Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-13

995 Az Országgyűlés 13. ülése, 1968. július 11-én, csütörtökön 996 azonban, mint például építőanyagokból, különböző szerelési cikkekből, hengerelt acélárukból és bútorból hiány volt, egyes ruházati cikkekben pedig a választék nem volt megfelelő. A kereslet—kínálat kölcsönhatása az árak alakulását az első hónapokban még alig befolyásolta. A kereskedelem jó készlethelyzetéből kiindulva, az árszínvonal stabilizálására törekedett, és ezt a szándékát sikerült is érvényesítenie. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Az új gazdaságirányítási rendszer első tapasztalatai azt mutatják, jól készültünk fel erre az esztendőre. A vállalatok igyekeznek beilleszkedni a közgazdasági szabályozók teremtette környezetbe, nő a kezdeményező készség, és általában a várt hatások bontakoznak ki. Ugyanakkor a gazdaság egyes területein, főleg a beruházásoknál kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. Azok a gondok, amelyek jelentkeznek, szükségszerű velejárói a gazdasági megújhodásnak, és kiküszöbölésük, illetve megoldásuk lehetőségét gazdaságpolitikánk biztosítja. Ilyen széles körű reform keretében az egyes intézkedések tovább gyűrűző következményeit, a vállalatok reagálásait nem lehet minden esetben pontosan előre felmérni. Ezért eddig is szükség volt bizonyos kiegészítő szabályozásra, és aligha képzelhető el, hogy ne adódjanak a jövőben is ilyen helyzetek. A rugalmas alkalmazkodást biztosító intézkedéseknek azonban nem szabad magukon viselniük sem az adminisztratív utasítás jellegű gazdaságirányítás jegyeit, sem a merev, bürokratikus ügyintézés stílusát. Tudnunk kell azt is, hogy a reform számos alapvető intézkedése csak hosszabb távon hozhatja meg eredményeit. A közvetett szabályozók teljes hatása a gazdasági folyamaton végiggyűrűzve esetleg csak évek múlva mérhető. Emellett az embereknek is — vezetőknek és nem vezetőknek egyaránt — hozzá kell szokniuk az új rendszerhez, az új gondolkodásmódhoz, a sok tekintetben új szemlélethez, s a sokszorosan körülbástyázott, elsősorban végrehajtó jellegű munkastílusról át kell térniük a több kezdeményezést és önállóságot kívánó munkamódszerekre. Ez kétségtelenül időt és fáradságot igényel. A jogokból és a kötelességekből adódó felelősségvállalás minden szinten ma éppoly fontos gazdaságpolitikánk realizálásához, akár a múlt évben a gazdasági reform kidolgozása volt. A hozzáértéssel párosult gazdasági kockázatvállalás, a becsületes munka, az átlagon felüli teljesítmény tisztelete, a kötelességek teljesítése valamennyi állampolgár részéről, mindannyiunk élő felelőssége, együttesen adhat csak biztosítékot közelebbi és távolabbi társadalmi céljaink elérésére. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot fogadja el. (Taps) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a törvényjavaslat bizottsági előadóját meghallgatnánk, és a vitát a törvényjavaslatról, valamint a pénzügyminiszter elvtárs beszámolójáról megkezdenénk, javaslom, tartsunk 20 perc szünetet. (Szünet: 12.20—12.40. — Elnök: VASS ISTVÁNNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Virizlay Gyula képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. VIRIZLAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés bizottságai, így a terv- és költségvetési bizottság is, megvitatták az 1967. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést. Az értékelést jónak tartják, mert sokoldalúan mutatja be népünk munkájának eredményeit. Helyesnek tartjuk a jelentés megvitatását, mivel a tapasztalatok elemzése segíti ez évi feladataink jobb megvalósítását és következő évi költségvetésünk alaposabb előkészítését. A pénzügyminiszter elvtárs expozéjában számokkal bizonyította az elmúlt évben elért fejlődést. Nem ismétlem az elhangzottakat, csupán hangsúlyozni kívánom, hogy az 1967-es esztendőre, amelyet jó gazdasági évnek tekinthetünk, az anyagi javak termelésének és felhasználásának gyors növekedése a jellemző. Emelkedett a nemzeti jövedelem, a lakosság fogyasztása és jövedelme is. Növeli az eredmények értékét az, hogy azokat az új gazdaságirányítási rendszer egyes elemeinek bevezetése, illetve az általános bevezetésre való felkészülés időszakában értük el. Az elmúlt évvel fejlődésünknek egy olyan szakasza zárult le, amelyhez nagyon sok eredmény, de sok kínlódás és botladozás is fűződik. Ebben az időszakban raktuk le a szocializmus alapjait, megteremtve az alapját a szocializmus teljes felépítésének, a fejlődést hatékonyabban segítő gazdaságirányítási rendszer bevezetésének. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a költségve-, tés végrehajtásáról szóló jelentést az országgyűlés különböző bizottságaiban megvitattuk, az eredmények méltatása mellett természetszerűleg elsősorban a megoldásra váró problémák, nehézségek kerültek szóba. Ez érthető, hiszen célunk a tanulságok levonása volt. A terv- és költségvetési bizottság nevében a vitatott kérdések közül szeretnék néhány fontosabbat képviselőtársaim figyelmébe ajánlani azért is, mert tervezésünk további tökéletesítése, előrehaladásunk gyorsabb üteme érdekében ezekre még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Először arra hívnám fel a figyelmet, amire a pénzügyminiszter elvtárs is utalt, hogy termelési struktúránk és termelésünk exportképessége nem tartott lépést a követelményekkel. Ez azt jelenti, hogy a termelés növekedése lényegében ugyanolyan szerkezetben és ugyanolyan fokú exportképességben történt, amelyről tudjuk, hogy bizonyos negatívumai vannak és többek között ezen negatívumok miatt is kellett gazdasági irányításunkat tovább tökéletesíteni. Ezt szükségesnek tartjuk megemlíteni, mert ez az összetétel végeredményben nem kedvező a népgazdaságnak és ennek kiküszöbölésére ez évben határozott intézkedéseket kell tennünk. A jelentés megállapítja továbbá, hogy a termelés növekedéséből a termelékenység javulása az előző évinél valamivel kisebb hányadot biztosított. Erre a jelenségre azért is fel kell figyelni, mivel az 1968. év első öt hónapjában hason-