Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-24

1871 Az Országgyűlés 24. ülése, 1969. július 3-án, csütörtökön 1872 ményfokozó, egyben minőségi munkára ösztönző hatását. A munka termelékenységének növelése, de az emberek igazságérzete is azt követeli, hogy a keresetekben fokozottabban jusson kifejezésre az azonos munkaterületen jelentkező különböző munkateljesítmény is. Jobban kell honorálni a szorgalmat, a rátermettséget, a nagyobb gyakorlatot. Másrészt anyagi konzekvenciával kell hogy járjon a kényelmes, a lassú, a rossz munka. Az ilyen dolgozók bérét ne tekintsük garantáltnak: ne a jelenlétet, hanem a teljesítményt bérezzük. A reform első évében — bár nem tudhattunk fordulatot elérni, a differenciált bérezés és anyagi ösztönzés terén — bizonyos kezdeti lépéseket és eredményeket mégis elkönyvelhetünk. Ezen az úton továbbhaladva a népgazdasági hatékonyság tovább javítása érdekében a szocialista elosztási elveket következetesebben kell alkalmaznunk és az elkövetkező években olyan hatásos bérezési, ösztönzési módszereket kell kialakítanunk, amelyek a mainál jobban honorálják a végzett munkát, a képzettséget, a felelősséget, elsősorban az alapbérek határozottabb differenciálása útján. Elvtársak! A lakosság fogyasztásának növekedése nem változatlan termékstruktúrát igényel, hanem a korábbihoz képest erősen változót. Ez komoly feladatok elé állította a belkereskedelmet tavaly és az idén is. Véleményem szerint a kereskedelemnek javára kell írni azt, hogy a növekvő pénzkiáramlás mellett az előző évihez hasonlóan, a reform bevezetésének első esztendejében is — mint Vályi elvtárs hangsúlyozta — általában nyugodt belső ellátást teremtett, az árualap és a vásárlóerő egyensúlyát nagyjábanegészében biztosítani tudta, ami alapvetően a bővülő áruválasztéknak és a hiánycikkek szűkülő körének köszönhető. A belkereskedelemnek hátrányára kell viszont írni azt, hogy a kereskedelmi vállalatok belső szervezettsége és gazdálkodási módszerei még nem érték el a reform követelte színvonalat. Az eladók versenye sok árufélében hiányzik vagy szűkkörű, és az árukínálat szűkítése irányában hat. Nem tereli a vállalatok egy részét a nagy forgalom—méltányos haszon elvének alkalmazására. Ez különösen az olcsóbb, kevésbé jövedelmező cikkektől való tartózkodást eredményezte több területén. A kereskedelmi vállalatok egy részénél tapasztalható az, hogy rövid lélegzetű költségcsökkentéssel akarják növelni nyereségüket, amivel visszavetik a forgalmat is és rontják az ellátást. Részben emiatt ez év elején a kereskedelem ezt tegnap többen is szóvá tették — nem adott megfelelő rendeléseket olyan termékekre sem, amelyekben az ipar szabad termelői kapacitással rendelkezett. Ennek következtében e termékekből — a régiek mellett — új hiánycikkek keletkeztek. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy az utóbbi időben a kereskedelmi vállalatok megrendeléseik növelésével igyekeztek az általuk nem várt nagyobb kereslet kielégítésére felkészülni. Ennek ellenére a kialakult helyzet arra figyelmeztet: a reform sikere érdekében továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni a belföldi piac egyensúlyával. Idejében tett intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a második félévben érezhetően javuljon az ellátási színvonal. Szeretnék külön is szólni az élelmiszer-ellátásról. Az élelmiszerek iránti kereslet a lakosság egy részénél az idei első öt hónap folyamán élénk volt, s ezt a kínálat többségében kielégítette. Mégis a tavaszi első két hónapban a húsellátásban komoly feszültségek keletkeztek, főleg, Budapesten, de a vidéki nagyobb városokban is, annak ellenére, hogy húsból és húskészítményekből az első öt hónapban a tavalyinál 5—6 százalékkal többet hoztunk forgalomba az állami kiskereskedelemben. A húskereslet normálisan nőtt! A probléma kettős ; egyrészt a mai húsárak nagyobb keresletnövekedést eredményeznek, mint amilyen termelésnövelésre jelenleg be vagyunk állva; másrészt a húskínálat összetétele erősen romlott, kevesebb a sertéshús. Azt jelenthetem, hogy a sertéshizlalási szerződéskötések kedvezőbb alakulása alapján az utóbbi négy-öt hétben Budapesten és a nagyobb vidéki városokban megfelelően javítani tudtuk a sertéshús arányát. Ennek következtében ma már sertéshúsból nyugodt az ellátás, sőt a.húsboltokba kiszállított marhahús és vágott baromfi vásárlása visszaesett >— pedig az is hús. A húsellátással kapcsolatban szeretném még a figyelmet felhívni arra, hogy a belső húsfogyasztásnál az igényeknek határt szab az erőteljes húsexport is. A nyersanyagok, gépek importjához, licenciák vásárlásához szükséges konvertibilis deviza megszerzésében első helyen áll a húsexport. Ez tavaly több mint a fele volt annak a mennyiségnek, mint amit a terv belső fogyasztásra előírt. Zöldség- és gyümölcsfélékből a kedvező terméskilátások miatt mennyiségben és választékban jó, előreláthatóan az 1967. évihez hasonló felvásárlást és ellátást tudunk biztosítani, csökkenő — ha valami közbe nem jön —, a tavalyinál valamivel alacsonyabb árszínvonalon. A belkereskedelem munkájának tovább javítása érdekében még azt szeretném hangsúlyozni: értelmezze helyesen és lássa el jobban a fogyasztók érdekvédelmét! Olyan értelemben, hogy elavult, a vevő által nem keresett, eladhatatlan termékeket ne rendeljen a termelőktől. Szerintem így tudja igazán és hathatósan közvetíteni a piac „értékítéletét" a termelő szférának! Hozzáteszem: ezen túlmenően a fogyasztói érdekvédelemnek voltaképpen már a termelésnél kell kezdődnie, mégpedig a kifogástalan minőségű, olcsóbb termékek előállításával. Más szavakkal: az életszínvonal emelkedéséhez szükséges anyagi eszközöket ilyen értelmezésben is maguknak a dolgozóknak kell megtermelniük — hatékonyabb munkával. A fogyasztói érdekvédelem első és legfontosabb feladata természetesen, hogy megfelelő mennyiségű és választékú áru legyen az üzletekben. Ezzel kapcsolatban bátorítjuk az állami kiskereskedelmet, hogy bővítse erőteljesen a köz-