Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

957 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 958 szocialista építés szempontjából még hathatósabban és hatásosabban tudja ellátni. Ezért azt hiszem, a jogalkalmazók valamenynyien rendkívül örülnek annak, hogy problémáikat az Országgyűlés plénuma megvitatta és ennek a plénumnak a vitájából merítik azt a cselekvő erőt, amelyről az előbb beszéltem. De ennek a nagy nyilvánosságnak az is különös jelentősége, hogy a jogértelmező tevékenység nyilvános bírálata és ennek tudatosítása a törvénytisztelet megemelkedését jelenti, s olyan jelentős lépését az önkéntes tör vény a Iá vetésnek és teljesítésnek, amely szintén — mint a társadalom építésének egy jelentős faktora — rendkívüli figyelmet érdemel. ' Ezek után az általános észrevételek után engedjék meg, hogy olyan hiányosságokkal foglalkozzam, amelyeket egyes képviselő elvtársak felszólalásuk során felvetettek. Kovács Istvánné elvtársnő az arányosításnak a büntető ítélkezés területén való problematikáját említette. Felszólalásával tökéletesen egyetértek. Az a nehézség, amit maga az arányosítás mint relatív kategória jelent, nyilvánvalóan megnyithatja útját bizonyos bírói szubjektivizmusnak. Az objektív mércék tekintetében Kovács Istvánné képviselőtársunk olyan követelmény^ állított fel, amely a kár értékének, mint a társadalom megkárosításának jelentős faktorát ajánlja a bírói ítélkezésnél a leghathatósabban figyelembe venni. Ugyanezt a kérdést erintette más oldalról ' Klujber elvtárs is, aki a túlzás problematikáját vetette fel, akár az emberölés kísérleténél, akár a visszaeső bűnözők egyes ítéletével kapcsolatban. Tökéletesen egyetértek vele. Beszámolómban is említést tettem arról, hogy eseti hibáktól nem mentes az ítélkezés. Azt is megmondottam, hogy a rendelkezésünkre álló törvényes eszközökkel, a törvényességi óvásokkal ezeket minden esetben, akár a felek panasza folytán, akár hatóságok, szervek jelzésére, mindenkor kijavítani törekszünk. Ezekben a túlzásokban természetesen előfordulnák olyanok is, amelyek a'szigorítás irányában jelentenek túlzást, és előfordulnak olyanok is, amelyek az enyhítés vonalán jelentenek túlzást. Azt hiszem, hogy minél éberebb a társadalmi ellenőrzés, minél érdemibb a társadalom etikai megnyilvánulása és az ellenőrzésnek az a megnyilvánulása, amely mintegy akciószerűén felhívja ezekre a figyelmet, annál inkább várható el, és bizton be is következik, hogy a bíróságoknak ezek az eseti hibái minden esetben kijavítást, nyernek, és ezen keresztül a közvélemény még inkább helyeselni tudja a bírói ítéleteket. A beszámoló vitája során olyan problémákat is felvetettek, amelyek azt a tételt bizonyítják, hogy fejlődő jogalkotásunk ellenére is vannak még olyan jogszabályi hiányosságok, amelyek miatt a jogszabályoknak újból való megfontolása, illetőleg átértékelése foganatba kell hogy menjen a közeljövőben. Korom elvtárs felszólalása során már válaszolt az egyik elvtársnőnek, aki az ingatlanokkal, az ingatlanok birtoklásával, több ingatlan tulajdonával kapcsolatosan vetett fel kérdést. Ugyanígy azt kell mondanom, igaza van Szabó elvtársnak abban, hogy az ittas vezetéssel és a BTK 258. §-a szerint veszélyeztetés bűntettével kapcsolatban vannak megfontolandó jogalkotási problémák. Korom elvtárs a szabálysértési törvényjavaslat vitájában ezekre is válaszolt már azzal, hogy az ott felvetett javaslatot teljes egészében magáévá tudná tenni, ha ez nem érintené általában azt a rendkívül elmélyült és fontos munkát, amelyet maga a büntető törvénykönyvek újból való átvizsgálása az esetleges kodifikáció szempontjából jelent. Ez is olyan kérdés, amely abban a kérdéscsoportban megoldásra vár. Ilyen jogpolitikai konkretizálásra szóló javaslat az is, amit Gazsó elvtárs mondott a magánvádas ügyekkel kapcsolatban, nevezetesen, hogy újabb, bizonyos megszokottságtól, jogi konzervativizmustól mentes jogi elrendezés szükséges ahhoz, hogy a ma már 40 000-re lecsökkent — de valamikor ez a szám 60 000 volt — olyan ügyek, amelyek még mindig túltengenék a bírósági munkában, a jövőben helyes úton megfelelő megoldást találjanak. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ennyiben és a részletekre talán nem mindenben kitérve, megköszönjem én is azt a hathatós segítséget, amelyet a jogalkalmazás részére ez a vita jelent, hogy megkönnyítve, megsegítve munkáját, alkalmassá teszi arra, hogy még jobban végezze el a szocializmus építésében rá váró kötelezettségeket. Tisztelettel kérem beszámolóm elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A két beszámolóról az Országgyűlés együttes vitát folytatott, szavazni viszont külön-külön kell. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy dr. Szénási Géza elvtársnak, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, kézfelemeléssel szíveskedjék szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) A szavazástól senki sem tartózkodott. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a Népköztársaság legfőbb ügyészének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát egyhangúlag tudomásul vette. Most pedig kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy dr. Szalay József elvtársnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul veszi-e? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Senki sem tartózkodott. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag egyhangúan tudomásul vette. Egyben szeretném közölni a tisztelt Országgyűléssel, hogy azokat a vita során elhangzott észrevételeket és javaslatokat, amelyekben most döntenünk nem kell, de amelyekkel a kormánynak majd foglalkoznia kell, az eddig kialakult