Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

183 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 184 a népgazdaság valamennyi ágazatában fokozott erőfeszítéseket igényel részben a még hátra levő végrehajtási intézkedések kibocsátását ille­tően, részben amiatt, hogy az átmenet ideje alatt sem a termelés üteme, sem annak mértéke ne csökkenjen. Az építőiparban ez az utóbbi feladat az 1967. évi terv teljesítését, valamint az 1968. évre való zökkenőmentes átmenet fel­tételeinek körültekintő biztosítását jelenti. Az 1967. évi terv az építőipar fő feladata­ként a kormány által kiemelt, a fizetési mér­leg javítását célzó beruházások és egyéb jelen­tős ipari létesítmények, továbbá a lakásépítési feladatok gyors ütemű megvalósítását írta elő. Jelentősen megnőtt a nagy felkészültséget igénylő, műszakilag bonyolult építési munkák mennyisége. Ebben az évben több mint 200 ér­tékhatár feletti, ezen belül pedig mintegy 40, a kormány által kijelölt beruházás építési mun­káját kell befejezni. örömmel jelenthetem a tisztelt Országgyű­lésnek, hogy az építőipar tevékenysége az első fél évben az előirányzottnál kedvezőbben ala­kult. A kivitelező szervezetek első fél évi ter­melési előirányzataikat országosan, az előzetes adatok szerint mintegy fél milliárd forinttal túlteljesítették. A túlteljesítés döntő többsége a központi építőiparban jelentkezik. Ebből kö­vetkezik, hogy az építőipar 1967. évi feladatát várhatóan teljesíti, illetve összességében túltel­jesíti. Az előző évinél kedvezőbb termelési ered­mények elérését túlnyomórészt a termelékeny­ség növekedése tette lehetővé. Javult az építő­ipari munkások foglalkoztatottsága és ennek megfelelően keresetük is. Az építőipari munka szervezettebbé vált. A termelő tevékenység kedvező alakulását elősegítette az építési feladatok jobb előkészí­tettsége, tervellátottsága. A javulás a kivitele­zők és az építtetők, valamint a felügyeleti ható­ságok szorosabb együttműködésének következ­ményeként elsősorban a kormány által jóváha­gyott beruházásoknál mutatkozik. Az országos átlagnál azonban kedvezőtle­nebb a teljesítés helyzete Budapesten, aminek az az oka, hogy aránytalanul nagy az építési igény és kevés a munkaerő. Az építőanyag- és szerkezetgyártó ipar első fél évi termelő tevékenysége ugyancsak kedve­zően alakult. Ebben nagy része volt annak, hogy ezek az iparágak már az elmúlt évben megkezdték az 1967. évi feladatokra való fel­készülést, a szokásos évi nagyjavítások jobb megszervezésével pedig növelték a termelés időalapját. Az építőanyag- és szerkezetgyártó ipar első fél évi termelési előirányzatát túlteljesítette. Mind az építőanyagipar, mind a szerkezetgyártó ipar — összességét tekintve — az első fél év­ben az éves termelési feladatainak több mint 50 százalékát valósította meg. Az eddig elért eredmények alapján az éves előirányzat jelen­tős túlteljesítése várható. Az építőanyag- és szerkezetgyártó ipar ter­melési erőfeszítései, valamint a tetőfedő- és falazóanyaggyártó' üzemek gyorsított fejlesz­tése ellenére ezek az iparágak — az építőipar gyors ütemű fejlődése és a lakosság megnöve­kedett igényei miatt — előreláthatólag még néhány évig nem képesek a fizetőképes keres­letet maradéktalanul kielégíteni. Erről szólt a belkereskedelmi miniszter elvtárs is tegnap­előtti felszólalásában. összefoglalva megállapítható, hogy az építőipar és az építőanyagipar első fél évi fej­lődése lényegében a tervezett fő célkitűzések­nek megfelelően alakult. A termelő tevékeny­ség növekedésének üteme az előirányzottnál gyorsabb volt, hatékonysága pedig' tovább ja­vult. A fél évi eredmények megfelelő alapot adnak az éves feladatok teljesítéséhez, illetve túlteljesítéséhez és a következő évek építési programjának megalapozásához. Tisztelt Országgyűlés! Az építőipar a gazda­ságirányítási reform bevezetésére az ágazat sa­játos gazdálkodási módszereinek kialakításával és e módszerek életbe léptetésével is felké­szül. Az illetékes minisztériumokkal együttmű­ködve dolgozzuk ki azokat az általános szabá­lyokat, amelyek az építőipari szervezetek jövő­beni tevékenységének kereteit meghatározzák, ide értve az építésügyi igazgatás körébe tartozó rendelkezések egyszerűsítését is. Fontos kötele­zettségünknek tekintjük az építkezések minő­ségének javításával és a minőségi előírások megtartásának ellenőrzésével kapcsolatos tevé­kenység fejlesztését is. A kivitelező építőipari szervezetekre a felkészülés során ugyanakkor az a kötelezettség hárul, hogy — a társadalmi szervekkel együttműködve — megteremtsék a nagyobb önállósággal, de nagyobb felelősséggel is együtt járó vállalati gazdálkodás helyi felté­teleit. Engedjék meg, hogy a gazdasági mecha­nizmusnak az építőipart érintő sok témája kö­zül néhányat külön is kiemeljek. A gazdasági reformok bevezetése és ennek keretében különösen a beruházásokkal kapcso­latos új döntési és érdekeltségi rendszer kibon­takozása előreláthatólag jelentős változásokat von maga után a következő évek építési prog­ramjában, annak összetételében. A termelő be­ruházásoknál a vissza nem térítendő állami költségvetési juttatások korlátozása és ezzel egyidejűleg az állami kölcsönök, a hitelek és a vállalati saját eszközök felhasználásának elő­térbe kerülése az ipari építési igények várható csökkenését fogja eredményezni. Számolni lehet azzal is, hogy ezekre figye­lemmel a termelő beruházásokhoz kapcsolódó építkezések egy része nem, vagy az eddigi gya­korlattal szemben lényegesen szerényebb mér­tékben valósul meg. Az ipari építkezések köré­ben a nagyobb jövedelmezőségre való törekvés hatására viszont feltehetőleg megnő a vállalati kezdeményezésű részleges rekonstrukciók, üzem­bővítések és átalakítási munkák jelentősége. Előreláthatólag fokozódni fog a meglevő épü­letvagyon állagmegóvását célzó — eddig elha­nyagolt — felújítási és karbantartási tevékeny­ség. Az építési igények összetételének említett változása az előző évekhez képest jóval mun­kaigényesebb feladatokban jelentkezik, ami a

Next

/
Oldalképek
Tartalom