Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

923 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968, március 29-én, pénteken 924 A család neveli a társadalom jövendő tagjait és sok tekintetben meghatározza a társadalom tagjainak magatartását. Ha a gyermek a családban helyes nevelést kap, akkor a további erkölcsi nevelésétől is több siker várható el, mert a gyermekkori élmények a legerősebbek és a legmaradandóbbak. Az is figyelmet érdemlő tény, hogy a fiatalkorúak bűnözésének előidéző körülményei közt meghatározó szerepe van a családi körülménynek, a nevelési hiányosságoknak. A társadalmi hatásokon túl látni kell a számok mögött az emberi sorsokat, emberi tragédiákat, az élet útján éppen csak induló gyermekek sorsának alakulását. Tévedés ne essék, e tekintetben nem tartom magam konzervatívnak, nem tartozom a konzervatív emberek táborába és nem vagyok híve a házassági kötelékek mindenáron való fenntartásának. Magam is azok véleményét osztom, akik azt vallják, hogy ha az érzelmi kapcsolatok megszűntek, a harmónia megbomlott, sem az egyének, sem a társadalom érdekében nem szabad fenntartani a házasságot. De azt sem szabad elfelednünk, hogy minden válásból sérült emberek, különösen sérült, beteg lelkületű gyermekek kerülnek ki. Az ő értük érzett felelősség miatt is küzdenünk kell a válások ellen. E küzdelemben a legtöbbet a társadalom tagjai, a családot alkotó pillérei, a szülők tehetnek azzal, hogy nagyobb felelősséggel alakítják életük et, sorsukat, saját maguk, a társadalom és gyermekük érdekében. De úgy vélem, ha már válásra került sor, mások okulására hasznos lenne, ha a bírói ítélet az eddiginél is nyomatékosabban juttatná kifejezésre a társadalom rosszallását azzal a házastárssal szemben, aki szembeszegül a joggal és erkölcsi normákkal és akinek az erkölcsi magatartása szolgált alapul a házasság végleges megromlására. Úgy vélem, hogy olyan esetekben, amikor az italozási szenvedély, vagy a munkahelyen tapasztalható laza erkölcsi légkör, vagy más, a munkahellyel kapcsolatban álló körülmény vezetett hozzá a házasság megromlásához, célszerű lenne a bontóper befejezése után a munkahely felé való bírói szignálás és a kifogásolt körülményekre a figyelemfelhívás. Jelenleg a bíróságok nemigen élnek ezzel a lehetőséggel. A válások legsúlyosabb következményét a gyermekek érzik. Ezért is helyes az a bírói gyakorlat, amely a bontóperekben körültekintően vizsgálja azt, hogy a házasság felbontása, illetve a bontásra irányuló kereset esetleges elutasítása milyen hatással lehet a házasságból született gyermekek sorsának alakulására. A társadalom szempontjából rendkívül nagy jelentősége van annak, hogy a gyermekek nevelése megfelelő módon legyen biztosítva abban az esetben is, ha a családi élet véglegesen szétzüllik, ha a házasság véglegesen felbomlik. Természetesen a társadalom elsősorban azt várja a szülőktől, hogy a családi tűzhely összhangjának megteremtése útján gondoskodjanak a gyermek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséről és ekként segítsék elő azt, hogy a családból kikerülő gyermek a társadalom hasznos tagjává váljon. De, ha már a családi élet felbomlott, a gyermek közös nevelése nem biztosítható, arra kell törekedni, hogy a különváló szülők közül az nevelje tovább a gyermeket, aki erre alkalmasabb, s ami a gyermek érdekének a legjobban megfelél. Csak helyeselni lehet azt a gyakorlatot, amely nem tekinti döntő jelentőségűnek a gyermekelhelyezés szempontjából a gyermek életkorát és nemét, hanem az egyéb szempontokat együtt vizsgálja és a döntés meghozatalánál a gyermek érdekének tulajdonít jelentőséget. Társadalmi szempontból igen fontosnak tartom annak vizsgálatát, hogy a szülő erkölcsi szempontból alkalmas-e a gyermek nevelésére. A társadalmilag súlyosan kifogásolható erkölcsi magatartást tanúsító szülők nem alkalmasak gyermeknevelésre és nem szabad rájuk bízni a gyermek nevelését. De a szülők világnézete, egyénisége, munkahelyi magatartása, a gyermekhez való ragaszkodása és egyéb személyi éstárgyi feltételek meglétének együttes vizsgálata döntheti el csak megnyugtatóan, hogy a gyermek nevelésére melyik szülő nyerjen feljogosítást. Sajnos azonban a legjobb ítélet sem hoz megnyugtató megoldást számos esetben, mert a válás kimondása után az arra illetékesek nem szereznek következetesen érvényt a bíróság ítéletének. Az elvált szülők továbbra is együtt laknak, a leglehetetlenebb helyzetek következnek be, ami a gyermek erkölcsi fejlődésére van a legsúlyosabb hatással. Látja és hallja a züllést, a veszekedést, az erkölcstelen életmódot, elhidegül saját szüleitől és egész életére kiható rokkant lelkületű emberré válhat. Szükségesnek tartom felhívni a tanácsok figyelmét, hogy az eddiginél következetesebben szerezzenek érvényt a gyermekek és a társadalom érdekében a bírói ítéleteknek és ezzel is segítsék megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az egyébként is nehéz helyzetbe kerülő szülő a gyermeket szocialista szellemben nevelhesse. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom eddigi részében a szülők felelősségéről szóltam a gyermekek nevelésében, a továbbiakban a családjogi kérdések témakörében még egy kérdésről kívánok néhány gondolatot elmondani. Ez a gyermekek felelőssége a szülőkkel szemben. A bírósági perekben kis hányadot képviselnek a szülőtartási perek. Hozzátartozik ehhez, hogy a legvégső esetben, végső elkeseredésükben, vagy véglegesen elromlott családi kapcsolatok esetén fordulnak a szülők eltartási keresettel a bíróságokhoz. Szocialista társadalmunkban a munkában megfáradt idős emberek tisztességes megélhetését, nyugodt pihenését a társadalom anyagi lehetőségeihez mérten igyekszünk biztosítani. Ez évben elfogadott költségvetésünkben 8 780 000 000 forintot tesz kf a kifizetésre kerülő nyugdíjak összege. Különösen a IX. pártkongresszus óta nagyot léptünk előre a szövetkezeti tagok nyugellátásában is és a most lezajlott szövetkezeti zárszámadásokon és tervtárgyaló közgyűléseken tapasztaltuk, hogy a szövetkezeti gazdaságok többségében szívügyüknek tartják a munkában elfáradt tagjaikról való gondoskodást. Vannak azonban olyan idős emberek, akik