Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

1367 Az Országgyűlés 17. ülése, 1968. október 17-én, csütörtökön 1368 évektől kezdve jelentős lépés történt a vonóerők villamosításában, dieselesítésében, a pályaudvarok bizonyos korszerűsítésében, a pályák javításában és más műszaki intézkedésekben is. Itt is azonban megfelelő összhangot kell kialakítani — összhangot a villamosított, fejlett közlekedési eszközök és az azokat befogadó területek, személyi és rendezői pályaudvarok vagy kiszolgáló fűtőházak: között. Tudniillik, ha ez nem történik meg, akkor meglevő pályaudvaraink, fűtőházaink nem tudják a fejlett és korszerű közlekedési eszközöknek azt a hatékonyságát biztosítani, amelyet elvárunk tőlük. Szeretnék megemlíteni egy példát. A Hámán Kató fűtőház vontató gőzmozdonyai 43 százalékban kicserélődtek, dieselesítve lettek. Ugyanakkor ez a Hámán Kató fűtőház még a hagyományos szükségletekre épült, tehát teljesen elmaradt ettől a 43 százaléktól. Bármilyen mértékben is történik további dieselesítése vagy villamosítása, nem tud olyan hatékonyan érvényre jutni, mert hiszen kiszolgáló telepe, berendezése nem tudja kihasználtságát biztosítani. Vagy például megemlítem a Rákosrendező pályaudvart, amely ma az egyik legelavultabb fővárosi pályaudvar. Hiába vannak dieselesített vagy villamosított mozdonyaink, ma is a gépesítés, a biztonság minimális feltételei mellett oldja meg nagyon eredményesen azokat a feladatokat, amelyeket társadalmunk, népgazdaságunk rá hárít. De ez egyre inkább fékjévé fog válni a fejlődésnek! Tehát a gyakorlati fejlesztés, az összehangoltság biztosítása a korszerű technikával — azt hiszem — nagyon fontos dolog. Itt vannak a budapesti pályaudvarok, akár a Nyugati, akár a Keleti pályaudvar. Nem elég, ha a pályaudvar befogadja az új technikát, de közben maga is nem alakul át, tehát ha magában a pályaudvarban nem jön létre az a minőségi változás, amely a technikában létrejött. Nem akarok a konkrétsággal sorrendiséget felállítani, tehát azt mondani, hogy Budapesten az elkövetkezendő éves programban vagy az elkövetkezendő ötéves programban egy-két olyan pályaudvar alakuljon ki, amely minőségileg a hazai és a nemzetközi igényeket is ki tudja elégíteni, vagy alakuljon ki ilyen vagy olyan rendezőpályaudvar és fűtőház stb., de a konkrétság és az egész fejlődés ezt követeli meg, tehát a minőségi változásnak ilyen vetülete is van. Amikor mi, budapestiek ezt a problémát felvetjük, hozzáteszem: kérem Képviselőtársaimat, hogy vegyék figyelembe, hogy budapesti pályaudvarról, vagy rendező-pályaudvarról, vagy fűtőházról beszélek. De a Nyugati pályaudvar nem Budapesté, hanem az egész országé! Nemcsak mi, pestiek használjuk, hanem az ország egész lakossága, különböző gazdasági egységei használják. Ezért fejlesztése mindnyájunk érdeke! Mindenki által ismeretes, hogy Budapest vasúti és közlekedési szempontból kapcsolataival, csatlakozásaival az egész ország közlekedésének gócpontja. Következő kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék: a vasúti törvényjavaslat. Az elmúlt társadalmi rendszerben nem született ilyen átfogó vasúti törvénytervezet, de bizonyos vasúti törvénycikkek akikor is megjelentek, bizonyos vasúti rend, intézkedések akkor is voltak, amelyek a vasúti dolgozók viszonyaival, jogainak szabályozásaival foglalkoztak. Kettőre szeretnék utalni: 1907-ben és 1914-ben jelent meg ilyen. Ezek a törvénycikkek azonban akkor a vasút dolgozóinak munkaviszonyával úgy foglalkoztak, hogy kifejezésre juttatták az akkori uralkodó osztály érdekeit, vagyis ezeket a törvénycikkeket az akkori uralkodó osztály alkotta meg olyan időszakban, amikor vasutas sztrájkoktól rettegett, és szükségesnek látta ilyen törvénycikkek beállítását. De mi a különbség a kettő között: amely ma van az Országgyűlés előtt és amely akkor jelent meg? Az a lényeges különbség, hogy akkor ugyan a vasutas dolgozók érdek- és munkaviszonyát és jogait tűzte napirendre, de nem azok érdekképviseletében, hanem inkább annak érdekében, hogy minél inkább gúzsba kösse a vasúti dolgozókat, minél inkább megfossza szervezkedési és politikai jogaitól és mindazoktól a jogoktól, amelyeket esetleg már addig is kivívott. Ezzel szemben ez a törvényjavaslat, amellyel kapcsolatban Csanádi elvtárs expozéjában nagyon szépen hangsúlyozta, hogy mit jelent a vasúti dolgozók számára, és amelyet időhiány folytán nem akarok elemezni, ténylegesen a vasutas dolgozók érdekeit képviseli. Ténylegesen elismeri azt a nehéz, fáradságos és sokszor saját személyüket is veszélyeztető önfeláldozó munkát, amelyet a szocialista társadalom érdekében eddig is kifejtettek, egy elavult technikával, majd egy javuló technikával, és ki fognak fejteni korszerű technikával is. Ez az elismerés, amelyet kifejezésre juttatott, meg is illeti a vasút és a közlekedés dolgozóit. Befejezésül még egy gondolattal szeretnék foglalkozni. Éspedig a törvénytervezet és koncepció politikai propaganda-részével, annál is inkább, mert ez eddig elég szűkkörűen került megtárgyalásra. Hogy a koncepció gyakorlati útra kerüljön és úgy valósuljon meg, ahogy elképzeljük, ahogy Csanádi elvtárs elénk tárta, az említett 12 év alatt, amely nem hosszú idő, ahhoz az egész társadalom aktív tevékenységére és támogatására van szükség. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha olyan politikai propagandamunka követi az Országgyűlést, amely mindenkivel ismerteti és megérteti ennek szerepét a maga súlyának megfelelően, összefüggését egész népgazdaságunkkal, kihatásait a népgazdaságra, a lakosságra és a vasút dolgozóira. így fog növekedni az az aktivitás, amellyel képesek leszünk ezt meg is valós'tani. Talán mondhatnám azt, hogy az a kezdeményezés, amely a közlekedési múzeumban nyíló kiállítással jut kifejezésre, helyes és jó, de csak kezdete lehet ennek a politikai propagandamunkának. Hogy erre milyen szükség van, azt egykét példával támasztom alá. Hogy a közlekedési dolgozók el tudják sajátítani és meg is tudják nyergelni az új technikát, a vasút keretén belül átcsoportosítás válik szükségessé, mivel akár a vasúti, akár a közlekedési arányok kialakításában nyilvánvalóan bizonyos munkaerő-csökkenés várható a vasúton belül. Azután a fiatalok előtt való vonzóbbá tétele a közlekedésnek. Szóval mindez — vagy a különböző tárcák érdekeltté tétele — és támogatásának megnyerése,