Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

909 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 910 vetési módjuk általában egyszerű. Ezzel szem­ben az elmúlt évben több mint egyharmadát tet­ték ki azok a bíróságok által elítélt személyek, akik visszaeső, illetve veszélyes bűnözőként sze­repelnek nyilvántartásunkban. Ez a körülmény természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen bűnözők elkövetési módszerei bo­nyolultabbak, az ellenük folytatott harc nehe­zebb, árnyaltabb és kvalifikáltabb rendőri mun­kát követel. Szólni szeretnék még az egyes ügyek érdemi elbírálásánál mutatkozó eltérések okairól ese­tenként. Az elmúlt évben a büntetőeljárások számának csökkentéséhez — a közbiztonság ked­vezőbb alakulása mellett — az a tény is hozzá­járult, hogy szerveink a jogalkalmazás jogpoli­tikai elveinek megfelelően kevesebb ügyet adtak át bírósági eljárásra. így például a büntetőeljá­rás rendelkezéseinek megfelelően 7000 esetben mellőztük a nyomozás elrendelését, mert úgy ítéltük meg, hogy az elkövetett cselekmény a társadalomra csak csekély mértékben volt ve­szélyes. Ezekben az esetekben az elkövető sze­mély kioktatásban, figyelmeztetésben részesült. A nyomozást több mint 10 000 ügyben úgy zár­tuk le, hogy az illetőt figyelmeztetésben része­sítettük, illetve ügyét a társadalmi bírósághoz vagy a fegyelmi hatósághoz adtuk át megfelelő eljárás lefolytatása végett. E számok is mutat­ják, hogy a rendőri szerveink tevékenységük so­rán széles körben differenciálnak, ez találkozik a dolgozók igazságérzetével és egyetértésével is. A rendőrségnek e kiegyensúlyozottnak te­kinthető gyakorlata — annál is inkább, mert sok ezer ilyen ügyről van szó — azzal jár, hogy egyes esetekben a rendőri nyomozást felülbíráló ügyészi szervek tőlünk eltérő álláspontot fog­lalnak el. Ügy véljük, hogy az ilyen természetű ügyekben is sokoldalú mérlegelésre van szük­ség és lehetőség, ezért különösen a határesetek­ben előfordulhatnak eltérő minősítések is. Itt a továbbiakban még szorosabb együtt­működésre van szükség a rendőri és az ügyészi szervek részéről. Tisztelt Elvtársak! Felszólalásomban arra törekedtem, hogy érzékeltessem a teljesség igé­nye nélkül munkánk sokrétűségét és bonyolult­ságát, és a személyi állományunkkal szemben az élet által támasztott magas igényeket, amely követelményeknek igyekeztünk eleget tenni. Eredményeinket csak úgy tudtuk elérni, hogy munkánkhoz a pártszervezetektől, állami szerveinktől, a dolgozóktól minden segítséget megkaptunk. A sok irányú munka végrehajtása során egész személyi állományunk szakmai és politikai ismeretei fejlődtek, tapasztalatai gaz­dagodtak, hivatástudatuk, politikai szilárd­guk nőtt. Meggyőződésem, hogy a Belügyminisztérium állománya az elmúlt évi erőfeszítésekhez hason­lóan a feladatok növekedése, illetve bonyolul­tabbá válása esetén is képes és alkalmas is fel­adatai ellátására és meg fog felelni azoknak a követelményeknek, amelyek elé kormányzatunk, illetve dolgozó népünk állította. A két beszámolóval egyetértek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kovács Ist­vánné képviselőtársunk. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyű­lés ! A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója alapjában véve pozitív képet ad az ország törvényességi helyzetéről és megállapítja, hogy országunkban a törvényes­ség szilárd és biztosított. A Pest megyei tapasz­talatok csak alátámasztják a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Országgyű­lés elé terjesztett megállapításait. Megyénk tör­vényességi helyzetének szilárdságát és javuló tendenciáját mutatja az a tény is, hogy me­gyénk bűnügyi helyzete, nehézségeink ellenére is az országosnál jobb képet mutat. Gondolom, mindenki pozitív, örvendetes je­lenségnek tartja a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények számának és össze­gének csökkenő tendenciáját. Ez egyben az em­beri és ezen keresztül a társadalmi morál erősö­dését is jelenti. Különösen örvendetes számunkra, hogy me­gyénkben a társadalmi tulajdon elleni bűntet­tek a múlt évben az előző évhez képest mind számban, mind a kár összegét tekintve csökken­tek. E tényben nagymértékben közrejátszik az is, hogy az utóbbi néhány évben termelőszövet­kezeteink, s azok vezetői minden vonatkozás­ban, de különösen a belső irányítás, szervezés, a bizonylati és gazdálkodási, számviteli fegye­lem betartása terén rendkívül nagy fejlődésen mentek keresztül. Ennek ellenére sem mondhatjuk el, hogy e téren minden rendben van. A legfőbb ügyész beszámolójából is kitűnik, hogy a csökkenés el­lenére az elmúlt évben országosan 130 millió fo­rint volt a bűncselekménnyel okozott kár. Me­gyénkben is 1967-ben 11,5 millió forint volt a bűncselekményekkel a társadalmi tulajdonban okozott kár összege. Legnagyobb a kár a föld­művesszövetkezeteknél: 3,2 millió forint. Ha egy pillanatra a beszámolóban közölt számoknál időzünk és csupán egy, az országnak változatlanul nagy gondot okozó lakáskérdéssel vetjük egybe az okozott károkat, megállapíthat­juk, hogy a bűncselekmények által a népgazda­ságnak okozott 130 millió forintos kár, 120 000 forintos előállítási költségen számolva, 1083 két­szobás komfortos lakás árának felel meg. Ha ugyanezt az összehasonlítást alkalmaz­zuk megyénk esetében, úgy Pest megyében 1967-ben 95 kétszobás, komfortos lakás árának megfelelő kár érte bűncselekmények következ­tében a társadalmi tulajdont. Ez sok és elgon­dolkoztató. Megítélésem szerint a beszámolóban közölt adatok közül külön figyelmet érdemel a föld­művesszövetkezeteknél keletkezett 3,2 milliós kár, ami a 130 milliónak 2,5 százaléka. Bár ilyen adatokat nem ismerek, de gondolom, hogy a földművesszövetkezetek súlya és vagyona a népgazdaság egészéhez viszonyítva meg sem közelíti ezt az arányt. Ha ugyanezt vizsgáljuk megyénk vonatkozásában, sajnos az országos „szintet" messze túlhaladtuk, mivel az arány itt körülbelül kilenc százalék. Megyénkben a legnagyobb kárt okozó bűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom