Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-3

99 Az Országgyűlés 3. ülése, 196\ zásra, 76 forintot pedig fogyasztásra kell fordí­tani. A tapasztalatok szerint ez a jelenlegi he­lyes, fő aránya a társadalmi javak elosztásának hazánkban, ezt helyes követni az előttünk álló időszakban egészen 1970-ig. Ez a fő arány persze össztársadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vagy szövetkezet­nél eltérő elosztási arányok szükségesek és he­lyesek. Eddig hazánkban az állami vállalatok­nak nem volt jövedelemelosztási funkciójuk, csak a szövetkezeteknek, a jövőben viszont már lesz. Az állami szerveknek gazdasági eszkö­zökkel úgy kell szabályozniuk a vállalatok és szövetkezetek elosztási gyakorlatát, hogy nép­gazdaságunk egészében az ötéves terv elosztási főaránya megvalósuljon. A lakosság pénzbevé­tele évről-évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és a tavalyi évben már 138 milliárd forintot tett ki. Fontos kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen arra irányult-e, hogy a széles dolgozó tömegek helyzetét javítsa. Háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen. A politikai elv tehát érvé­nyesült.' 1960-ban például az egy családtagra jutó pénzjövedelem évi 12 000 forint felett volt a munkás-alkalmazotti háztartások 38,5 százalé­kában, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből te­hát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyan­ez a folyamat. 1960-ban még csak 19 százaléká­ban jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénz jövedelem, 1966-ban pedig már a családok 49 százalékában. Mi, kommunisták a jövőben is • mindig a munkásosztály, a velünk szövetséges paraszt­ság, és minden dolgozó, alkotó ember életviszo­nyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a Tízparancsolat. Ugyan­akkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megköze­lítsék a képzettségbeli, a szorgalom- és lelki­ismeretességben eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, min­dig újra keletkező tendenciája az egyenlősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánozni, mert ha­mis gyakorlat ez, amely a szocialista egyenlő­ség elvét csak eltorzítja és igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük; ha ugyanezt alkalmazzuk a műszaki-, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre, megkövetelve persze, hogy több és jobb munkát szolgáltassa­nak ennek fejében a társadalomnak. Több és kedvezőbb anyagi lehetőséget kell tehát bizto­sítanunk azért, hogy többet is követelhessünk. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha még a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy bő­vítsük a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fo­gyasztás lehetőségét. A tényleges életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagysá­gától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jöve­delmet el lehet költeni kedvezőbb hatásfokkal és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Hogy mi­lyen a fogyasztás hatásfoka, az egyrészt a fo­7. július 13-án, csütörtökön 100 gyasztói, avagy a háziasszonyi rátermettségtől függ, másrészt az áruk és szolgáltatások válasz­tékától. Az előbbi feltételt kinek-kinek egyéni­leg kell megteremtenie, az utóbbi feltétel javí­tása azonban nagyon fontos társadalmi köte­lesség. Majdnem minden családban más-más fogyasztási struktúra tekinthető ésszerűnek, gazdaságosnak. Ebből következően a szélesebb áruválaszték több család számára teszi kedve­zővé a fogyasztást. Tehát adott jövedelem mel­lett a célszerűbb fogyasztással is kedvezőbbé tehetők a dolgozók életviszonyai. Ha a köz­ponti tervezést a piaci mechanizmussal kiegé­szítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése sze­rint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az utóbbi időben javult a mosógépek, rádiók, tűzhelyek minősé­ge, korszerűek és jók a háztartás-vegyipari ké­szítmények és kevesebb a panasz a textíliákra. Az áruk és szolgáltatások egyharmadában vi­szont még* nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás, részint nyersanyagbe­szerzési nehézségekből, de részint megmunká­lási fogyatékosságból, vagy éppen helytelenül értelmezett önköltségcsökkentésből. Változatla­nul problémák vannak a cipők egy részénél, bizonyos bútorfajtáknál, és joggal elégedetle­nek a fogyasztók a szervizek működésével is. Helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet for­dít a minőségi biztosítékokra, hogy fokozza az állami ellenőrzést is, ugyanakkor jobban épít a gazdasági ösztönzőkre, a termékek közötti versenyre, az árak minőség szerinti differen­ciálására. A Belkereskedelmi Minisztériumnak, a SZÖVOSZ-nak, de az ipari és mezőgazdasági szerveknek is jobban figyelniük kell a fogyasz­tásban jelentkező tendenciákra, jobban „elébe kell menniük" a fogyasztók tömegeinek. Üdvöz­lendő, hogy Szurdi elvtárs tegnapi beszédét már áthatotta ez a törekvés. Néhány szóval szeretnék kapcsolódni ahhoz, amit Fock elvtárs a beruházásokról mondott. A tervezésben is, a gyakorlati gazdálkodás­ban is, sok vita folyik a beruházási tevékeny­ségről; nem kevés gondot okoz ez az állami szerveknek. A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez a holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítsunk lehetőséget és milyen célokra adjuk a beruházási eszközöket. Az országban mindenütt nagyok a beruházási igények. Több pénzt igényelnek a vállalatok, a közületek a termelés bővítésére, műszaki fej­lesztésre, városépítésre, tudományos-kulturális célokra. Az igények alapja mindig valamilyen tényleges szükséglet. De szembetűnő, hogy a már beruházott állóeszközök kihasználtsága vi­szont gyakran rossz és nem is mutat kellő javu­lást. Hiányzik a kapacitások kihasználására való törekvés a termelési, a forgalmi, az igazgatási, sőt a kulturális létesítmények jelentős részénél is. Az államnak, a kormányszerveknek ezen a téren határozottabbnak és szigorúbbnak kell lenniük, az Országgyűlésnek pedig támogatnia kellene ebben a kormányt, hogy javítsák a be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom