Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1397 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1398 menni Székesfehérvárra anélkül, hogy ne szólnék egynéhány szót a vasutasokról, akik ezt a törvényjavaslatot és a koncepciót nagy érdeklődéssel és hozzátehetem, kötelességteljesítő, gondos munkájúikat elismerő aktusként nëtôàk; Nagyon érdekelte a vasutas elvtársakat a vasút reformjának létszámkihatása és az is, hogy nemcsak közvetlenül a koncepcióból eredően, hanem majd a későbbi modernizálás stádiumában, hogyan alakul ez a létszámcsökkenés. És amikor elmondtam, hogy 3000—5000 főre lehet számítani, ugyanakkor pedig, ahogy azt Csanádi elvtárs említette, a vasúttól évente mintegy 4000—5000 fő megy nyugdíjba, akkor a kérdést már nem kezelték annyira aggodalommal. De ahogyan itt az egyik előttem felszólalt elvtársnő feltette a kérdést, hogy a munkaerő konvertibilis alkalmazása egyéni problémákat vet majd fel, főleg az öregek tették nekem szóvá, hogy az univerzális képesítésű idősebb munkaerő, aki átképezte magát a gőzmozdonyvezetés mellett a modern vonóeszközökre, néha kellemetlenebb helyzetbe kerül, mint a csakis a modern vonóeszközökre tanult, specializált fiatal. Mert a fiatalokat egyoldalú képesítésük nyilván a tiszta munkahelyhez köti, az öreg pedig, ha szükség van rá, hiába képezte át magát, visszateszik a „gőzparipára". Utolsóként a székesfehérvári állomás problémájáról szeretnék egészen röviden beszélni. Tudjuk, hogy ez tranzitforgalmú hely, tudjuk, hogy a KPM-nek nagyon komoly tervei vannak a rekonstrukciót illetően. Az ottani elvtársakkal beszélve azonban elmondták, hogy a szomszédos épületek behatároló közelsége miatt szükség volna egy legalább olyan modern pályaudvarra, mint amilyen a szolnoki, ha nem is a koncepció keretében, hanem távolabbra, 1980-on túlra nézve. Hiszen talán tudják, a „Magyarország" második száma közölt egy olyan cikket, hogy szó lehet arról, hogy Budapestet megkerülve a Dunántúlt és a Tiszántúlt közvetlen egyenes vonalú közlekedéssel kötik össze. Erre a távlati tervre hívnám fel a szíves figyelmet és azt kérném, hogy ha lehetne, erőnkhöz és a népgazdaság lehetőségeihez mérten, ezt a nagyon távlati koncepciót valósítsuk meg. Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Elvtársak ! Ne vegyék a mi korunktól amúgyis idegen patetikus megnyilvánulásnak, hanem inkább annak a kegyeletnek, amely a viharok, visszautasítások ellenére is sikert arató Széchenyi iránt megnyilvánul bennem, amikor az ő egyik híres aforizmájával szeretném befejezni beszédemet: „A múlt a halál, a jelen és a jövő az élet." Azt szeretném és azzal a lelkes meggyőződéssel szeretném megszavazni a tisztelt kormány közlekedési koncepcióját és a vasutakról szóló törvényjavaslatot, hogy majd ennek az 1968-as törvénynek a centenáriumán, amit ugyan mi már nem érünk meg, legalább ilyen kegyelettel méltatják ennek a törvénynek a szükségszerűségét és emlékeznek vissza a szocialista haza ügyének előrevitelében tett döntő segítségére. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Fülöp János képviselőtársunk. FÜLÖP JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A Csanádi György miniszter elvtárs által a kormány nevében benyújtott törvényjavaslat és a magyar közlekedéspolitika koncepciója örömmel tölt el, úgy vélem, hogy megismerése után egész dolgozó népünket is. A miniszter elvtárs és az előttem felszólalt képviselő elvtársaim által elmondott indokolásokkal egyetértek, ezeket megismételni nem kívánom. Három dolgot szeretnék felvetni; mivel tudomásomra jutott, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium olyan helyes gyakorlatot vezetett be, hogy egy-egy megye éves és több éves közlekedési problémáit, fejlesztési elgondolásait a helyszínen a megye illetékes vezetőivel beszélik meg, ezért a megyére és benne választókerületemre vonatkozóan az áru- és személyszállítás megjavítását célzó javaslataimat, kérésemet eljuttatom Csanádi elvtárshoz, valamint a megye illetékes vezetőihez. Kérem, hogy a megye székhelyén ez évben tartandó tárgyalás során ezeket vegyék figyelembe. Csatlakozom Csáki István elvtárs felszólalásának ahhoz a részéhez, amelyben a 4-es számú fő közlekedési közút korszerűsítésének folyamatos továbbfejlesztését kéri. Ez az út megyénken visz keresztül, országunkat a Szovjetunióval köti össze. Korszerűsítése nem megyei, hanem országos, sőt nemzetközi érdek. Ennek az útvonalnak hosszú szakaszai nemcsak hogy nem felelnek meg a korszerű követelményeknek, hanem rajtuk a teher- és személyforgalom sokszor lehetetlen, esetenként életveszélyes. A megnövekedett személy- és teherforgalom szükségessé teszi, hogy a 4-es számú fő közlekedési út korszerűsítésének problémáit kormányunk minél* hamarabb megvizsgálja. Részben ehhez kapcsolódik harmadik kérésem is. örömmel olvastam a Népszabadságban, hogy a Szovjetunió 1975-ben 40 000 vagon almát hajlandó hazánktól megvenni. Mi, szabolcsi emberek ennek nagyon örülünk. A szabolcsi alma sorsa ezzel biztosítva van. Ezt a nagytömegű almát Záhonyon át és viszonylag rövid időn belül kell elszállítani. Kérem a kormányt, hogy ennek a 40 000 vagon almának az elszállításához szükséges közlekedési és egyéb felszerelések kérdését vizsgáltassa ki, és ennek megvalósítására tegye meg a szükséges intézkedéseket. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslatot és a közlekedéspolitika koncepcióját a magam részéről elfogadom és Képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kelemen Sándor képviselőtársunk. KELEMEN SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az idő előrehaladott voltára, nagyon fogytán levő türelmünkre és arra való tekintettel, hogy tervezett felszólalásomban szereplő észrevételeimet tisztelt Képviselőtársaim érintették, sokrétűen kifejtették, felszólalásomtól elállók. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javasolom, hogy mai ülésünket zárjuk be, legközelebbi ülésünket holnap, 18-án, pénteken délelőtt 10 órai I kezdettel tartsuk és napirendjére tűzzük ki: 60 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESlTÖ