Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1847 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1848 Iában pedig 26,1 százaléka tanulhat tovább az országos 42,5 százalékkal szemben. S felvetődik a kérdés, hogy vajon az egyetemi és a főiskolai lemorzsolódások és a gyengébb eredmények mögött hány és hány vidéki, a vázolt problémák mellett alapozó és továbbtanuló fiatal van? . Tisztelt Országgyűlés! Felvetődhet az a kérdés is, mit kell és mit lehet tenni a kulturális ágazat és ezen belül is elsősorban a vázolt oktatási nehézségeink felszámolása érdekében? Kétségtelen — és nem vitatom —, hogy itt ebben a kérdésben helyileg is sokat kell tenni a feladatok megoldásáért, a problémák felszámolásáért. Megyénk helyzetéből kiindulva viszont úgy látom, hogy ezt a feladatot csak helyi erőből megoldani nem lehet. Éppen ezért javaslom, hogy a következő években elsősorban állami beruházásokból az eddiginél nagyobb ütemben épüljenek új általános iskolai tantermek, valamint általános, középiskolai és szakmunkás-kollégiumok. Javaslom azt is, hogy a vidéki ipartelepítési támogatáshoz hasonlóan egy országos alapot hozzanak létre. Ebből a legsúlyosabb iskolai gondokkal küzdő területek támogatást kaphatnának, s ezzel lehetőség adódnék arra is, hogy az érdekelt községek helyi fejlesztési alapjainak felhasználását erre a célra ösztönözzük. Tisztelt Országgyűlés! Itt jegyzem meg, ennél a kérdésnél, hogy 1968-ban országosan a helyi fejlesztési alapokból mintegy másfél milliárd forintot nem használtak fel a költségvetési zárszámadási jelentés szerint. Igaz, sok gazdálkodó egység van, s ennek következtében, valamint a megvalósítani kívánt célkitűzés érdekében tartalékolnak a helyi tanácsok. Viszont káros dolog felhasználatlanul hagyni ilyen magas pénzösszegeket. Véleményem szerint elősegítené a megoldást, ha az OTP az eddiginél lényegesen nagyobb hitelsávval rendelkezne és nem kellene visszautasítani olyan nagy számban a tanácsok hitelkérelmét, mint 1968-ban történt, hanem a hitellel kiegészítve felhasználásra kerülhetne jelentős mennyiségű összeg az eddigi tartalékolásból. Ezért javaslom a fejlesztési alapokat segítő hitelkeret felemelését az OTP-nél. Lehetséges, hogy ezzel is elősegíthetnénk néhány tanteremnek helyi erőforrásból történő felépítését. Néhány szót szólnék, tisztelt Országgyűlés, a hátrányos helyzetű tanulók segítéséről. Világosan kell látni, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek, az iskoláztatás lehetőségének megadása mellett, sok esetbjen olyan nehézséggel kell megküzdeni, amit a család vagy a gyermek önmaga megoldani nem képes. Fokozott gondot kell tehát fordítanunk intézményesen arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók szaktanári korrepetálása biztosítható legyen. Tudom, hogy e kérdésben is sokat kell és lehet tenni társadalmilag is és az iskolák öntevékeny szervezésében is. De úgy vélem, hogy többet kell ennél tenni az eddiginél költségvetésileg is. Azt javaslom, hogy a jövőben a kulturális ágazat költségvetésében álljon rendelkezésre megfelelő összeg a hátrányos helyzetű tanulókkal való fokozottabb törődésre, azok intézményes korrepetálására. Növelni kellene a kollégiumi és a napközi otthoni korrepetálások számát és újakat szervezni a bejáró tanulók számára. A jelenlegi pénzügyi lehetőségek ugyanis nem elegendőek ezeknek a feladatoknak a megoldására. Itt a mi megyénkből hozok fel példát. Somogy megyében 1968-ban összesen felhasználtak óvodai, általános és középiskolai szinten 488 000 túlórát és ennek mindössze 3,8 százaléka, a felhasznált 7,7 milliónak pedig 4,5 százaléka jutott korrepetálásra. Az ilyen arány kialakulása nem szervezeti problémát takar, mert meg kellett oldani a betegség miatti helyettesítést és a szaktanárok hiányának következtében fellépő helyettesítést is. Tisztelt Országgyűlés! Ezeket a gondolatokat és gondokat kívántam elmondani az elmúlt évi zárszámadás tárgyalásával kapcsolatban. Kérem, hogy javaslataimat és észrevételeimet az illetékes kormányszervek vizsgálják meg. Az 1968. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Mihályfi Ernő képviselőtársunk. DR. MIHÁLYFI ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Csak a Külügyminisztérium költségvetésének felhasználásával kapcsolatban szeretnék szólni. A beterjesztett zárszámadás, az 1968. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés nem sok részletet tartalmaz külön a Külügyminisztériumra vonatkozóan, úgyhogy szigorúan a napi-, renden levő témához szólva keveset lehet mondani, örömmel hallottam azonban az eddigi felszólalásokból, hogy képviselőtársaim sem csak szorosan számszéki kérdésekről beszéltek, hanem a zárszámadás vitáját jó alkalomnak tartották és nagyon helyesen felhasználták arra, hogy politikai, társadalmi fejlődésünkről, az időszerű gazdasági és kulturális kérdésekről elmondják véleményüket. Nyilván az is bátorít erre, hogy a zárszámadást beterjesztő pénzügyminiszter is így fogta fel feladatat és széles körképet rajzolt országunk fejlődésének egy nagyon fontos esztendejéről. Annyi mindenesetre megállapítható magából a jelentésből, hogy a Külügyminisztérium szokásához híven rendkívül fegyelmezetten és takarékosan használta fel a rendelkezésére bocsátott költségvetési összegeket, a bevételi előirányzatot a kimutatás szerint 15 millióval túl is. teljesítette, ami nyilván növekvő idegenforgalmat jelentett és a tavalyi költségvetési évben átlaglétszáma jóval kevesebb volt az előirányzottnál. De a Külügyminisztérium munkája nemcsak költségvetési, könyvelési szempontból volt megnyugtató és elismerésre méltó, hanem külpolitikai, nemzetközi politikai eredményesség szempontjából is. A zárszámadási vita, illetve a beterjesztett jelentés csak arra jó, hogy megállapíthassuk, milyen dicséretes takarékossággal érte el a ki* emelkedő eredményeket. Az országunkkal kapcsolatos nemzetközi