Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

1007 Az Országgyűlés 13. ülése, 19 musban kialakult formák alapján igyekeztek a termelőszövetkezetekkel kapcsolatot tartani. Törekvésükben megnyilvánult, hogy figyelmen kívül hagyják a szövetség véleményét. Nem számoltak azzal, hogy a termelőszövetkezeti szövetség az új körülmények között 50—60 termelőszövetkezet megbízásából képviseli azok érdekeit. Az említett jelenség különösen akkor jelentkezett, amikor a területi szövetség a termelési szerződések megkötésének időszakában előterjesztett olyan új követeléseket a szerződésekbe való felvételre, amihez a régi mechanizmus korában a termeltető vállalatok és a kereskedelmi szervek nem voltak hozzászokva. A kezdeti iőszak óta a szövetség és a termeltető vállalatok és a kereskedelmi szervek részéről a kapcsolat lényegesen javult, mindennek ellenére tapasztalható, s ez talán érthető is az érdekek bizonyos különbsége alapján, hogy a vállalatok a szövetséget igyekeznek megnyerni saját céljaik érdekében. A termelőszövetkezeti szövetségek szervezésekor arra törekedtünk, s ezt sikerült is elérni, hogy a szövetségek dolgozói magas felkészültségű, sokoldalú tapasztalattal rendelkező szakemberek legyenek. Mégis van olyan körülmény, amely a vállalat és a termelőszövetkezet kapcsolatában hátrányt jelent a tsz részére. Az ipari és a kereskedelmi szektorban a szakemberek évtizedes gyakorlatra és kvalifikáltságra tettek szert. Ezzel szemben a termelőszövetkezetekben dolgozó szakembereknek a vállalatokkal és a kereskedelmi szervekkel szembeni kapcsolat területén még nincs kielégítő tapasztalatuk. Az említett helyzetet súlyosbítják olyan körülmények is, hogy a termeltető vállalatok szervezeti felépítettségüket felhasználják céljaik elérésére, amiből adódóan megnehezül a termelőszövetkezetek egyenjogú partner szerepének megvalósítása. Ennél a megállapításnál arra gondolok, hogy a termeltető vállalatokat és a kereskedelmi szerveket országos központok vagy trösztök irányítják. Amikor a két egyenjogú partner, a vállalat és a termelőszövetkezet képviselője egymással leül tárgyalni és a termelőszövetkezet valamilyen jogos igényt vet fel, a vállalat céljainak és érdekeinek védelmére arra hivatkozik, hogy az adott kérdésben nincs jogköre, abban a tröszt engedélye szükséges. A tröszt viszont arra hivatkozik, hogy a vállalat önálló, saját jogkörében oldja meg a felvetett kérdést. Ilyen körülmények között a vita öncélúvá válik és nem hozza meg a kellő eredményt a tartalmi kérdések megoldására. Társadalmunkban a tulajdon két formája, az össznépi és a szövetkezeti csoport tulajdonformák az uralkodók. Ugyanakkor mindkét szektorban alapvető és fő cél a szocializmus teljes felépítésének szolgálata. Tudjuk azt is, hogy a nemzeti jövedelem termelésében — országos terveink alapján — milyen kötelezettségek vannak az ipar és a kereskedelem területén. Arra is számítanunk kell, hogy a termelő és a termeltető között mindig lesz vita amíg árutermelés lesz, a termelés fejlesztése igényli is az egészséges vitákat. Itéle58. július 11-én, csütörtökön 1008 tünk szerint viszont a termelési kockázatot kölcsönösen kellene vállalni, a termeltetőnek és a termelőnek egyaránt. Az idei aszályos év következtében a többi zöldségáru között a borsó termése gyengén alakult, a piaci kereslet megnőtt, az árszint is ehhez alakult. Csupán példának mondom el: a vállalat a termelő részére nem korrigálta a szerződéses árat, illetve 50 filléres emelést eszközölt, így a borsó ára 4,50 forintra nőtt. A piacon viszont 13—14 forintért árusította a vállalat a borsót, ezzel magas haszonra tett szert. Mi jobbnak tartottuk volna, ha a piaci ár alacsonyabbra lett volna leszállítva, ezzel befolyásolni lehetett volna a szabadpiaci árakat is. Elfogadhatóbban kellett volna korrigálni a szerződéses árakat, tehát megosztani a kockázatvállalást, ugyanakkor a fogyasztó olcsóbb áruhoz jutott volna. Az elmondottakat vonatkoztatni lehet más zöldségárukra is. Felügyeleti szerveinknek tehát a szocializmus építése érdekében és az új gazdasági mechanizmus megvalósításában egyik jelentős feladata a kialakult helyzet állandó elemzése, minden olyan körülmény megszüntetése, amely tisztességtelen haszon szerzésére irányul. Véleményem szerint a termelőszövetkezetek önállósága és vállalatszerű működése gondolatot ébreszt a számlázások területén kialakított rendszert illetően is. Termelőszövetkezeteink, amelyek vállalatszerűén működnek és termelt áruik értékesítése révén egyenjogú partnerként kell hogy álljanak a termeltető vállalatokkal és a kereskedelmi szervekkel szemben, áruik értékesítésénél számlát nem készítenek, illetve a számlázást a vásárló szerv intézi el. Érdekessége ennek a számlázási rendszernek, hogy a termelőszövetkezet mindig csak számlát kap, akár vásárol, akár elad. Hozzá kell ehhez tenni, hogy az eladásnál a vásárló kereskedelmi szerv részéről produkált számlán a különböző levonások címén mindig mínusz-tételek vannak feltüntetve. Ugyanakkor a termelőszövetkezet részéről történt vásárlásnál az eladó vállalat vagy a kereskedelmi szerv részéről mindig plusz-tételek vannak szerepeltetve rezsi, haszon, műszaki fejlesztés, sürgősségi felár stb. címén. A számlázás fenti módjának alkalmazásán túl — mint ahogyan erről a tájékoztató jelentés is szól — bosszantja a termelőszövetkezetek vezetőit, hogy vannak olyan anyag- és alkatrészféleségek, amelyeket a termelőszövetkezet saját pénzéért sem tud megvásárolni. A bekövetkezett aszáiy országos üggyé növelte az öntözéses gazdálkodás méreteinek kifejlesztését. Mindennek ellenére nem megoldott a termelőszövetkezeti üzemek tulajdonában levő öntözőberendezések alkatrészellátása, amelynek következtében az öntözéses igény ellenére több berendezést kényszerből pihentetnek a termelőszövetkezetek. Említésre méltó, hogy a bálázódrót termelésére és forgalmazására nem készült fel sem a gyártó vállalat, sem a kereskedelem, amelynek következtében a rendelkezésre álló bálázógépkapacitás kihasználatlan maradt. A szalma betakarítása a régi, hagyományos módszerekkel történik, ami nagymértékben drágítja a termelést.