Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1055 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1056 nosokra, akik ma az ország kenyerét takarítják be, és ha visszagondolok arra, hogy ezelőtt három-négy évvel, öt-hat évvel a paraszti dolgozók, a termelőszövetkezeti parasztok ezrei, százezrei kaszával a vállukon, sarlóval a kezükben takarították be, most pedig mondhatnám azt, hogy párezer ember — igaz hogy hősies munkával — takarítja be az ország kenyerét. Azt is mondhatom elvtársak, olyan időszakban, amilyen időszak most van, nem kell mondani az elvtársaknak, látják, tudják, érezzük, 35—40 fokos hőségben. Kedves Elvtársak! Itt azért feltétlenül — habár több esetben felvetődött — kérem az elvtársakat, kérem a kormányt arra, hogy továbbra is figyelemmel kell kísérni ezt, mert hiszen nagyon komolyan vetődik fel az aszály okozta problémák rendezésének sora. Tudniillik a helyzet az, hogy szembe kell nézni ezzel a kérdéssel, és csakis szervezetten léphetünk fel, hogy a további károsodásokat megelőzzük. A megelőzés nagyszerűen besegíthet a további problémák megoldásába. Nem kívánok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, az elvtársak, a képviselőtársak ezzel már foglalkoztak. Ugyanakkor, amint említettem, nagyon fontosnak tartom a termelőszövetkezetek további fejlődése, a mezőgazdasági üzemek beruházása szempontjából az előrelépést az ország területén. Az átszervezés időszakában az egyik legfontosabb probléma volt, hogy a meglévő állatállomány nagyüzemi elhelyezése biztosítva legyen. Ezt a kérdést nyugodtan nyugtázhatjuk, mert a mezőgazdaság — egyetértésben kormányzatunk, pártunk célkitűzéseivel — nagyszerűen megoldotta. Ezekkel a szerfás épületekkel, amit most szidunk, azt mondjuk elavultak — mert tényleg elavultak —, nagyszerűen és időrendileg megoldottuk, szinte egy-két év alatt. Amit itt a beszámoló, illetve az értékelés is az előterjesztett törvényjavaslatban elmond, ténylegesen megoldottuk, mégpedig úgy, hogy jelenleg arról beszélhetünk, hogy az állati férőhelyek megvannak az ország területén. De az, hogy milyenek, maga a beszámoló is azt említi, hogy mintegy egyharmada ezeknek szerfás épület, egynegyede pedig régi, elavult épület. De tényleg így is van, s meg kell állapítani, hogy a ténylegesen meglevő, mennyiségben megfelelő állati férőhelyek mintegy fele, háromnegyede elavult épület, ahol korszerű technológiát, korszerű termelést, nagyüzemi tenyésztői munkát, hizlalást nem lehet végezni. Most ezzel a problémával kapcsolatban itt, e helyen szólalok fel, annak érdekében, hogy a további lépés az állattenyésztési telepek, hizlalótelepek elavultságának felszámolása, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy a majd létesítendő új épületeket, építményeket olyan színvonalra tudjuk hozni, ami a tényleges követelményeknek megfelel. Felvetődik a kérdés, hogy milyen okozatokat hoz a jelenlegi állapot. Kormányzatunk nagyszerűen támogatja a termelőszövetkezeteket. Többek között a tuberkulózis felszámolása az állattenyésztésben. De hogy lehet megelőző lépést tenni ezekben az épületiekben? Szinte lehetetlen. Vagy igen sok károsodást okoz a termelőszövetkezetekben a vírusos betegség. Többek között járásunk területén a sertésállományunkat nem megtizedelte, hanem azt lehet mondani, teljesen elvitte a gyönge állatállomány egy részét. Volt olyan állomány, amelyiket teljesen elvitt a vírusos hasmenés. Kedves Elvtársak! Éppen ezért a jövő feladatokban az állattenyésztés és az állattenyésztéshez tartozó egyéb épületek rendezése kerül napirendre. Mi a feladat ezzel kapcsolatban? Elsősorban a szerfás épületek felszámolása új, korszerű, komplett állattenyésztő és hizlaló farmok létrehozásával. Korszerű gépekkel, technológiával, utakkal. Kedves Elvtársak! Én nem akarok senkit bántani, de amikor egy ipari üzem bárhová települ, szinte elképzelhetetlen az, hogy burkolati út nélkül, járda nélkül, szociális épület nélkül, és egyebek nélkül legyen felépítve. Csak egy mezőgazdasági üzemet lehetett így létrehozni. Természetesen, hogyha mi a mezőgazdasági termelést olyan szintre akarjuk hozni — mert azt akarjuk —, mint amilyen szint az ipari szint, tehát ipari színvonalra, akkor feltétlenül azokat a feltételeket is biztosítani kell, mint az ipar számára adott. Felvetődik ez, hiszen ez jogos kívánság, mondhatja bárki az én szemembe: igazad van, de hogyan? Kedves Elvtársak! Az átárazással kapcsolatosan hivatalosan az új árakban 14—18 százalékkal jelentkezik az áremelkedés az építkezések vonatkozásában. Hogy néz ki ez ténylegesen? Űgy néz ki — megnéztem egészen konkrétan egy költségvetést —, hogy egy 108 férőhelyes tehénistálló az átárazás előtt 1 700 000 forint körül mozgott, attól függött, hol állították azt fel. Most, az átárazás után 2 800 000 forintba kerül. Hogyha pedig egy komplett szarvasmarhatelepet nézek, amire elkészítettük a beruházási programot, akkor elvtársak úgy néz ki, hogy egy tehénférőhely mintegy 40—50 ezer forintba kerül a termelőszövetkezetnek. Természetesen az állami dotációval, az állami megsegítéssel együtt. Az a kormányhatározat, hogy a termelőszövetkezetek komplett szarvasmarha-, sertéstelepeihez 70 százalékos állami dotációt kap a termelőszövetkezet, nagyszerű dolog, de végeredményben kérdés, hogyan lehet végrehajtani. Ezt a kérdést figyelmébe szeretném ajánlani a mezőgazdasági kormányzatunknak, hogy alaposan és nagyon sürgősen meg kell nézni, s az elkövetkező költségvetés készítésénél erre feltétlenül tekintettel kell lenni. Felvetődött az a kérdés is irányunkban — és jogosan —, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, a mezőgazdaságnak saját magának kell most már lábra állnia az építkezések vonatkozásában is. Jogos ez a felvetés. Létre is hoztuk a termelőszövetkezeti önálló építő-brigádokat, vállalkozásokat, de a legelmaradottabb eszközökkel — a kőműves-kalapáccsal és a kőműveskanállal — rendelkeznek, mert hiszen felszerelve nincsenek, vagy kevésbé vannak ezek a termelőszövetkezeti önálló közös vállalkozások. Most úgy tudják, hogy ezek a vállalkozások megoldják a mezőgazdaság ez irányú problémáját. Persze a kérdés felvetése egyszerű dolog. A végrehajtása hogyan történhet? Az len-