Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-14

1081 Az Országgyűlés 14. ülése, 1968. július 12-én, pénteken 1082 kereskedelmi vállalatok útján jutnak el, vagy nem jutnak el a termelővállalatokhoz, ahogyan ezt Vida elvtárs is említette. Egyébként több vállalat joggal panaszolja azt is, hogy nem tájékoztatják az egyes piacok kedvező vagy kedvezőtlen megítéléséről, és ezért értékesítési tervei, illetőleg megbízásai utólag kereskedelempolitikai okok miatt nem realizálódnak. Megítélésünk szerint a kohászat terén ma a belföldi vonatkozások az exportnál kedvezőbben alakulnak, és ezért mintegy 15 millió dolláros tőkésexportot bizonytalannak lehet tekinteni. Ezért a tőkésexport teljesítése érdekében az érdekelt szervek folytassanak további vizsgálatokat és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. A kohó- és gépipari tárca egészében a létszámnövekedés ellenére éppúgy jelentkeztek munkaerőgondok, mint ahogyan ez egyéb területeken is elhangzott. Különösképpen a hajógyártás, az IKARUS, a csepeli kohászat területén mutatkozik nagymértékű munkaerőhiány. Ezen belül ki kell emelnünk még azt, hogy főleg Budapest területén az egyes szakmunkásokban mutatkozó hiány mellett igen nagy problémát jelerit a segédmunkásokban jelentkező hiány is, ami miatt a vállalatok gyakran szakképzett dolgozókkal kénytelenek olyan munkát végeztetni, amelyhez szakképzetlen munkaerő is elég lenne. Ezért érdemes foglalkozni az alábbi okokkal. A vállalatok jelenlegi anyagi érdekeltségi rendszere nem feltétlenül munkaerő- és létszámcsökkentésre, hanem az optimális létszám beállítására ösztönöz. A bérszínvonalszabályozás rendszere fékezőleg hat a létszámfelesleg leépítésére is, és a vállalatok igyekeznek a megfelelő bérszintre beállni. A fentieket elősegíti még az a körülmény is, hogy nagyszámú fiatal most lép munkába a demográfiai hullám következtében, ami miatt erős társadalmi nyomás is jelentkezik a vállalatoknál a fiatalok munkába állításával kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a bérszínvonal szabályozó rendszere az élőmunkával való takarékosságra nem ösztönöz kielégítően, a vállalatok egy része mégis megfelelő intézkedéseket tett az anyagi ösztönzés fokozására, elsősorban a teljesítménybérben rejlő lehetőségek kiaknázására. És azt is meg kell mondani, hogy a munkaerő, az átlagbér és a fiatalok foglalkoztatottsága vonatkozásában véleményem szerint a legkomolyabb feladat most a vállalatok munkaszervezőire hárul, mert nem az a baj, hogy a fiatalokat az átlagbérszint tartása érdekében talán nagyobb létszámban is felveszik, mint kell, hanem az a baj, hogy a kerítésen belüli létszám foglalkoztatottsága nincs biztosítva, s a munkaerő a termelés érdekében nincs mindig kihasználva. Tudomásul kell venni azonban azt is, hogy a munkaerőhelyzet csak struktúraváltozás révén javítható gyorsan. Felállítandó termékeink gazdasági hatékonyságának sorrendje. Ami gazdaságtalan, nyilván a sor' vége, azt importból, lehetőleg szocialista importból kell beszerezni. Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak vállalataink közérzetéről. Vállalataink jnegfelelőnek tartják helyzetüket az önállóság, az operatív vezetés, a vezetői döntés terén, korlátozva azonban csak a beruházás vonalán vannak — de vannak! Problémájuk elsősorban a rövid és közép lejáratú hitelek engedélyezése terén van. Annak ellenére, hogy a reform bevezetése a beruházások bonyolítása vonatkozásában semmiféle zökkenőt nem jelentett, mert amíg az 1968-as finanszírozási sort a bank összeállította, az azalatt az idő alatt átmenő beruházások költségeit folyósította, azonban az 1968. január 1-én folyamatban volt beruházások befejezéséhez szükséges eszközök, mint ahogy azt Vályi elvtárs is elmondotta, a számítottnál magasabbak. Ezzel párhuzamosan számítani kell a vállalatok fejlesztési alapjainak is bizonyos növekedésére. E két tényező együttesen okozta a tárgyi évi beruházási tevékenység fő problémáit. A reform elvei és szabályozói változatlansága esetén a két tényező együttesen a beruházási szint növelését teszi szükségessé, a növelésnek azonban korlátai vannak a nemzeti jövedelem alakulása, a beruházási piacon jelentkező hiányok és a tőkés fizetési mérleg további romlása következtében. A tervnek megfelelő mértékű, 1968. évi beruházási szint tartását több tényező nem teszi lehetővé. Ezek közül egyik az 1967-es váratlanul magas teljesítési szint, az 1968-ra tervezett beruházások magas szintje és a beruházási hitelekkel kapcsolatos feszültségek. Ugyanis az 1968. évi tervezett beruházási lehetőséghez viszonyítva, az 1967. évi tényleges teljesítés 11 százalékkal magasabb. A régi mechanizmus szerinti célcsoportok figyelmen kívül hagyásával 406 darab érték feletti, megkezdett beruházás volt folyamatban január 1-én. E beruházások teljes fejlesztési öszszegéből 52 milliárd forint már felhasználásra került, 61 milliárd forint még hátra van, s ebből 8 milliárd áthúzódik még 1970 utánra. A folyamatban volt egyedi nagy beruházásoknak az új mechanizmus körülményei közé való átültetése nem tette lehetővé a beruházások hatékonysági követelményeinek megnyugtató és teljes elbírálását. Csak arra lehetett szorítkozni, hogy hogyan alakul a beruházások nyomán elérhető jövedelmezőség. Az ebből a szempontból adódó kép nem eléggé kedvező, átlagosan mindössze 3 százalékos eszközarányos nyereséget terveztek a beruházásoknál. Az alacsony nyereség oka, hogy a beruházások többsége az alapanyag-termelő ágazatokat érinti. A vállalati beruházások körében jelentős a költségemelkedés is. Ez főleg gépipari, egyéb vegyipari, hírközlési és építőanyag-ipari beruházásoknál tapasztalható. A többletköltségek a vállalatokat terhelik. A mutatkozó költségnövekedések, valamint az egyedi nagy beruházások állami kölcsöntörlesztésének a tervezettnél kisebb volta következtében az állami költségvetés terhei magasabbak lettek a tervezettnél. Ez is mintegy 1,7 milliárdos többletköltséget jelent. A beruházások növekedése egyrészt tovább emelné a felhalmozási alap amúgy is magas arányát a nemzeti jövedelemben. Elkerülhetetlen másrészt, hogy a magasabb beruházási teljesítés, közvetlenül a beruházás gépbeszerzései az üzembe helyezést köVető anyagfelhasználás formájában ne