Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.
Ülésnapok - 1967-13
i 1057 Az Országgyűlés 13. ülése> 1 ne a javaslatom, hogy olyan épületek tervét készítse el az AGROTERV, amelynek a technológiáját, a gépesítését a lehetőséghez mérten ezek a brigádok és ezek a tövál-ok meg tudják oldani. Szerintem azt a megoldást, ami a szerfás istállók, ólak vonatkozásában jól bevált, a korszerűekre is át kell vinni. Tudniillik, hogy volt ez? Ügy volt, hogy a szerfás épületet kompletten kapta a termelőszövetkezet,' még a csavarokat is előregyártották hozzá. Annak az összeállítását már egyszerű parasztember, ügyeskedő ember is megoldhatta. De most a nagyszerű, korszerű épületekkel kapcsolatban hogy fogja megoldani az a kezdetleges szerszámokkal felszerelt brigád, vagy pedig termelőszövetkezeti közös vállalkozás. Szerintem létre kell hozni egy olyan vállalatot, amely képes arra, hogy előregyártott elemekből rendelkezésre bocsátja a termelőszövetkezeteknek azokat az épületelemeket, amelyek alkalmasak istállóra is, fiaztatóra is, hizlaldára is, és egyebekre. Tudniillik a helyzet az, hogy rendkívül sokba került népgazdasági szinten, hogy ide-oda hurcolásszuk az építőanyagokat. Ha ilyen rendelkezésre áll, akkor ezek összeszerelése, összerakása sokkal könnyebb feladat lenne. Daruk, szállítóeszközök azért feltétlenül kellenek. Hogy ezt ki rendezze, ki legyen a gazdája? Feltétlenül javasolom, hogy maga a minisztérium. Hogy milyen vállalat legyen ez, szövetkezeti vagy állami, igazán nem tartom szükségednek, hogy én mondjam meg, de el tudnám képzelni, hogy a történelmi feladatukat betöltött volt gépállomások, ha megkapnák ezt a feladatot, úgy gondolom, nagyszerűen hasznosíthatnák ténykedésüket e téren. A töválokat, a termelőszövetkezeti közös vállalkozásokat pedig olyan szintre kell hozni, hogy a szerelést tényleg végre tudják hajtani. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni: azt javasolnám, hogy az állami dotációt, amit ezekhez a korszerű szarvasmarha-, sertéstelepekhez az építőelemekhez kellene adni, a termelőszövetkezet már ezzel a dotációs árral kaphatná meg az elemeket, s akkor az elszámolás rendje is jobb lenne. Mert hiszen éppen ez lenne a feladat. Természetesen hozzáférhetőbb áron, mint a jelenlegiek, mert a mostani árakkal ezeket nem tudják végrehajtani. Kedves Elvtársak! Ezeket kívántam elmondani. Az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kéri Vencel képviselőtársunk. KÉRI VENCEL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az 1967. évi költségvetés teljesítése nálunk, Komárom megyében is a gazdasági feladatok javuló tendenciában való megoldását jelentette, s egyben az új gazdasági mechanizmusra való megfelelő felkészülést is. Amit erről képviselőtársaim elmondtak, azzal végeredményben egyetértek, s a továbbiakban az 1968-as gazdasági évről szeretnék pár szót szólni, illetve a gazdasági mechanizmus bevezetésével szeretnék röviden foglalkozni. Vályi elvtárs beszélt arról, s ez a gyakor45 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 58. július 11-én, csütörtökön 1058 latban is így van, hogy bár még szerény mértékben, de kibontakozóban van a vállalatok öntevékenysége az új helyzet körülményei között. Erről ő is említést tett, és én is szeretnék egy-két példát megemlíteni. Az egyik: a megye még mindig a legjelentősebb széntermelő megye, mert hiszen a szénbányászat egész mennyiségének körülbelül 30 százalékát termeli. A szénbányászkodás új helyzete, szerepe ismert, s az nem a gazdasági mechanizmusból adódik, hanem nagyon fontos közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdés is, hogy az^új helyzethez viszonyítva, az új helyzet kialakítása folytán a mennyiség csökkenése és egyben a jobb, olcsóbb minőségű szén szükségletre való termelése a legfontosabb. Ez tulajdonképpen kedvezően hat a nem könnyű probléma megoldására. Az elmúlt néhány hónap igazolja, hogy lehet jobban, az igényeknek megfelelőbben szükségletre termelni. Ma kevesebb a felhalmozott készlet szénből, mégis megfelelő az ellátás. Bár itt nem árt megállni és elmondani, hogy egyes helyeken indokolatlanul túl kicsi a készlet, s ez a télen esetleg igen kellemetlen helyzetbe hozhat egyes gyárakat, egyes üzemeket. Annak, hogy az átalakulás megindult a széntermelés területén a minőségi mutatók terén — s köztük minden eddiginél jobban, s nem utolsó sorban előtérbe került a gazdaságosság mutatója —, az eredménye, hogy a megye mindhárom szénbányája — tehát Tatabánya, Oroszlány és Dorog — teljesítette a nyereségbefizetését az első negyedévben, s elmondhatom, hogy a második negyedévben is teljesíteni fogja. Ezzel kapcsolatban saját vállalatunknál, a Dorogi Szénbánya Vállalatnál is egy kezdeményezésről szeretnék beszélni. Medencénkben a bányászkodást nehezíti, drágítja a sok karsztvíz. 1967-ben Dorogon 72 296 297 köbméter vizet emeltünk ki, ami percenként 136,5 köbméternek felel meg, s ez szabadon elfolyt, a mezőgazdaság jóformán egy litert sem használt fel belőle öntözésre. Ezt szeretnénk most megváltoztatni, s meg is fogjuk változtatni a környező tsz-ek, községek vezetőivel, mégpedig úgy, hogy ezt a töméntelen mennyiségű vizet, ha nem is mind, de jó nagy mennyiségben szeretnénk öntözésre felhasználni. Egyetlen üzemünkben, Erzsében-aknán máris megkezdtük 4,4 m 3 /perc víznek a tokodi Aranykalász Tsz számára való odavitelét és miután majdnem gravitációs úton vihető oda, Öntözésre felhasználni. A második mezőgazdasági kultúra termesztésénél a tokodi tsz nagyszerűen fogja tudni felhasználni ezt a percenként 4,4 köbméter vizet. Ez nemcsak a termelőszövetkezetnek, hanem a népgazdaságnak, de magának Dorognak is nagyon fontos, mert eddig a kiemelt vízért egyetlen fillért sem kaptunk, most pedig szerződést fogunk kötni és az öntözésre adoítt vizet valamilyen költségen fogjuk a termelőszövetkezeteknek átadni. Ezzel merem remélni, hogy ez az igen nagy mennyiségű víz a Dorog környékén laposan fekvő területek növényi kultúrájának jobb öntözését fogja tudni elősegíteni. A második dolog, amihez röviden szeretnék
