Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-18

1413 Az Országgyűlés 18. ülése, 1968. október 18-án, pénteken 1414 idejének csökkentése az utazók, a tanulók és a dolgozók jogos igényeinek figyelembevétele nagyon is indokolt a, közlekedéspolitikai koncepcióban. A koncepció irányt mutat az út és vasút szintkereszteződésének kiváltására is, hogy megszűnjenek az olyan közlekedést gátló tényezők, mint amilyenekkel Kál-Kápolna vagy Vámosgyörk esetében találkozhatunk. Nem említem Hatvant, de csak azért, mert ott már folyamatban van és szemmellátható a készülő felüljáró. A Budapest—Miskolc vasútvonalon naponta mintegy 36 személyszállító és 74 tehervonat halad át. S a vasúti kocsik körülbelül 40 alkalommal végrehajtott állomási rendezése következtében az említett két vasútállomáson 150 esetben engedik le a sorompót. A körzetesítés, illetve a közúti átterelés egyik alapvető előfeltétele a közutak korszerűsítése. Általánosságban már szóltam erről, miután azonban az országos méretű koncepció megvalósítása egyben megyei feladat is, meg kell említenem a Heves megye jelenlegi helyzetéből fakadó gondjainkat a megyei útkorszerűsítési program megvalósítását illetően. Ez a program azt határozza meg, hogy megyénkben épül országunk említett két legnagyobb létesítménye — a visontai erőmű és a Tisza—

II. vízlépcső — se két létesítmény megközelítő útjainak korszerűsítése, valamint az idegenforgalom a gondjaink meghatározója. Sem a megye vezetősége, sem a lakosság előtt nem vitás, hogy előnyösen hat megyénkre a 3. számú főközlekedési útvonal, valamint a 24. sz. mátrai útvonal korszerűsítése is. Tekintettel azonban arra, hogy a megyei útkorszerűsítések jelenlegi koncentráltsága messzemenően igénybe veszi a megyei keretet, súlyosodó gondként jelentkezik az alsóbbrendű útvonalak erősen leromlott állapota. Az erre fordítandó fenntartási költségek összezsugorodása azt eredményezi, hogy az alsóbbrendű utak jelenlegi állapotát nem tudjuk kielégítően szinten tartani, s így felmerül bennem a kérdés, vajon hogyan tudjuk megoldani a kívánt ütemben ezeknek az utaknak a korszerűsítését. Hiszen olyan igényeket kell kielégíteni, amilyenek az egri járás északi területén levő, szinte járhatatlan egercsehi—bekölcei útszakasz, vagy a Verpelét—Egerszólát közötti út. De a megye más területéről is hozhatok példát. Ilyen az átányi bekötő út vagy a Hevespély— tarnaszentmiklósi út, amelynek korszerűsítése esetén a vele párhuzamosan közlekedő gazdasági vasútvonal forgalma is a közútra terelhető és felszámolható lenne. Több helyen van folyamatban a tsz-ek egyesülése. Ezek is bekötőút-probiémát jelentenek. Éppen az elmúlt napokban keresett meg ilyen igénnyel a szajlai, valamint a bodonyi tsz. Évek óta kéri Bekölce község is a kétkilométeres útszakasz megépítését, amelyen a borsodnádasdi lemezgyárban dolgozó 300 munkás napi utazása felére lenne csökkenthető. A kétkilométeres út a dolgozók érdekeinek szolgálatán kívül a környező bányaüzemek gazdaságos fuvarozását is biztosítaná. De a tanácsi utak építése sem éri el a kívánt ütemet. Az elmúlt években volt ugyan mi- I nőségi javulás, több a portalanított út, de nincs javulás a földutak kiépítése terén. Még a városokban is közel 40 százalék a földutak aránya. Mindezeket nem azért mondtam el, mert a problémák súlyosak, hanem azért, mert a vasutakról szóló koncepció tárgyalásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni a helyi eredmények, illetve helyi hiányosságok feltárását sem. Azok a gondok, amelyeket itt a vita során képviselőtársaim velem együtt kifejeztek, abból fakadnak, hogy hatalmas feladatok előtt állunk. A koncepció megvalósításának hónapjai, évei olyan .mértékben fogják ezeket a gondokat eloszlatni, amilyen méltékben sikerül ezeket megoldanunk. A vasutakról szóló törvényjavaslatban és a koncepcióban feltárt szempontok eredményes végrehajtása végső soron az emberért történik és az életszínvonal további emelkedéséhez vezet. Ezért mindkettővel egyetértek, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Szenes Ottó képviselőtársunk. SZENES OTTÓ: Tisztelt Országgyűlés! Természetesnek találom, hogy kinek-kinek a hivatása, foglalkozása, érdeklődési köre nyomot hagy azokon a gondolatokon, amelyek itt az Országgyűlés színe előtt elhangzanak. Még a személyek ismeretének hiányában is igen könnyű azonosítani, hogy író vagy közgazdász, tanácsi vagy mezőgazdasági dolgozó,, pártmunkás vagy vállalati vezető tolmácsolja-e észrevételeit, illetve javaslatait. Mivel én is csaknem három évtizedet töltöttem el eddig a vasúti közlekedés szolgálatában, ezért elmondandómban többnyire a vaspálya közelségében maradok és azzal a környezettel, azokkal a problémákkal kívánok foglalkozni, amelyekben élek és dolgozom. Hozzáfűzöm, hogy felszólalási tervezetemből töröltem azokat a gondolatokat, amelyek a téma eddigi széles körű megvitatása során már megfelelő megvilágításba kerültek. Tisztelt Országgyűlés! A vasutakról szóló törvényjavaslat, amely az Országgyűlés elé került, speciális vonatkozású, mert bár hazánkban több közforgalmú vasút működik, ezeket gyakorlatilag egyetlen vállalat, a Magyar Államvasutak személyesíti meg, és így a törvényjavaslat ennek jogait és kötelezettségeit rendezi és foglalja törvénybe. Magam is egyetértek a törvényjavaslat indokolásával, mely szükségesnek látja az elmúlt 100 év során megfogalmazott, esetenként még a kapitalista rendszer sajátosságait mutató szétszórt jogszabályoknak a társadalmi viszonyok mai helyzetének, szocialista építésünk mai állapotának megfelelő rendezését. A törvénytervezethez olyan aspektusból kívánok hozzászólni, amely megfelel amolyan belső megvilágításnak, tehát annak, hogy hogyan látjuk mi, vasutas dolgozók a tervezetet. A javaslat II. fejezete törvénybe foglalja a közforgalmú vasutak dolgozóinak szociális és munkaegészségügyi vonatkozású jogait, juttatásait, amelyeket a munkavégzés sajátos jellegé-