Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1137 Az Országgyűlés 14. ülése, lent egy ilyen javaslat végrehajtása? Azt je­lentené, hogy tulajdonképpen a tanácsok kezét megkötnénk a rendelkezésükre álló eszközök felhasználásában. Az teljesen világos, hogy egy ilyen célcsoportnak a létrehozása nem növeli meg önmagában a tanácsok rendelkezésére álló eszközöket, hanem azt kellene csinálnunk, hogy a tanácsi pénzekből fejlesztési vagy fenntartási pénzekből el kellene vonnunk, egy ilyen célcso­portot létrehoznunk, és a tanácsok kötelesek volnának ilyen célra felhasználni ezeket a be­ruházási eszközöket. Nagyon alaposan és igen megfontoltan kell ezeken a kérdéseken tovább munkálkodnunk. Természetes azonban, hogy minden megérett változtatást, minden korrek­ciót a kormány a maga idejében ezeken a terü­leteken is el fog végezni. A felvetett javaslatok második csoportja az ez évi, illetve a jövő évi költségvetésre vo­natkozik. A kapott ajánlásokat messzemenően figyelembe fogjuk venni. De én úgy állok ezek­kel az ajánlásokkal, mint Jedlicska elvtárs, aki elmondta, hogy kiszámították, hogy a különbö­ző jelölő-üléseken elhangzott javaslatok meny­nyit tesznek ki: és 450 milliós összeget tettek ki Nógrád megyére. Mi nem számítottuk ki, hogy az itt elhangzott kívánságok mekkora ösz­szeget reprezentálnak, de gondolom, egy nagy­ságrenddel nagyobb összeget. A javaslatok figyelembevétele nagy nagy­ságrendben természetesen nem lehetséges, mi­vel teljesen világos, hogy a jövő évi költségve­tés sem lesz lényegesen könnyebb helyzetben, mint az ez évi volt. Befejezésül az itt igen nagy súlyt kapott mezőgazdasági problémák egyikéről-másikáról szeretnék szólni. Jó néhány elvtárs olyan kíván­ságnak adott hangot, hogy a mezőgazdaságban, illetve a termelőszövetkezeteknél érvényesülő társadalombiztosítási rendszert tovább igazít­suk hozzá a városi lakosság, a bérből és fize­tésből élők társadalombiztosítási rendszeréhez. Magam is meg vagyok arról győződve, hogy ez a kívánság jogos. De hogy mikor jogos, milyen ütemben lehet megvalósítani — elvtársak — az a konkrét gazdasági helyzettől függ. Nemrégiben nagyon nagy lépéseket tettünk a családi pótléknál. Ilyen lépéseket fogunk a jövőben is tenni, de mindent egyszerre sajnos nem tudunk. A nyugdíj-, illetve a járadék­ellátásról szóló javaslatok végrehajtása például azt jelentené, hogy a termelőszövetkezetek nyugdíjrendszerének jelenlegi 650 milliós támo­gatása egyik évről a másikra 1 milliárd fölé ugrana. Nem hiszem, hogy ez ma ilyen módon végrehajtható lenne. A másik mezőgazdasági kérdés, amiről én is szólnék, a műtrágyagyártás, annak perspek­tívája és összefüggése az egész mezőgazdaság termelési, technikai színvonalával. Itt is tiszta szívből azt mondom, hogy az összes felszólaló elvtársaknak igazuk van, s szeretném közölni azt is, hogy a kormány nagyon komolyan fog­lalkozik a következő ötéves tervben létrejövő újabb műtrágyaipari kapacitásokkal, közöttük is elsősorbán a nitrogén-műtrágya kapacitások létrehozásával, illetve kevert műtrágyaipari kapacitások létrehozásával. 1968. július 12-én, pénteken 1138 A harmadik és legnagyobb dolog, amiről itt szó volt — megint Jedlicska elvtársat idézem — az, hogy mit fog okozni az ez évi szárazság a gazdasági mechanizmusnak. Én jobbnak tarta­nám a kérdést úgy, hogy mit fog okozni a ma­gyar gazdaságnak. A gazdasági mechanizmus­nak semmit sem fog okozni. Az a kérdés, hogy mit okoz a külkereskedelmi egyensúly szem­pontjából, a belső egyensúly, az életszínvonal, az árak, stb. szempontjából. Csak azt tudom mondani, hogy ez az országgyűlés azért egy kis esőt is hozott, s remélem, hogy az országgyű­lés feloszlása sem fogja elvinni ezt az esőt. (Ve­res Péter: Kisebb volt, mint hittük.) És még jö­het eső. Én nem adom feL a reményt, annál ke­vésbé, mert való igaz, amit sokan mondtak, hogy Magyarországon a nagyüzemi mezőgazda­, ság megteremtése előtt senki sem hitte volna el, hogy ilyen szárazság mellett lehetséges 12 mázsa körüli gabonatermés. (Közbeszólás: Nem is lett volna meg.) (Veres Péter: Nem is lett vol­na lehetséges.) Így van, Veres elvtárs. De én bízom a kukoricában. (Dr. Bognár József: Az nem volt a tervben.) (Veres Péter: Az a húsz helyett volt.) (Dr. Dimény Imre: A tervben nincs 20, csak 12.) A tervben'nincs szó, de jó idő ese­tén lehetett volna 20 körül. (Veres Péter: Hát az isten is túlteljesíthetné egyszer már azt a, tervet.) Itt igen sok utalás volt erre a rossz idő­járásra és igen sok kívánság hangzott el a kor­mány felé a rossz időjárással kapcsolatban. Sze­rintem ezeknek a kívánságoknak nagy része jogos, de ezeket is meg kell nézni és sorba kell állítani, az ország rendelkezésére álló anyagi és devizális eszközök figyelembevételével, s még egy dolgot kell csinálni. Azt is meg kell nézni, hogy maguk a termelőszövetkezetek, maguk az állami gazdaságok mit tudnak tenni a nehézsé­gek enyhítésére, s erre jó néhány javaslat el­hangzott, ezekre a javaslatokra is utalnék ezúttal. Még egyszer, összefoglalóan: köszönöm azt a bizalmat, amit a múlt évi költségvetés végre­hajtásával összefüggésben a képviselő elvtársak kifejeztek, s én a kormány többi tagja nevé­ben is megígérhetem, hogy az itt elhangzott ja­vaslatokat igen komolyan, felelősségteljesen — felhasználva a Jedlicska elvtárs által mondott módszert is, szóval időben is szelektálva, fon­tosságban is szelektálva őket —, fel fogjuk hasz­nálni. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kétnapos vita és Vályi elvtárs zárszava után következik a határozathozatal. Minthogy a napirenden le­vő törvényjavaslathoz módosító javaslat nem érkezett, kérem képviselőtársaimat, hogy akik az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és rész­leteiben, a benyújtott eredeti szövegében elfo­gadják, szíveskedjenek kézfelemeléssel szavaz­ni. (Megtörténik.) Köszönöm. Ellene van-e va­laki? Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazás­tól? Nem tartózkodott senki. Kimondom a határozatot: az országgyűlés az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és rész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom