Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1851 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1852 Van-e ennek káros hatása? Meggyőződésünk és tapasztalatunk szerint mindezek a „művészi" alkotások csak rendkívül keskeny réteghez jutnak el, rendkívül kevés embert érdekelnek nálunk. Kivéve persze a sokszázezres példányszámban kiadott, ponyvát. És itt nem elsősorban a detektívregényekre, a krimikre gondolok, hanem például Munkácsy Mihály hírhedt, pornográf életrajzára, amelyet néhány évvel ezelőtt jelentettek meg először, akkor botrányba fulladt és most érthetetlen okból újra kiadják. Azt hiszem, hogy helyes politika minden irányzat megismerését biztosítani közönségünk számáraimért ennek legpozitívabb eredménye — véleményem szerint — egész biztosan annak a felismerése lesz, hogy nagyszerű, saját forradalmi tradícióink vanak, szinte minden művészet területén, és csak azok folytatásaként alakulhat ki új mai művészetünk. Sokat foglalkoznak mostanában a szervátültetés problémájával, aminek a legnagyobb nehézsége, hogy a test kiveti az új, átültetett idegen szervet. Én azt hiszem, hogy valami ilyen történik a művészetekkel is, a számunkra idegen társadalomban született szürrealista, absztrakt, op-art, pop-artos művészet epigonizmusát, a fejlődésünktől idegen nyugati művészi hatásokat kiveti magából társadalmunk. Az orvosok az ilyen veszély ellen új gyógyszert keresnek, amely biztosítja az átültetett szerv beépülését a beteg szervezetébe. De erre csak beteg szervezet esetén van szükség, az egészséges társadalom, az egészséges kultúra csak vesse ki magából az idegen hatást. Egyetértve tehát azzal, hogy nem baj, ha idegen irányzat megismerését is lehetővé teszszük közönségünknek, feltétlenül szükséges egy követelmény biztosítása. Ez pedig az, hogy meg kell teremteni az irodalmi és művészeti kritika hitelét, amely sajnos jelenleg jóformán hiányzik közvéleményünkből. Ma az a helyzet, hogy egy megbírált könyv, film, színdarab kiugró sikerré válik egyediül a bírálattól. És viszont, a megdicsért gyanússá válik a közönség előtt. Nagyon sürgősnek vélem a szilárd ideológiai alapon álló szocialista kritika tekintélyének a megteremtését. Erre persze mondhatja valaki azt, hogy kezdjék a kritikus urak. Meg kell állapítani azt is, hogy az úgynevezett modern, mai, „korszerű" stílusok nagy részét már 40—50 évvel ezelőtt jól ismertük és ezeknek a mai utánzóiért, a gyenge epigonokért nem tudunk lelkesedni. Nem új művészi irányzatokról van tehát szó, hanem utánérzésről, ismétlésekről, amit a fiatalabb generációk csak azért tekinthetnek újnak, mert két világháború és a fasizmus korszaka miatt megszűnt a művészeti fejlődés folyamatossága. És ha már művészetről és a nemzetközi kapcsolatokról van szó, szeretnék egy figyelmeztetést intézni a külkereskedelemhez is. Kormányunk az elmúlt évben nagyon helyesen bevezette a giccs-adót, amit a művészileg értéktelen dísztárgyak, vagy a művészileg értéktelen szórakoztató előadások jövedelme után kell fizetni az államkasszába. Ez a giccs-adó azonban sajnos, importcikkekre nem vonatkozik. így például, bár a hazai kerti törpék, a kispolgári giccs, a kispolgári ízléstelenség legklasszikusabb szimbólumai giccs-adó alá esnek, az import kerti törpék adómentesen terjeszthetik az ízléstelenséget. (Derültség.) Ha egyszer meg akarjuk ismerni a magyar közvélemény ízlésszintjét, akkor talán helyes lenne a szilveszteri népszámlálás alkalmával felmérni, hogy hány kerti törpe él még Magyarországon. (Derültség.) Nemzetközi kapcsolataink fontos része a Magyarok Világszövetségének munkájában jelent- ; kezik, amely a külföldre vándorolt, emigrált magyarokkal foglalkozik. A Magyarok Világszövetsége nagy jelentőségű munkájában gazdag programot készít a következő jubileumi esztendőre. A nyugati magyar emigrációra jellemző az utóbbi időben az ellenséges beállítottságú rettegek széthullása, reményvesztettsége és ezzel párhuzamosan, azt hiszem ezzel összefüggően is, az új hazájához hű, de szülőhazájával is együttérző, részben haladó szellemű emigráció hang? jának megerősödése. Tíz és tízezrek jönnek haza évente rokonlátogatóba, s különösen nagy sízámú látogatót várhatunk a következő jubileumi esz-tendőben, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójára. Társas hazautazásokat terveznek , és szerveznek már I. István király születésének ezredik évfordulójával kapcsolatosan is. És az amerikai magyarokat különösen érdeklő még egy évforduló is a következő esztendőre esik, a New Yorkban eltemetett Bartók Béla halálárnak 25. évfordulója. Ebből az alkalomból nagyon sok, Amerikában, Kanadában, Nyugat-Európában élő magyar látogatása várható itthon. Ehhez a témához kapcsolódik az az információm, amely a Magyar Nemzet afrikai körútjáról most hazatért külpolitikai rovatvezetőjének személyes tapasztalatából származik. Arról számolt be, hogy a magyar tudósoknak, mérnököknek, technikusoknak, orvosoknak milyen nagy tekintélyük van az arab és a fekete-afrikai országokban, majdnem minden országban vannak tanszékeket vezető magyar professzorok, akik a vendéglátók teljes megelégedésére végzik munkájukat. Befejezésül néhány mondatban szeretnék említést tenni a témához tartozóan a Magyar— Szovjet Baráti Társaság munkájáról. Számtalan formája épült már ki a kapcsolatoknak, amelyeket a Magyar—Szovjet Baráti Társaság ápol és társszervezetével, a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal együtt szervez, vezet, irányít. Á legeredményesebbek közé tartoznak a kölcsönös kulturális, művészeti hetek, amelyeket eddig 9 szovjet köztársasággal rendeztünk, ebben az esztendőben a Kazah Szocialista Köztársasággal, amelynek küldöttei a tavasszal jártak nálunk és viszonzásul a magyar delegációk és művészcsoportok az ősszel utaznak Alma-Atába. Sűrűn indulnak a Szovjetunióba és érkeznek onnan barátságvonatok. A múlt héten Szolnokról ment egy barátságvonat Tallinba és Leningrádba, két nappal ezelőtt Debrecenből indult ilyen vonat. Testvérvárosok, testvérterületek cserélnek egymással küldöttségeket, Tallintól Szibériáig, Leningrádtól Odesszáig mindenütt vannak magyar városok testvérvárosai, magyar megyék testvérterületei. Két nappal ezelőtt utazott Moszkvába a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége,