkocsi éppen olyan gyakori látvány, amilyen például az Orion televízió a csehszlovák otthonokban. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagjaiként szüntelenül és eredményesen növeljük árucseréiorgalmunkat, műszaki-tudományos kooperációnkat. Tisztában vagyunk az alumínium-egyezmény és a kohászati együttműködés jelentőségével, valamint azzal, milyen új lehetőségeket tár fel szárszámgépiparunk előtt a szakosodási megállapodások rendszere. Gazdasági együttműködésünk a kölcsönös hasznosság modellje, és ez azért lehet így, mert közös munkánk során új típusú kapcsolatokat tükröző szerződés elvei valósulnak meg. Pontosan ez az alapja kulturális kapcsolataink egészséges alakulásának is. Szocialista típusú szerződés nélkül elképzelhetetlen lett volna többek között egy olyan rendkívül hatékonynak