Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

•) 149 Az Országgyűlés 3. ülése, 1967. július 13-án. csütörtökön 150 nehézségeket áthidalja és nemcsak az anyák részére jelent sok előnyt, hanem a munkaerőgazdálkodásbah is csökkenti a bizonytalanságot. Nem elhanyagolható, sőt, fontos tényező a népesedés vonatkozásában is, mert a dolgozó nő a családtervezésnél előre számíthat az elmondott előnyökre. Tudvalevő, hogy az egész országban nagyon sok nő van, aki munkalehetőséghez szeretne jutni. Nagyon sokan fáradoznak azon, hogy enyhítsenek ezen a gondon, s ahol erre mód és lehetőség van, az anyagi erőkhöz mérten segítenek is. Elmondhatom, hogy választókerületemben is több üzem van, amelyek nem olyan jellegűek, hogy sok nőt foglalkoztathatnának, mégis meglátásom szerint az ilyen jellegű üzemekben is lehetséges a családos nők foglalkoztatása. Nagyon nagy előrelátásra van szükség az üzemek vezetőinél, hogy a munkakieséseket csökkentsék és a munkaerőelhelyezést a lehetőségekhez mérten megoldhassák. Az üzemek vezetői szervezzék az üzemi rnunkát úgy, hogy több női munkaerőt tudjanak foglalkoztatni. El kell mondanom, hogy Szolnokon is megközelítően 600 dolgozó nő vár elhelyezésre. Minél többen veszik igénybe a dolgozó nők közül a törvényadta lehetőségeket, annál több dolgozni vágyó munkaerő gondja oldódik meg. A gyermekgondozási segély bevezetése óta aránylag rövid idő telt el, de ez a rövid idő is megmutatta, hogy akiket érint, mindazokat örömmel és megelégedéssel tölti el ez a kormányrendelet. Vannak olyan törvények és kormányrendeletek, amelyek megjelenésük után bizonyos idővel talán feledésbe mennek. Ne engedjük meg e rendelet elhomályosodását, hanem tartsuk állandóan napirenden, mert méltán lehetünk rá büszkék. E törvény végrehajtásán keresztül is tapasztaljuk, hogy államunk a lehetőségek határain belül a legmesszebbmenőén gondoskodik dolgozóiról és újabb tartalommal tölti meg azt a megállapítást, hogy nálunk a legfőbb érték az ember. Helyénvaló ezt a gondolatot most idézni, amikor éppen a dolgozó ember érdekében olyan nagy vállalkozásba kezdünk, mint a gazdasági mechanizmus reformja. Tudom és a kormány referátumából is hallottam, hogy a következő fél évben a reform előkészítésének döntő szakaszába lépünk. A gazdasági mechanizmus reformjának az a hivatása, hogy szélesebb anyagi alapot teremtsen az emberekről való gondoskodás számára. Ezért a magam részéről helyeslem a kormánybeszámolót, egyetértek céljaival, elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Böhm József képviselőtársunk. BÖHM JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Fock elvtárs előadói beszédében jelentést tett az Országgyűlésnek a kormány munkájáról és szólt azokról a feladatokról, amelyeket a párt határozatai alapján népünk további felemelkedéséért az állami és gazdasági élet-területein is végre kell hajtanunk. A kormány beszámolójában jelentőségüknek megfelelő helyet kaptak a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével kapcsolatos eddigi tapasztalatok és további feladatok. Az előadói beszédben elhangzottak és a munka során szerzett tapasztalatok alapján ki lehet jelenteni, hogy a reform előkészítése kielégítően halad, és bevezetésének 1968. január 1-én nincs akadálya. Tudatában vagyunk, hogy a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésének ténye önmagában nem oldja meg politikai, társadalmi és gazdasági jellegű gondjainkat. Több esztendő kell ahhoz, hogy a reform elemei érvényesülhessenek és ezért nehéz és fáradságos munka vár ránk. A gazdasági mechanizmus reformja népünk alapvető érdekeit szolgáló politikai, társadalmi és gazdasági tett, munka, amelyet dolgozó népünk szívesen vállal. Választókerületem lakossága nevében kijelenthetem: teljes támogatásunkról biztosítjuk a pártot és a kormányt e nagyon szép, de nehéz és bonyolult feladataink végrehajtásában. Tisztelt Országgyűlés! Mivel olyan területet képviselek, amely ipar- és állóeszköz-szegény — a foglalkoztatott lakosságnak most is a mezőgazdaságban dolgozik az 52 százaléka — bár már szóltak róla, a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével összefüggő iparfejlesztési témát teszek szóvá. Azért kell ezt megtennem, mert az eddig megjelent kormány- és gazdasági bizottsági határozatok az iparban szegény területek iparának fejlesztésére véleményem- szerint nem tartalmaznak megnyugtató intézkedéseket. Az iparszegény, e tekintetben elmaradott megyék a területük fejlesztése tekintetében nagy gondokkal küzdenek. Ez így van, annak ellenére, hogy például Somogy megyében a felszabadulás előtti 4,5 százalékról 15,7 százalékra növekedett az iparban foglalkoztatottak száma. A felszabadulás utáni első két évtized alatt azonban nem lehetett teljes egészében pótolni azokat a mulasztásokat, amelyeket mi a megyénkben is a kapitalista társadalomnak tulajdoníthatunk. A felszabadulás utáni húsz esztendő alatt mi, iparszegény területek a párt és a kormány gondoskodását élveztük. A felszabadulás előtti szinthez viszonyítva a fejlődés nagy. Például a mi megyénkben is meghonosodott az erősáramú ipar. Megyénk lakossága hálás ezért a gondoskodásért. Amikor az iparszegény és mezőgazdasági jellegű megyék iparfejlesztési gondjait teszem szóvá, annak is tudatában vagyok, hogy az iparosodott területeken például a nehézipar túlsúlya, vagy egyéb iparági aránytalanságok miatt különösen a nők munkábaállítása és most például a szénbányászatban felszabadult munkaerő elhelyezése is nagy gondot jelent. Területünk mezőgazdasági jellege miatt jelentős lehetőségekkel rendelkezünk, amelyeket még nem használtunk ki eléggé. A mezőgazdaságban is több ember részére biztonságos keresetet nyújtó foglalkoztatást tudunk teremteni, tehát jobban kell élnünk meglevő adottságainkkal is. Aggodalmam a következők miatt van. Ipari nyersanyagokban szegény terület vagyunk, kiemelt beruházás nálunk csak kis mértékben valósul meg. Itt az ipari jellegű beruházások nagy hányada vállalati beruházás. Az iparszegény te-