Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-17

968. október 17-én, csütörtökön 1304 1303 Az. Országgyűlés 17. ülése, 1\ bennünket: egész közéletünk demokratizálását akarjuk tovább erősíteni a tanácsok vonalán és más területeken. Ez a gondolat, hogy maradjon ez a politika, egyben a további reformok, a további szabad gondolkodás, a merész, bátor, ugyanakkor higgadt, nyugodt, a szocializmus talaján maradó reálpolitikus cselekedetek igenlését jelenti. Ezért örülök most ennek a jelszónak. Akkor annak a jelszónak félig örültem, a másik felével pedig harcolnom kellett. Befejezésül ismételten kérem a kormány beszámolójának elfogadását, megemlítve, hogy a legfontosabb kérdések, mint az ötéves terv, a 15 éves terv, néhány igen fontos államigazgatási kérdés annak idején természetesen idekerül az Országgyűlés elé és akkor a tisztelt Képviselő elvtársak konkrétan véleményt mondhatnak majd ezekről a kérdésekről. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének válasza után következik a határozathozatal. Javasolom: a Minisztertanács elnökének beszámolóját, amely átfogóan ismertette a kormány bel- és külpolitikai vonalvezetését és a múlt év júliusa óta kifejtett tevékenységét, valamint a Minisztertanács elnökének a vitában elhangzott felszólalásokra adott válaszát az Országgyűlés vegye tudomásul, erősítse meg; hagyja jóvá a kormánynak a gazdasági reform megvalósítása során tett intézkedéseit, a népgazdaság-fejlesztés további terveinek elkészítésével, az államigazgatás korszerűsítésével kapcsolatban kifejtett elgondolásait; hagyja jóvá a kormány külpolitikai tevékenységét, azokat az intézkedéseket, amelyekkel internacionalista kötelezettségét teljesítve a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt segítséget nyújtott a baráti Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek szocialista vívmányaik védelméhez. Az Országgyűlés a beszámolóban előterjesztett kérésnek megfelelően bízza meg a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat és tegyen intézkedéseket a Varsói Szerződés megerősítéséről, a KGST-be tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésének további fejlesztéséről. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy akik a beszámolót ilyen értelemben tudomásul veszik és jóváhagyják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Ellene nem szavazott senki. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) A szavazástól senki sem tartózkodott. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a kormány beszámolóját és a Minisztertanács elnökének a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag tudomásul vette. A beterjesztett és elfogadott határozaiti javaslat szerint jóváhagyja a kormány bel- és külpolitikai tevékenységét, s a Minisztertanács elnöke által kért felhatalmazást a kormányzati munka további vitelére teljes egyetértésben megadja. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a vasutakról szóló törvényjavaslat tár* gyalása. Mielőtt erre rátérnénk, indítványt terjesztek elő arra, hogy ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés a magyar közlekedéspolitika koncepciójával együttesen tárgyalja meg, mivel a két anyag egymással szorosan összefügg. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az indítványt? (Igen.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés a két napirendi pont együttes tárgyalására tett indítványt elfogadta. Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter elvtárs kíván szólni. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Mint népgazdaságunk közlekedési ágazatának képviselője, nem minden megilletődés nélkül állok most önök elé, hogy a magyar kormány nevében beterjesszem a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját és a vasúti törvényjavaslatot. Ez a két javaslat ugyanis — ha a tisztelt Országgyűlés elfogadja — új fejlődési szakaszt nyithat meg a magyar közlekedés történetében, ugyanakkor a közlekedésnek az egész társadalom, az egész népgazdaság szolgálatában betöltött szerepe miatt a lakosság jóléte, országunk fejlődése és a szocializmus további sikeres építése szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. Számunkra, a közlekedés dolgozói számára, nagy megtiszteltetés, és tevékenységünk gazdasági-politikai súlyának elismerését érezzük abban, hogy a Magyar Népköztársaság törvényhozása időt szentel e kérdések megtárgyalásának. Fokozza ennek az ülésszaknak jelentőségét az a tény, hogy noha a magyar törvényhozás és jogalkotás sokszor foglalkozott a közlekedés problémáival, az egész ország fejlődését érintő, átfogó közlekedéspolitikai koncepciót utoljára százhúsz évvel ezelőtt tárgyalt. Az ennek alapján hozott 1848. évi XXX. törvénycikk akkor közlekedésügyünk fejlődésében hosszú ideig meghatározó szerepet játszott. Az azóta eltelt több mint egy évszázad folyamán nagyokat fordult a történelem kereke. Nemcsak a társadalmi forma, a nemzetközi erőviszonyok, az ország politikai és gazdasági környezete változott meg alapvetően, hanem a mi évszázadunkban kibontakozó újabb tudományos-technikai forradalom nyomán a közlekedés eszközei és módjai is lényegesen módosultak. Ha nem akarjuk azt, hogy a közlekedés ahelyett, hogy előmozdítója, serkentője lenne előrehaladásunknak, annak fékjévé váljék, akkor bátran mérlegre kell tennünk a múlt örökségét és olyan új közlekedéspolitikai koncepciót kell kialakítanunk, amely megfelel a mai modern élet követelményeinek és viszonylag hosszabb időre megszabja- a fejlődés útját. Tisztelt Országgyűlés! Jelenlegi közlekedési rendszerünk alapvető vonásait lényegében a múlt század közepén kialakított közlekedéspolitika határozta meg. Széchenyi István, annyi sok közlekedési alkotás fáradhatatlan kezdeményezője, támogatója és megvalósítója 120 évvel ezelőtt olyan koncepcióval lépett a nyilvánosság elé, amelyet bátran tekinthetünk — mai szóhasználattal élve — azon korszak komplex távlati közlekedésfejlesztési programjának. Híres 1848. évi javaslata a vasúti, közúti és vízi közlekedés fejlesztését egységes egészbe foglalta. Nagy sikerét annak köszönhette, hogy reálisan számolt az ország akkori politikai és gazdasági