Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1385 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1386 san megrongálódnak. Tehát ez is hozzátartozik ahnoz, nogy ha ilyen hatalmas áldozattal, kor­szerű technikával, óriási apparátussal, nagy költ­séggel építjük meg az utat, és ilyen hamar ron­gálódás mutatkozik, illő megvizsgálni, hogy leg­alább a többi szakasznál ezt jóvá tudjuk tenni. Lényegében ezek voltak azok a problémák, amelyeket szerettem volna a tisztelt Országgyű­lésnek megemlíteni. Én — mint említettem — egyetértek a vasutakról előterjesztett törvényja­vaslattal, a közlekedéspolitikai koncepcióval, a kormány végrehajtási utasításával. Ezért azt el­fogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfoga­dásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Udvardi Károlyné képviselőtársunk. DR. UDVARDI KÁROLYNÉ: Tisztelt Or­szággyűlés! A magyar közlekedéspolitika kon­cepciójával és az új vasúttörvény-javaslattal kapcsolatosan észrevételeimet azért szeretném tolmácsolni egyrészt, mivel Gumiipari Országos Vállalat vagyunk, az országban több helyen ter­melünk, sok anyagot igénylő termékeink van­nak, amelyekre mind a lakosságnak, de a közle­kedésnek is szüksége van. Másrészt választókör­zetemben is igen jelentős vasúti szervek, intéz­mények vannak. A kon epcióban tükröződik az a törekvés, hogy a közlekedés korszerű, gyors, gazdaságos, kényelmes legyen a fuvaroztatónak és a lakos­ságnak egyaránt. A koncepció a jövő elképzelé­seit tükrözi, de ha a ma meglevő nehézségeket nem igyekszünk szívós, következetes munkával, ésszerű intézkedésekkel, szervezéssel megoldani, akkor sokkal később valósulnak meg nagyszerű célkitűzéseink. Az új gazdasági mechanizmus célkitűzései­vel összhangban a vasút 1968. január 1-vel a fu­varozási feltételek módosításával, továbbá a díj­szabás egyszerűsítésével jelentékenyen hozzájá­rult már eddig is a vasúti szállítások lebonyo­lításának javításához és kétségtelen, hogy ez a fuvaroztatók részéről kedvező visszhangra ta­lált. A törvény benyújtásának időpontja egybe­esik a vasút nagy erőpróbájával, az őszi csúcs­forgalom időszakával. A csúcsforgalom zökkenő­mentes lebonyolításának alapfeltétele a MÁV és a fuvaroztatók jó együttműködése. Az elfo­gadásra javasolt vasúttörvényben, valamint a közlekedés koncepcióiában friss vérkeringésként pezsdül ez az új szemlélet, amely a várható sike­rek alapjául szolgál. Az új vasúttörvény fejlet­tebb alapokra helyezi a vasútfejlesztést, felszá­molja a régen elavult rendelkezéseket, s az ipar­vállalatok részére biztos alap arra. hogy tovább fog javulni a kapcsolat a közlekedéssel. Remél­jük, hogy az új vasúttörvény, a végrehajtási ren­delet jóváhagyásával még kedvezőbbé válik a kapcsolat a fuvaroztatók és a vasút között. A fuvarozási szerződések megkötésénél és egyéb adminisztratív eliárasoknál előírt felesle­ges formaságok — amelyek a lebonyolítást ma még hátráltatják — fokozatosan megszűnnek. A kölcsönös együttműködés eredményeként azt várjuk, hogy a vasút ne csak magát a fuvarozást tekintse egyedüli és kizárólagos feladatának, ha­nem segítséget nyújtson az áru- és anyag­szállítással kapcsolatos tevékenység területén is. A MÁV régebben létrehozta a MÁV Rako­dási Főnökséget, amelynek feladatául határozta meg a fuvaroztatók által időben meg nem kez­dett vasúti kocsik úgynevezett kényszerrakodá­sát. Az alapítólevélben lehetőséget biztosított arra, hogy a Rakodási Főnökség — előre történő megállapodás alapján — úgynevezett egyezmé­nyes rakodást végezzen a rendes rakodási díj­feltételek alkalmazása mellett. Vállalatunk igen eredményesen vette igény­be ezen szolgáltatást, különösen csúcsok — vas­úti kocsik lökésszerű érkezése — és munkaszü­neti napi rakodásoknál. A Rakodási Főnökség és vállalatunk között létrejött megállapodás alapján munkaszüneti napokon is folyamatosan biztosítást nyert a vasúti kocsik meg-, illetve ki­rakása. Az lett volna a természetes, ha ezt a vas­úti kocsik gyors és szakszerű rakodását végző főnökséget felfejlesztik. Sajnos azt kell látnunk, hogy az ellenkezője történt. A probléma felvetésénél fokozott jelentő­séggel bír a szabad szombatra való áttérés, ami­ről Fock elvtárs is beszélt, s ami — az eddig is­mert számok tükrében — negatív irányban hat a munkaszüneti napi vasúti kocsirakodásokra. A MÁV különböző kedvezmények nyújtásával hiá­ba igyekszik a fuvaroztatókat arra Ösztönözni, hogy fokozzák a munkaszüneti napi rakodásokat. Most az a helyzet, hogy a vállalatok biztosítani akarják az előttük még ismeretlen számú vasúti kocsik rakodását a szombati napokon, nagylét­számú rakodót kell készenléti szolgálatra beren­delniük. Amennyiben vasúti kocsi nem, vagy csak kevés számban érkezik, elkerülhető bér­költséget okoz ez az intézkedés. A helyes megoldás érdekében javasolnám, hogy a Rakodási Főnökséget fejlessze a MÁV és így biztosítsa, hogy ne kelljen a nagyszámú vál­lalatnak felesleges készenlétet szervezni, hanem a Rakodási Főnökségtől igényelt emberekkel tör­ténjenek a munkaszüneti napi vasúti kocsi ra­kodások. Könnyebbé teszi a rakodási főnökség helyzetét az a tény, hogy a MÁV alkalmazottai­ként dolgozó stabil létszám mellett, munkaszü­neti napon szinte korlátlan az alkalmi munkára jelentkezők száma. Elképzelhető az a megoldás is, ha a MÁV nem kíván ezzel a népgazdasági problémát je­lentő témával foglalkozni, hogy ezen rakodási tevékenységet a most szervezésre kerülő MÁV— AKÖV közös szolgálat lássa el. Célszerűnek látszik ezen rakodási szolgálta­tást olyan magas szintre fejleszteni, hogy bizo­nyos számú tehergépkocsival is lássák el a ra­kodási főnökséget, hogy ne csak az iparvágány­nyal vagy bérelt rakterülettel rendelkező válla­latok lássák ennek a szervezetnek előnyét. Amennyiben az áruszállítás rendszerében a vasút átvenné a fuvaroztatók áruberakási és ki­rakási, továbbá elfuvarozási szerepét, sokkal elő­nyösebb helyzetet teremtene ez a kocsipark ki­használása terén is. A társadalmi tulajdon védelme érdekében úgy ítéljük meg, hogy a vasúti szállítás során sokkal pontosabb súlymegállapításra lenne szűk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom