Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

929 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 930 Csak alá tudom támasztani a legfőbb ügyész elvtársnak azt a megállapítását, hogy ezen a területen a megelőző tevékenységnek óriási a jelentősége. Alapvetően helyesnek tartok minden olyan törekvést, amely a most létrejövő üzemekben munkavédelmi szempontból maximálisait követel, mert sok esetben nem is kerül lényegesen többe a létesítmény akkor sem, ha higiéniai és munkavédelmi szempontból a mai legnagyobb igényeket is kielégíti. Nehéz helyzetben vannak azonban a régi üzemek, mert ott gyakran az anyagi lehetőségek is behatárolják a munkavédelem kérdéseinek végleges megoldását. Meglátásom szerint a régi objektumoknál elsősorban a veszélyesség kérdését kell az illetékeseknek szem előtt tartaniok, mintsem a sokszor túlzásba menő szabványosításra való áttéréseket. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Mindkét jelentést áttanulmányozva és a magam tapasztalatait is beleértve megállapítható, hogy a törvényesség helyzete országunkban- fokozatosan javul. Ügy érzem, hogy az előbbiekben elmondott néhány észrevételemmel olyan kérdésekre világítottam rá, amelyekben továbblépésre van szükség, mert a rendeletek megszületése óta a körülmények megváltoztak és ezért a rendeletek már nem mindenben alkalmazhatók megfelelően, s a szocialista együttélés mai feltételeit sem elégítik ki. Bíróságaink és ügyészségeink, valamint az igazságszolgáltatásban dolgozó összes szervünk érdemi munkáját még hatékonyabbá és színvonalasabbá lehetne tenni, ha a sok felesleges peres eljárás terheitől megkímélnők a szellemileg rendkívül fárasztó, nagy felelősségű munkát végző dolgozókat. így még nagyobb gondot tudnának fordítani az érdemben súlyosabb ügyek elintézésére. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy javaslataimat vegye fontolóra és az illetékesek figyelmét irányítsa a gyakorlati életből vett tapasztalatokra és a szükséges módosításokra. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Klujber László képviselőtársunk. KLUJBER LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját nagy érdeklődéssel hallgattam meg. Emellett az írásos előterjesztéseket is nagy figyelemmel tanulmányoztam át. Felszólalásomra az késztetett, hogy itt, a parlament színe előtt nyilvánítsam azt a jóleső érzésemet is, hogy jól döntött Országgyűlésünk elnöke, Kállai Gyula elvtárs, amikor ezeket a nagyhorderejű és egész népünket érintő kérdéseket vitára bocsátotta. Megerősített e meggyőződésemben a tegnapi vita, Korom Mihály elvtárs, igazságügyminiszter expozéja és válasza, valamint a mai napon elhangzott hozzászólása, és Benkei András belügyminiszter elvtárs hozzászólása is. Tisztelt Országgyűlés! Tizenöt éve vagyok képviselő. E másfél évtized alatt több alkalmam volt meghallgatni a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolóját, amelyeket azután az Országgyűlés vita vagy véleménynyilvánítás nélkül tudomásul vett. Az előttünk fekvő napirend feletti vitát Országgyűlésünk megnövekedett hatáskörének, felelősségének, népképviseletünk rátermett ellenőrzésének tudom be. Tehát nemcsak tudomásul vesszük ma a jelentéseket, hanem megvitatjuk azokat és szavazunk is felettük. Ez a tény is világosan bizonyítja, hogy társadalmi fejlődésünk olyan szakaszához értünk, amikor nemcsak helyes, de szükséges is úgy állást foglalni, hogy a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás ma már nem csupán szakma, hanem egyre inkább egész népünket érintő és érdeklő politika. Ma tehát már nem csupán az erre hivatott rendőri, ügyészi, bírói szervek feladata, hanem egyre erőteljesebben egész társadalmunk, egész népünk ügye. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Ha úgy fogalmazok, hogy „politika", akkor azt is hozzá kell tennem, hogy az Országgyűlés előtt, mint a legfelső államhatalmi politikai testület előtt kell e témát megvitatni, ennek itt a helye. Állásfoglalásunk, után így más lesz az erkölcsi, politikai hatása á közvéleményre is. Nem vagyok jogász és sok képviselőtársam sem az, de mindannyian politikusok vagyunk, és parlamentünk egyéb területeken végzett munkája már régen félreérthetetlenül bizonyítja, hogy e területen is jól meg tudjuk ítélni a helyzetet. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelentése is tartalmazza, de az életből is jól tudjuk, hogy a legutóbbi beszámolók óta eltelt idő alatt népünk tudatában, gondolkodásában és cselekedeteiben milyen nagymérvű változás és fejlődés tapasztalható. Ezt tükrözi a bűnüldözési és igazságszolgáltatási munka is. Kedves Elvtársak! Dr. Szalay József elvtárs, a Legfelsőbb Bíróság elnöke foglalkozott jelentésében azzal a gondolattal, hogy a vállalatok ez év január 1-vel megnövekedett önállóságával együtt járó kockázatvállaláshoz valamiféle féket kellene alkalmazni, hogy a vállalati érdek minden esetben kapcsolódjék a társadalmi összérdekhez. Ebben én is komoly gazdaságpolitikai feladatot látok. Pártunk és kormányunk léptennyomon arra ösztönzi most a dolgozókat és a vezetőket, hogy jobban dolgozzanak. Az önálóbb gazdálkodásnak megvannak a maga ösztönzői is. De az anyagi érdekeltség elvének érvényesülése folytán nagyon fontos most ügyelnünk arra, hogy az a felelősségteljesebb, fontosabb és a jobb munkára irányuljon. Legyen ez minden esetben szinkronban a vele kapcsolatban végzett munkával, ne pedig valamiféle erkölcstelen csoportérdeket szolgáljon. • Az utóbbi időben egy olyan érdekes jelenségre lettem figyelmes járásunkban, hogy egyikmásik üzem gazdasági vezetője nagy előszeretettel igyekszik megszabadulni olyan létesítményektől, amelyeknek fenntartása az üzemi költséget terheli, vagyis rontja a vállalati nyereséget, így a szolgálati lakásoktól, üzemi óvodáktól, bölcsődéktől, kultúrházaktól stb. Agitálják tanácsi szerveinket, hogy vegyék át ezeket a létesítményeket, magyarul szólva a terhet a társadalom, ne pedig a vállalat, vagyis a csoport vállalja, mert ez az üzem, vagy pedig a csoport érdeket érinti.