Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1061 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1062 zetbe lépett parasztság rövid idő alatt bebizonyította, hogy nagyüzemi úton képes termelni, az átállás időszakán a termelőszövetkezetek túljutottak, képesek a gazdálkodási színvonal jelentős emelésére, ehhez azonban további beruházásokra van szükség, ugyanúgy, mint a népgazdaság egyéb ágaiban. Az utóbbi években a nemzeti jövedelemhez, de különösen az exporttevékenységhez egyre növekvő százalékban járult hozzá a mezőgazdaság a maga termeivényeivei. Ügy gondolom, hogy az új gazdasági rendszerben ez a tendencia tovább érvényesül, sőt növekszik. Ez a tény indokolttá teszi, hogy az országos beruházási öszszegből nagyobb százalék jusson mezőgazdasági beruházásokra, mert a termelés nagyarányú növelése enélkül nem lehetséges. Az új árrendezés ugyancsak serkenti a gazdaságokat a termelés növelésére. Bár emelték néhány mezőgazdasági termék árát, de emelték a takarmány, a gépek, tehát olyan cikkek árát is, amelyeket a termelőszövetkezeteknek vásárolniuk kell, hogy néhány példát említsek erre, egy SZ—100-as traktor az árrendezés előtt 290 000 forintba került, jelenleg 425 000 forintba kerül. A takarmánytápok ára, amelyeket a tsz saját gazdaságában nem tud előállítani, 400— 450 forint mázsánként. A költségemelkedések termelőszövetkezetünkben a növekvő árbevételek ellenére is az 1966-os termelési szerkezetre vonatkoztatva egymillió forintos többletkiadást eredményeznek. De így van ez a többi termelőszövetkezetekben is. Ezt a többletkiadást csak az egységnyi területre vonatkoztatott termelés növelésével és az önköltség csökkentésével lehet behozni. Helyes az új irányítási rendszerben az a törekvés, hogy a termelőszövetkezeteket önálló gazdálkodásra igyekeznek irányítani és a jelenleg érvényben lévő, főleg pénzügyi intézkedések is ezt célozzák. Hasonlóan történik a beruházások megvalósítása is, ahol saját erő biztosítása után nyújt csak a bank hitelt, amit rövid időre és magasabb kamatlábbal kaphatnak meg a termelőszövetkezetek. Ha a termelőszövetkezetnek saját ereje alig, vagy egyáltalán nincs, akkor a beruházáshoz is csak igen korlátozott mértékben juthat. Elveiben ez a pénzgazdálkodási mód helyes, figyelembe kell azonban venni, hogy a termelőszövetkezetek a beruházás vonatkozásában jóval nagyobb mértékben korlátozottak, mint az állami vállalatok. Az ipari vállalatok dolgozóinaik fizetése annak ellenére, hogy egyre jobban érdekeltté válnak anyagilag a termelésben, biztosítva van akkor is, ha a pénzügyi tervet nem teljesítik. Vajon a Szeged környékén gombamódra kinövő olajkutakat megfúrták-e volna, ha a sikertelen fúrás után a dolgozók fizetésüknek csak egy részét kapták volna meg, a többi benn maradt volna a vállalatnál a rezsiköltség fedezésére? De még számtalan példát hozhatnék fel ezzel kapcsolatban. Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban szólni kívánok a vállalatok és a termelőszövetkezetek kapcsolatáról. Az 1968. január 1-én bevezetett új gazdasági mechanizmus ezekben a kapcsolatokban is újszerűséget követel meg. Ma már ott tartunk, hogy a vállalatok is kezdik 46* mindinkább partnerként elfogadni a termelőszövetkezeteket. A partneri egyenjogúság azonban még elég hosszú ideig várat magára. Ez abból a helyzetből adódik, hogy a termelőszövetkezetnek ahhoz, hogy termeljen, számos alapvető anyagot, vetőmagot, műtrágyát stb. meg kell vásárolnia, és termelnie kell, ha el akar adni. A termelési folyamat legvégén tehát a termelőszövetkezet áll. Másrészt sokkal több termelőszövetkezet van, mint az őket kiszolgáló állami vállalatok. Ebből adódik az, hogy a termelőszövetkezetek az egyenlő partneri viszony kialakításában eleve hátrányos helyzetben vannak. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány jellemző példát említsek. Közismert, hogy a nyári aratási munkák sürgős elvégzése minden tsz-dolgozótól teljes mértékű munkát kíván. A munka frontján minden nap percekért, órákért megy a harc, hogy az ország kenyere jó minőségben, minél előbb magtárba kerüljön. De nem tudok egyetérteni azzal, hogy a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat nem készült fel ugyanilyen pontossággal a beszállított gabona fogadására. Bár a vállalat helyi vezetői mindent elkövetnek a gabonaátadás sikeres lebonyolításáért, mégis naponta több órát kell várnia egy-egy szállítójárműnek az átadásra. Az örök problémát jelentő alkatrészellátásban sincs jelentős javulás. Egyes vállalatok alkalmazottai még a régi érdektelen szemlélettel végzik munkájukat. Termelőszövetkezetünk két hónapon át keresett a gabonafúvóhoz alkatrészt Ehhez az egyik vállalat is segítséget nyújtott, de együttes erőfeszítésünket sem koronázta siker. Mivel több mint 100 vagon gabona megmozgatásáról volt szó, elküldtük megbízottunkat Nyíregyházára a gyártó vállalathoz, hogy onnan próbáljon alkatrészt beszerezni. Ezt megelőzően személyesen voltunk a budapesti MEGÉV vállalatnál, ahol a hiányra való hivatkozással elutasítottak. A nyíregyházi gyártómű közölte megbízottunkkal, hogy száz darab ilyen alkatrészt néhány héttel ezelőtt a budapesti MEGÉV-nek szállított. A szállítás idejének és a szállítólevél számának birtokában megjelentünk a budapesti MEGÉV-nél, és tudomásukra hoztuk, hogy a nevezett alkatrész ott fekszik a raktárukban. Erre ki is szolgáltatták részünkre. Ha összeszámoljuk az alkatrész keresésére eső költséget, akkor ez az alkatrész tényleges árának többszöröse. Helyes lenne, ha a szolgáltató vállalatok is nagyobb gondot fordítanának a vevők pontosabb kiszolgálására, mert az ilyen eset a termelőszövetkezet kárán kívül a nemzetgazdaságra is hátrányos, és indokolatlanul lassítja a termelést. Érthetetlen számunkra, hogy ebben az évben bálázó dróthuzalt nem lehet a kereskedelemben kapni. A termelőszövetkezetek megvásárolták az importból származó bálázógépeket, és nagyon sok helyen a legnagyobb munka idején ezeket a gépeket a szín alatt, álló helyzetben kénytelenek nézni, mivel kötözőanyag hiányában nem tudják őket munkába állítani. Sok utánjárásra az illetékes kereskedelmi szervek olyan felvilágosítást adtak, hogy a dróthuzalt a gyártómű egész évben folyamatosan gyártja.