Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

31 Az Országgyűlés 2. ülése, gok és nagy teljesítményű új gépek igénybe vételében. Az iparban az árrendszer javítása elsősorban a ráfordítások helyes számbavételét igényli. A vállalatoknak az állam az épületeket, a gépeket, más berendezéseket régebben teljesen • díjmentesen bocsátotta rendelkezésre. Ez nem ösztönzött takarékosságra, az eszközök gazdaságos használatára. Az utóbbi időben néhány területen bevezettük az eszközlekötési járulékot. A tapasztalatok kedvezőek és ezért az eszközlekötési járulékot most általánossá tesszük. A telekhasználati díj bevezetésével kívánjuk elősegíteni a vállalatok által igénybe vett földterület ésszerű kihasználását is. A külföldről behozott nyersanyagoknak és az exportált iparcikkek többségének nem lesz • hatósági áruk. Az iparvállalatok az import nyersanyagokért általában annyit fizetnek, amennyibe azok az államnak kerültek. "~Az exportért pedig a vállalatok annyi árbevételhez jutnak, amennyit a szóban forgó termékekért a külföldi vevő fizet. A vállalatoknak további fejlesztési terveik kidolgozásában ezt már figyelembe kell venniük. Vannak vállalatok, amelyek az átlagosnál drágábban termelnek, de exporttevékenységükről egyelőre nem mondhatunk le. Ezért a vállalatok, illetve a termékek bizonyos körében az exportot az állam támogatja. Ami a mezőgazdasági termelői árak problémakörét illeti, csupán emlékeztetni kívánok arra, hogy a felvásárlási árak időnkénti emelése útján is ösztönöztük a belterjes fejlesztést. A tavalyi árintézkedések alkalmával a mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonalát mintegy 9 százalékkal emeltük. Szükség van azonban egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árának további emelésére. Azt tervezzük, hogy 1968-ban a felvásárlási árszínvonalat mintegy 8 százalékkal emeljük. Az új felvásárlási árak az állattenyésztésben ' nagyobb, a növénytermelésben kisebb mértékben emelkednek. Az intézkedések' közül kiemelem a sertés felvásárlási áremelést. Ez év október 1-től az élősertés átvételi ára a nagyüzemi felárral együtt 3 forinttal lesz magasabb. Bízunk benne, hogy az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére, és meg tudjuk javítani a lakosság sertéshús ellátását. A többi felvásárlási áremelés 1968-ban lép majd életbe, de már a közeljövőben meghirdet• jük, hogy ennek ismeretében a mezőgazdasági üzemeket jobban orientáljuk a társadalmi érdekekről. A felvásárlási árak emelését úgy hajtjuk végre, hogy a többletköltségeket az állam viseli. A lakosság ellátásában alapvető élelmiszerek, a kenyér, a liszt, a sertés- és marhahús, a zsír, a tej és a tejtermékek fogyasztói ára t

tehát 1968ban nem emelkedik. A fogyasztói áraknak elvileg a termelői árakhoz kell igazodniuk. Maga az elv feltétlenül igazságos és helyes. A munka szerinti elosztás ugyanis következetesen csak akkor érvényesíthető, ha mindenki annyit fizet az általa megvásárolt termékekért és igénybe vett szolgáltatásokért, amennyibe azok társadalmunknak a valóságban kerülnek. Ennek az elvnek a valóraváltása különböző okok miatt csak lassan és fokozatosan történhet. A termelői és a 1967. július 12-én, szerdán 32 fogyasztói árak egységbe foglalása ugyanis a fogyasztói árak igen nagy arányú mozgásával járna. A fogyasztói árarányok alapvető megváltoztatása viszont megbontaná a kereslet és a kínálat egyensúlyát. Ez a jelenlegi helyzetben — és még néhány évig — végeredményben veszélyez. tetné azt az alapvető törekvésünket, hogy a dolgozó emberek életszínvonala rendszeresen emelkedjék. A jelenlegi fogyasztói fő árarányok fenntartását úgy biztosítjuk, hogy az élelmiszerek egy részét,' továbbá néhány iparcikket, valamint az alapvető szolgáltatásokat továbbra is támogat- * juk államilag, ezenkívül forgalmi adóreformot hajtunk végre, az egyes termékcsoportokra új adókulcsokat alkalmazunk. Mindezek eredményeként a termékcsoportok együttes árszínvo- • nála lényegében változatlan marad, de ezen belül bizonyos áruk drágábbak lesznek, mások viszont olcsóbban kerülnek forgalomba. Mindezt úgy kívánjuk végrehajtani, hogy az új fogyasztói árszínvonal szilárd legyen. Egyes termékek árát változatlanul hatóságilag rögzítjük, más termékeknél pedig megszabjuk az árak felső határát. A fogyasztási cikkek körében a rögzített árak az áruforgalomnak mintegy 45 százalékára terjednek ki. Magától értetődően ide soroljuk a lakosság ellátása szempontjából különösen fontos, elsőrendű árucikkeket, ezeknek rögzített ára lesz. Ezeknek a termékeknek az árát 1968. január 1-én közzétesszük, és ezek az árak — kevés kivételtől eltekintve — megegyeznek a jelenlegiekkel. Az áruforgalomnak mintegy 30 százalékánál államilag szabályozott árformákat alkalmazunk: az árak bizonyos hatósági korlátok között a kereslet és a kínálat formáló hatására alakulhatnak. Olyan termékcsoportokra, illetőleg termékekre alkalmazzuk ezt az árformát, amelyeknél a technikai korszerűsítési folyamat rendkívül gyors, vagy például a termék ki van téve a divat változásainak, és ahol az árak kialakításának ez a módja feltétele annak, hogy az ipar az anyagi érdekeltség révén gyorsan reagáljon a társadalmi keresletre. Azt azonban még ezeknél az ármozgásoknál is feltétlenül meg akarjuk ? akadályozni, hogy veszélyeztessék a lakosság életszínvonalát. Erre tekintettel ezeket az áralakulásokat is rendszeresen figyelemmel fogjuk kísérni, és kedvezőtlen tendenciák esetén az ál- < lam piacszabályozó eszközeinek alkalmazására kerül sor. A mostani 15 százalékos aránnyal szemben az áruforgalomnak mintegy 25 százalékára terjednek ki majd a szabad árak. Azokra az életszínvonalat kevésbé érintő termékekre vonatkozik ez, amelyeknek termelése központilag nehezen ellenőrizhető és ha az árukat rögzítenénk tapasztalataink szerint ez azzal a következménynyel járna, hogy eltűnnének a forgalomból, csak időnként lennének kaphatók, vagy felesleges készletek képződnének. Meggyőződésünk, hogy az előzőekben vázolt fogyasztói ármechanizmus jól fogja szolgálni a társadalmi érdekeket, úgy valósítja meg a fogyasztói árszínvonal stabilitását, hogy elmaradnak ennek káros hatásai, amelyek ma a hiánycikkekben, a választék szűkülésében, a minőség-