Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

99 Az Országgyűlés 3. ülése, 196\ zásra, 76 forintot pedig fogyasztásra kell fordítani. A tapasztalatok szerint ez a jelenlegi helyes, fő aránya a társadalmi javak elosztásának hazánkban, ezt helyes követni az előttünk álló időszakban egészen 1970-ig. Ez a fő arány persze össztársadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vagy szövetkezetnél eltérő elosztási arányok szükségesek és helyesek. Eddig hazánkban az állami vállalatoknak nem volt jövedelemelosztási funkciójuk, csak a szövetkezeteknek, a jövőben viszont már lesz. Az állami szerveknek gazdasági eszközökkel úgy kell szabályozniuk a vállalatok és szövetkezetek elosztási gyakorlatát, hogy népgazdaságunk egészében az ötéves terv elosztási főaránya megvalósuljon. A lakosság pénzbevétele évről-évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és a tavalyi évben már 138 milliárd forintot tett ki. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen arra irányult-e, hogy a széles dolgozó tömegek helyzetét javítsa. Háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen. A politikai elv tehát érvényesült.' 1960-ban például az egy családtagra jutó pénzjövedelem évi 12 000 forint felett volt a munkás-alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960-ban még csak 19 százalékában jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénz jövedelem, 1966-ban pedig már a családok 49 százalékában. Mi, kommunisták a jövőben is • mindig a munkásosztály, a velünk szövetséges parasztság, és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a Tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségbeli, a szorgalom- és lelkiismeretességben eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyenlősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánozni, mert hamis gyakorlat ez, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja és igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük; ha ugyanezt alkalmazzuk a műszaki-, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre, megkövetelve persze, hogy több és jobb munkát szolgáltassanak ennek fejében a társadalomnak. Több és kedvezőbb anyagi lehetőséget kell tehát biztosítanunk azért, hogy többet is követelhessünk. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha még a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy bővítsük a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségét. A tényleges életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb hatásfokkal és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Hogy milyen a fogyasztás hatásfoka, az egyrészt a fo7. július 13-án, csütörtökön 100 gyasztói, avagy a háziasszonyi rátermettségtől függ, másrészt az áruk és szolgáltatások választékától. Az előbbi feltételt kinek-kinek egyénileg kell megteremtenie, az utóbbi feltétel javítása azonban nagyon fontos társadalmi kötelesség. Majdnem minden családban más-más fogyasztási struktúra tekinthető ésszerűnek, gazdaságosnak. Ebből következően a szélesebb áruválaszték több család számára teszi kedvezővé a fogyasztást. Tehát adott jövedelem mellett a célszerűbb fogyasztással is kedvezőbbé tehetők a dolgozók életviszonyai. Ha a központi tervezést a piaci mechanizmussal kiegészítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az utóbbi időben javult a mosógépek, rádiók, tűzhelyek minősége, korszerűek és jók a háztartás-vegyipari készítmények és kevesebb a panasz a textíliákra. Az áruk és szolgáltatások egyharmadában viszont még* nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás, részint nyersanyagbeszerzési nehézségekből, de részint megmunkálási fogyatékosságból, vagy éppen helytelenül értelmezett önköltségcsökkentésből. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részénél, bizonyos bútorfajtáknál, és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is. Helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, hogy fokozza az állami ellenőrzést is, ugyanakkor jobban épít a gazdasági ösztönzőkre, a termékek közötti versenyre, az árak minőség szerinti differenciálására. A Belkereskedelmi Minisztériumnak, a SZÖVOSZ-nak, de az ipari és mezőgazdasági szerveknek is jobban figyelniük kell a fogyasztásban jelentkező tendenciákra, jobban „elébe kell menniük" a fogyasztók tömegeinek. Üdvözlendő, hogy Szurdi elvtárs tegnapi beszédét már áthatotta ez a törekvés. Néhány szóval szeretnék kapcsolódni ahhoz, amit Fock elvtárs a beruházásokról mondott. A tervezésben is, a gyakorlati gazdálkodásban is, sok vita folyik a beruházási tevékenységről; nem kevés gondot okoz ez az állami szerveknek. A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez a holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítsunk lehetőséget és milyen célokra adjuk a beruházási eszközöket. Az országban mindenütt nagyok a beruházási igények. Több pénzt igényelnek a vállalatok, a közületek a termelés bővítésére, műszaki fejlesztésre, városépítésre, tudományos-kulturális célokra. Az igények alapja mindig valamilyen tényleges szükséglet. De szembetűnő, hogy a már beruházott állóeszközök kihasználtsága viszont gyakran rossz és nem is mutat kellő javulást. Hiányzik a kapacitások kihasználására való törekvés a termelési, a forgalmi, az igazgatási, sőt a kulturális létesítmények jelentős részénél is. Az államnak, a kormányszerveknek ezen a téren határozottabbnak és szigorúbbnak kell lenniük, az Országgyűlésnek pedig támogatnia kellene ebben a kormányt, hogy javítsák a be-