Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1043 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 1044 csenek, az üzemek pedig — megfelelő hitel hiányában — csak akkor veszik át a műtrágyát, amikor arra éppen szükségük van. A Veszprém megyei Agroker-től kapott felvilágosítás szerint az üzemek most napjainkban is sorban mondják vissza a korábban megrendelt műtrágyát, hitelfedezet hiányában. Ennek a helyzetnek a jövő évi terméskilátások szempontjából igen súlyos következménye lehet. Még súlyosabb az elmaradottság a mezőgazdaság által megtermelt termékek átvétele, csomagolása, manipulálása és a belső fogyasztás vagy export felé történő értékesítése vonatkozásában : — Üzemeink nem érdekeltek a minőségi termény- és termék átadásban. — Ha bármely nehezen tárolható terményből — zöldség, virág, gyümölcs — a tervezettnél több terem, nem megoldott annak elhelyezése és tárolása (például az 1966. évi burgonyatermésünk és az 1967. évi almatermés). — Ez évben például jó szőlő- és bortermés ígérkezik, nem látszik azonban biztosítottnak a termés elhelyezése. Az üzemekkel a borforgalmi vállalatok most is úgy igyekeznek szerződést kötni, hogy a bor átvételi árát később kívánják csak megállapítani. Az üzemekben még most is nagy mennyiségű bor tárol, ugyanakkor a hordó ma is hiánycikk és nehezen szerezhető be. Kukoricatermelésünk sokat javult, a felszabadulás előtti 10,8 mázsáról 17,3 mázsára emelkedett, de nem megoldott a termés tárolása, így jelentős mennyiség évenként kárbavész. A vágóhidak elmaradottsága, az állati termékek feldolgozásában fennálló hiányosság közismert. Ezen néhány példával kívántam megvilágítani azokat a főbb hiányosságokat, amelyek nagy mértékben akadályozzák a meglévő nagyüzemi technikai feltételek zavartalan kihasználását, a megtermelt termények célszerű felhasználását. Ez a helyzet felveti azt a kérdést, szabad-e az üzemek termelési technológiáját javítani? Mindenképpen biztosítani kell a szükséges előfeltételek folyamatos, hiánytalan biztosítását, valamint a termelés és értékesítés jobb összhangját! Az új mechanizmus keretei között az eddiginél sokkal rugalmasabb és a körülményekhez alkalmazkodni tudó kereskedelemre van szükség, mely a termelők érdekében és érdekeltségének érvényesítésével végzi feladatát, amint arról éppen előttem Valter Imre képviselőtársam is szólt. Tisztelt Országgyűlés! Másik, szerintem lényeges kérdés, amelyet e helyen szóvá szeretnék tenni: állattenyésztésünk jelenlegi helyzete és jövőbeni fejlesztésével kapcsolatos feladat. Ezt a témát különösen időszerűvé teszi a jelenlegi időjárás, mert az sajnos már tény, hogy ez évben szénában és vizenyős takarmányban takarmány-hiánnyal kell számolni és abrakellátásunk is bizonytalan. Ezért komoly gondot jelent — és feltétlenül intézkedéseket kell tenni — az állatállomány fenntartására. Nem kis ügyről van sajnos szó, hanem olyan ügyről, amely megérdemli, hogy ezzel a kérdéssel e helyen is foglalkozzunk. A kiadott tájékoztató megállapítása szerint a dollárviszonylatokba irányuló exportnál a mezőgazdasági kivitel egyenletesen alakult. Ezen belül legjelentősebb a vágómarha és marhahús exportunk, amely 1967-ben 37 százalékát tette ki az összes tőkés viszonylatú mezőgazdasági és élelmiszeripari exportunknak. Más állattenyésztési termékek — vágott sertés és vágott baromfi — kivitele kisebb jelentőségű és erősen ingadozó. Vágómarhát és marhahúst az utóbbi években erősen növekvő mennyiségben tudtunk tőkés piacokon értékesíteni — 1985-ben például 49,8, 1966-ban 56,3, majd 1967-ben 61,7 millió dollár értékben exportáltunk hízott marhát. Ennek ellenében kaptunk olyan anyagokat, gépeket, amelyekre fejlődő iparunknak feltétlenül szüksége volt. A vágómarha és marhahús tőkés exportját még akkor is fokozhattuk, ha — mint ismeretes — a Közös Piac országaiban érvényesülő lefölözési rendszer az árak tekintetében ezen a területen is nehézségeket okozott. Marhaexportlehetőségeink a jövőt illetően is biztatóak. A hússzükséglet egészét tekintve — a FAO megítélése és felmérése szerint — a marhahúsimport-kereslet növekszik és az európai tőkés országok importigénye tartós lesz! A dollárkihozatal a szarvasmarha-exportban . lényegesen jobb, mint — Vida képviselőtársam által említett — iparcikkekben, mely hízott" marhánál 40—50 forint között van. Sajnos, mindennek ellenére szarvasmarhatartásunk nem fejlődik a kívánatos mértékben, sőt e helyen aggodalommal, de igen határozottan ki kell nyilatkoztatni, hogy ha megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéseket nem teszünk, szarvasmarhatartásunk rohamosan vissza fog fejlődni és hosszú esztendőkre lesz szükség, míg a kieső állatlétszámot pótolni tudjuk, ugyanakkor a fennálló exportlehetőségeknek nem fogunk tudni megfelelni. Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztése egyik legfontosabb népgazdasági feladat kell legyen. Ezért tartom célszerűnek, hogy erről a kérdésről — még ha többen nem is érzékelik ennek fontosságát — itt is beszéljünk. Sajnos, a gyakorlati helyzet jelenleg a következő: — Háztáji szarvasmarha-tartásunk nagy mértékben visszaesett és jelenleg mintegy 300 ezer állat elhelyezésére elegendő kisparaszti istállóban nincs szarvasmarha. — A szocialista átszervezés óta jelentős mennyiségű szarvasmarha-istállót építettünk nagy anyagi áldozatok árán, és ennek is egy része már ma sincs célszerűen hasznosítva. — Az idei rendkívül aszályos esztendő, ha megfelelő intézkedések nem történnek, ugyancsak a szarvasmarha-, elsősorban a tehénlétszám csökkentése irányában hatnak. — A takarmányellátottságban gondot okoz a nem megfelelő területi megoszlás. A nagyobb állatsűrűségű területeken általában rosszabb a takarmányellátottság (például Veszprém, Vas és Zala megyében). A takarmányellátás országos kiegyenlítődését meggátolja, hogy ma nálunk gyakorlatilag nincs takarmánypiac. Takarmány-