Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-12

-•88-9 Az Országgyűlés 12. ülése, 1968. március 29-én, pénteken 890 lyok egységes és torzulásmentes alkalmazását, valamennyi állami és társadalmi jogalkalmazó szervnél. Ilyenek például a Munka Törvénykönyve, a termelőszövetkezeti törvény, a földtulajdoni-földhasználati viszonyok továbbfejlesztéséről szóló törvény, a szállítási és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó új jogszabályok. \ A jogszabály-értelmezési problémák feltárásával, valamint az egyedi ügyekben tett ügyészi intézkedésekkel kívánunk hozzájárulni a törvényes gyakorlat kialakításához mind a bíróságoknál, a döntőbizottságoknál, mind pedig egyéb jogalkalmazó szerveknél. Változatlanul figyelmet kell fordítani a hatósági jogalkalmazás törvényességének biztosítására, az állami és állam- polgári fegyelem további szilárdítására, és ezáltal a hatóságokba vetett bizalom fokozott erősítésére. Gondosan vizsgálni kívánjuk a jogszolgáltatás egyszerűsítésének és a társadalmi erők bevonásának további lehetőségeit. A társszervekkel és a dolgozók tömegszervezeteivel együttműködve, elő akarjuk segíteni a társadalmi tulajdon védelmét, a dolgozók törvényben meghatározott jogainak maradéktalan érvényesülését, kötelezettségeik teljesítését, a társadalmi, a csoport és egyéni érdekek összhangjának biztosítását. A jogpropaganda tevékenység útján az ügyészi szerveknek is szükséges közreműködniük a szocialista jogtudat formálásában, annak elérésében, hogy mind az állampolgárok, mind a jogalkalmazó szervek megfelelően ismerjék a jogaikat és kötelességeiket meghatározó rendelkezéseket. Mindezek mellett az ügyészség, mint az Országgyűlésnek közvetlenül alárendelt szervezet, szívesen vállal olyan feladatokat, elsősorban felméréseket, amelyeket az Országgyűlés, vagy annak bizottságai társadalmi érdekűnek, vagy munkájuk végzéséhez más vonatkozásban hasznosnak ítélnek meg. Ha ilyen igények merülnek fel, szívesen veszünk részt azok kidolgozásában. Kérem önöket, hogy beszámolómat elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: A Legfelsőbb Bíróság elnökének, dr. Szalay József elvtársnak a beszámolója következik. DR. SZALAY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! A Legfelsőbb Bíróság elvi irányító és ítélkezési tevékenysége szoros kapcsolatban áll és együtt fejlődik társadalmunk egészének életével, összefügg társadalmunk fejlődésének különböző szakaszaival. Mindaz, ami mindennapi életünket alakítja, sok vonatkozásban tükröződik a bíróságok munkájában is. A Legfelsőbb Bíróság a beszámolási időszakban — az alkotmányban előírt kötelezettségének megfelelően — a törvényesség további szilárdítása, a bíróságok ítélkezésének elvi irányítása, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében számos elvi kérdésben adott eligazítást. Télies ülése három irányelvet, elnökségi tanácsa nésy elvi döntést, büntető, katonai és polgári kollégiuma pedig összesen 60 állásfoglalást hozott. Az irányelvek közül az 5. számú irányelv a házassági vagyonjogi igények rendezéséről, a 6. számú irányelv a büntetőeljárásban ismételten felelősségre vontak megítéléséről, a 7. számú irányelv pedig az állam javára marasztalás — a szerződés érvénytelensége folytán visszajáró szolgáltatás, illetőleg a jogalap nélküli gazdagodás elvonása — kérdéseiről rendelkezett. A három polgári elvi döntés: a hibátlan teljesítésért vállalt jótállással, a hibás teljesítéssel kapcsolatos szavatossággal, és végül a vállalkozási szerződéssel összefüggő jogi kérdéseket rendezte. Az egyetlen büntető elvi döntés a bűnszövetség értelmezésében adott a bíróságokra kötelező jogmagyarázatot. A kollégiumi állásfoglalások a társadalmi és gazdasági életünk legkülönbözőbb területein felmerült jogviták rendezéséhez nyújtottak hathatós segítséget a jogalkalmazók, és elsősorban a bíróságok számára. Ezen túmenően azonban le nem becsülhető szerepet töltöttek be a gazdasági és társadalmi szervezeteknek, valamint az állampolgároknak a társadalmi rendünk által elvárt magatartásra és törvénytiszteletre nevelése, általában a társadalmi és egyéni tudatformálása terén is. Tapasztalataink szerint különösen hasznosnak bizonyultak azok az átfogóbb elvi iránymutatások, amelyek a társadalmi viszonyok egyegy szélesebb területének felmérése, elmélyült elemzése alapján — a jogvitát kiváltó okok társadalmi gyökereinek megismerésére való törekvés mellett — keresték a konfliktusok feloldásának a szocialista törvényesség feltétlen érvényesülésére legalkalmasabb, az általános igazságérzetet leginkább kielégítő módjait. A Legfelsőbb Bíróság számára azonban a konkrét ítélkezési feladatok ellátása — a fellebbezések és törvényességi óvások elbírálása — is alkalmat adott arra, hogy elvi álláspontiának kifejtésével elősegítse hasonló jellegű ügyek elbírálása kapcsán az alsófokú bíróságokra háruló feladatok ellátását, az anyagi igazságnak és a szocialista törvényességnek az érvényesülését. Az elvi irányítás hatékonyságának mellőzhetetlen követelménye az időszerűség. Nem ritkán felbukkannak a bírói gyakorlatban olyan politikai vagy gazdasági okokból kiemelkedő jelentőségű problémák, amelyeknek helyes elvi alapon való megoldása, a bíróságok helyes tájékoztatása szempontjából egyszerűen nem tűrnek halasztást. Ezen érdekek szolgálatában •— a törvényben biztosított jogomnál fogva — az elmúlt évben 14 büntető és 32 polgári ügyet vontam a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe másodfokú elbírálás végett. Ezekkel együtt a Legfelsőbb Bírósághoz, mint fellebbezési bírósághoz az 1967 évben 768 büntető és 281, polgári ügy érkezett. Tisztelt Országgyűlés! Országunk közvéleménye méltán elvárja, hogy bíróságaink döntései ne csak a törvény betűinek feleljenek meg, hanem összhangban álljanak a magasabb rendű szocialista erkölcs és igazságosság követelményeivel is, és tiszteletre méltó érzékenységgel reagál a bírói gyakorlatban — ha elvétve is — felbukkanó ingadozásokra, eltérésekre, kirívó