Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

903 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 904 ELNÖK: Benkei András belügyminiszter kíván szólni. BENKEI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A legfőbb ügyész elvtárs beszámolt a bűnözés alakulásáról, én is e kérdés néhány vonatkozásához szeretnék hozzászólni. Statisztikai adataink, a nyomozás-elrendelések számának alakulása kétségen kívül azt támasztják alá) hogy az elmúlt évben — bár még távolról sem a kielégítő mértékben — általában csökkent a bűnözés, fejlődött a közrend, a közbiztonság, szilárdult a szocialista törvényesség, erősödött államrendünk biztonsága. E javuló tendenciát mi elsősorban annak tulajdonítjuk, hogy pártunk és kormányunk politikája eredményes, népgazdaságunk helyzetét egészséges fejlődés jellemzi, társadalmunk aktivitása a szocializmus építésében fejlődő, hatékony. Országunkban nyugodt, jó politikai légkör uralkodik, amely jó feltételeit adja a bűnüldöző szervek tevékenységének is. Ez erőinket megsokszorozza, munkánk hatásfokát növeli. Elvtársak! Hazánkban a bűnüldöző szervek tevékenységét — különös tekintettel a törvényesség érvényesülésére — társadalmunk, egész közvéleményünk figyelemmel kísérheti, és örvendetes módon kíséri is. Ez a körülmény szocialista rendszerünkből, rendszerünk demokratizmusából következik. A Belügyminisztérium munkája során igyekszik eleget tenni pártunk, kormányunk, társadalmunk e téren tanúsított magas fokú és jogos igényességének. Ügy értékeljük, hogy bűnüldöző munkánk törvényessége, a munkánk minőségi színvonala jó irányba tovább fejlődött. Munkánkban igényeltük és igényeljük társadalmunk aktív közreműködését, támogatását, mind a bűncselekmények megelőzésében, mind a bekövetkezett bűnesetek eredményes leleplezéséhez, felderítéséhez. Jól tudjuk, munkánk sajátosságából következően, intézkedéseink általában sújtják a törvényeinket, szabályainkat, a társadalmi együttélés normáit sértő állampolgárokat, mégis, mert ezek az intézkedések a törvényes keretek és előírások alapján történnek, egybeesnek a lakosság, a társadalom nagy többsége érdekével, igazságérzetével, ezért társadalmunk többsége segít és támogat bennünket. Talán nem tekintik szerénytelenségnek — Képviselő Elvtársak — ha hangsúlyozom: országunk dolgozói — helyesen — a mi rendőreinket, akikkel az élet legkülönbözőbb területein találkoznak, közéleti embereknek tekintik, akik együtt élnek az állampolgárokkal, szolgálatuk ellátása során kapcsolódnak a dolgozók mindennapi életéhez és munkájához.. Gyakorlattá vált, hogy a különböző szintű rendőri szervek beszámolnak a tanácsok és végrehajtó bizottságok plénumain, területük közrendjének, közbiztonságának, a társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről, a közlekedés állapotáról, és azt tapasztaljuk, hogy e feladatokhoz a tanácsok, a helyi szervek, a tanácstagok aktív segítséget nyújtanak. Munkánkhoz' jelentős segítséget kapunk a munkásőrök, az önkéntes rendőrök több tízezres táborától, akik a mindennapi munkájuk becsületes elvégzése mellett — tiszteletet és elismerést érdemlő módon — hozzájárulnak sok bűncselekmény megelőzéséhez, leleplezéséhez, a bűnözők elfogásához, az utcák és szórakozóhelyek rendjét, a dolgozók nyugalmát zavaró garázda személyek megfékezéséhez. Tisztelt Elvtársak! Már említettem, hogy az. elmúlt évben nem kielégítő mértékben ugyan, de csökkent a bűnözés. Ezen belül kimutatható a csökkenés a hatósági személyek elleni, a személyek elleni, a társadalmi tulajdon elleni, a család, az ifjúság, a nemi erkölcs elleni, az állam és társadalom elleni bűncselekményeknél A fejlődésre utaló tendenciák mellett vannak figyelmet igénylő olyan területei is a bűnözésnek, ahol a stagnálásról, sőt esetenként a helyzet rosszabbodásáról adhatunk számot. Bár a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények csökkenéséről beszéltem, mégis úgy ítéljük meg, hogy a társadalmi tulajdon védelmére nagyobb gondot és figyelmet kell fordítanunk. A csökkenés ellenére is gyakori még a társadalmi tulajdon gondatlan kezelése, a visszaélésekamelyek gyengítik a dolgozók bizalmát, a közélet tisztaságába vetett hitét. Gyakori a minden áron nyereségre való törekvés, az egyéni érdekek mindenek fölé helyezése, a túlzott anyagi igények kielégítésének hajhászása. Mindez olyan jelenség, amely a bűntettek elkövetésének okai között szerepel, s e jelenségek hatása a bűnözésre nem lebecsülendő. Társadalmunk egyes tagjainál a reagálás igen gyors és határozott, ha személyi tulajdont éri károsodás. Nem mindig ilyen egyértelmű és gyors a fellépés abban az esetben, ha a társadalmi tulajdonról van szó. Elégséges ennek alátámasztása végett megemlíteni, hogy amíg a személyi tulajdon elleni bűntettek miatt az elkövetéstől számított 10 napon belül az esetek 70 százalékában feljelentéssel élnek, addig a társadalmi tulajdon kárára történt cselekmények esetében ez az arány alig éri el az 50 százalékot. A társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmények megelőzésén, felderítésén túlmenően mi rendszeresen értékeljük egy-egy népgazdasági ág vagy tárca területén elkövetett bűncselekmények alakulását, a bűncselekmények elkövetését elősegítő vagy lehetővé tevő okokat. Az ilyen értékeléseket megküldjük az érdekelt minisztériumoknak, illetve főhatóságoknak, míg az egyedi jelzéseket tájékoztatás és a szükségesnek látszó intézkedések megtétele céljából az érintett gazdasági egységek vagy más szervek, intézetek, hivatalok stb. vezetőinek. Az elmúlt évben több mint ötezer esetben küldtünk ilyen megelőzést célzó egyedi jelzéseket és a büntető eljárásokon kívül mintegy 25 000 esetben hívtuk fel, főképpen az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, vezető beosztásban levő dolgozók figyelmét olyan hiányosságokra, őrzés- és biztonsági szabálytalanságokra, amelyek felszámolása az esetleges bűncselekmények megelőzését segítené elő. Nekünk is az a tapasztalatunk, hogy a különböző szervek a jelzéseket általában komolyan