Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

S3 Az Országgyűlés 2. ülése, világításra elegendő. A működéshez szükséges forintot meg kellett keresni, illetőleg elő kellett teremteni. Mit tettek a kultúrfelelősök és a falu aktívái? Olcsó népszínműveket, kasszasikert jelentő műsorokat és bálokat rendeztek. Ez volt a falakon belül. Mit tett a községi tanács és a többi tömegszervezet, ahol a költségvetésben volt fedezet a kulturális alapra? A tanács ellátta az egész évi szociális kiadásokat a névadótól a temetésig. Esetleg vett egy fél zenekarra való hangszert, de mire pár év múlva az egész együtt lett volna, a másik fele, az előző évi, elromlott. De vett esetleg a tsz rádiót, a nőtanács függönyt stb. Ilyen értékek között járva nem csoda, ha aztán a megbízott könyvtáros vagy kultúrfelelős ritkán engedte meg a fiataloknak, hogy összejöjjenek, mondván, hogy nincs elég pénz a takarításra. Ezért kedvetlenedett el sok fiatal, még mielőtt tehetett volna valamit a község kulturális életében. Ezért vetik fel ma is a KISZ-fiatalok, hogy nincs hely a községben, ahol összejöjjenek, hiába van kultúrház vagy iskola. De igényli a tsz, igényli a MÉSZÖV, egyrészt, mert már van kulturális költsége, másrészt nem lehet közömbös ' a vállalatnak, hogy dolgozói estéiket a könyvtárban, a klubhelyiségben töltik, vagy esetleg a kocsmában. Így nyílik alkalma a vezetőségnek is, a dolgozóknak is, hogy egymást jobban megismerjék. Mi tehát a teendő a továbbiakban? A falusi kultúrotthonok kihasználása sok kívánnivalót hagy maga után. A kulturális tevékenységre rendelkezésünkre álló eszközök még ma is igen szétforgácsoltak, és gyakran öncélúan használják fel őket. A tsz kulturális alapjának, a tanácsnál, a földművesszövetkezetnél, a KISZ-nél és a többi tömegszervezeteknél meglevő anyagi eszközöknek jobb koncentrálásával a jelenleg kultúrára fordítható pénzeszközöket sokkal hatékonyabban lehetne felhasználni kultúrpolitikai céljaink megvalósítására. A gazdasági fejlődés hatására sokat változott a termelőszövetkezeti parasztság tudata. Nem szabad azonban azt várnunk, hogy a tudati változás automatikusan következzék be. Hogy a parasztember önmaga ismerje fel megváltozott helyzetét, tervszerű nevelőmunkával gyorsítanunk kell ezt a változást. Ez azonban nemcsak a szűk' értelemben vett népművelők feladata. Probléma, hogy nagyon kévés szakképzett népművelőnk van. A 25 művelődési otthonban mindössze két ilyen munkaerő dolgozik. Több nagy művelődési otthon vezetése tiszteletdíjas társadalmi aktívák kezében van, akiknek tartalmi munkája nem kielégítő. A falusi élettel szemben még mindig meglevő fenntartások is gátolják a jobb szakember-ellátottságot. Az egyik faluból a képesített népművelő könyvtáros inkább elment a Corvin mozihoz dolgozni, minthogy szakmájában falun helyezkedjék el. Általános és középiskoláink betöltik szerepüket. Az elmúlt évben sokat javult iskolahálózatunk, lassan fejlődik a szakos nevelőkkel való ellátottság is. A képesítés nélküli nevelők számaránya egyharmadára csökkent. Nógrád megyében jelenleg 28 óvónői, 43 iskolai nevelői állás üres, illetve a 28-ból kilencre pályáztak, a többi 1967. július 12-én, szerdán &4 üres, a 43-ból 22-re pályáztak, és a többi üres. Várjuk tehát a most végzett fiatalokat, jöjjenek szívesen Nógrád megyébe. Más oldalról is jelentkeznek problémák. Jelenleg az ország több megyéjében bevezették a pedagógusok pályázat útján történő elhelyezkedését. Ezzel még kedvezőbb körülmények közé kerülnek a pedagógusokkal amúgyis jól ellátott iskolák. A pályázók többsége ugyanis kisközségekből tevődik össze. Ennek következtében tovább romlik a helyzet a kis iskolákban. Gondjaink vannak még az iskolák körzetesítése terén. Nógrád megyében 60 tagiskolából 2323 gyerek jár be a körzeti székhelyekre. A bejárási | buszköltséget túlnyomórészt a szülőknek kell viselniük. A szülők hangsúlyozzák az iskola ingyenességét, és ezért sérelmezik, hogy hátrányos helyzetben vannak. Szükséges volna intézményesen megvizsgálni, és ha lehetőség adódik rá, megoldani ezt a problémát. A jövőben szeretnénk nagyobb gondot fordítani a kulturális munka tervszerűségére, jobban érvényesíteni a helyi kezdeményezést, a helyi önállóságot. Az ismeretterjesztésben olyan előadásokat tartanánk községeinkben, amelyek közvetlenül az előrehaladást szolgálják és érdeklik a község lakosságát. Az előadók a tudományos bizonyítás mellett jobban törekedjenek az érzelmi hatások kiaknázására. Mindezek érdekében a tanácsok és a tömegszervezetek vezetőinek együttesen kell munkálkodniuk a falu kulturális életének fejlesztésén. Fontos, hogy a meglevő anyagi lehetőségeket összehangoltan használják ki a falu kulturális életének további fellendítésére. Ezzel hozzájárulhatunk, hogy a kultúra az emberek körében egyre inkább tért hódítson, a tudatformálás valóban társadalmi ügygyé váljék. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A magam részéről a beszámolóval egyetértek és elfogadását javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Inokai János képviselőtársunk. INOKAI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Üj gazdaságirányítási rendszerünk bevezetésével kapcsolatban egyre több terület nyer rendezést újabb és újabb rendelkezésekkel. Sajnos, nem mindent lehet elrendezni kormány- és egyéb intézkedésekkel. Az emberek gondolkodásmódját nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni, és nem lebecsülendő szubjektív akadálya a reform eredményes megvalósulásának a megszokás. Az elmúlt gazdaságirányítási rendszer alatt sok mindent megtanultunk. Kialakult az emberekben bizonyos elképzelésekhez, sémákhoz való ragaszkodás, és most nem tudnak gyorsan átállni egy új gondolkodási módra. Akadnak köztünk olyanok is, akik nem tudják az előkészítés alatt álló változásokat teljes mélységükben és összefüggésükben megérteni, vagy ami még ennél is rosszabb, nem látják a változások szükségességét. Komoly veszélyt jelentenek a személyes érdekek, a pozícióféltés, egyesek félelme, hogy nem tudnak megbirkózni az új követelményekkel.