Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-2

27 Âz Országgyűlés 2. ülése, A tartási szerződéseket ezentúl a tanácsoknál jóvá kell hagyatni és a tanácsok kötelesek lelkiismeretesen ellenőrizni, hogy az eltartók vállalt kötelezettségeiknek eleget tesznek-e. Tisztelt Országgyűlés! Évek óta gazdasági életünk fejlődéséről számolhatunk be — és hozzáteszem mindenkor teljes joggal tesszük ezt — ennek ellenére azt is tapasztaltuk, hogy léteznek olyan nehézségek, amelyek gátolják gyorsabb előrehaladásunkat, akadályozzák az erőforrások leghatékonyabb kihasználását. Ezeknek a tényezőknek az elemzése arra a felismerésre vezetett, hogy gazdasági életünk mechanizmusát kell megváltoztatunk, továbbfejlesztenünk. Ezért került sor pártunk irányításával a gazdasági mechanizmus reformja alapelveinek kidolgozására. Az új mechanizmus bevezetésének célja, hogy új eszközökkel és módszerekkel erősítsük társadalmunk szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdálkodási rendszerünket, hasznosítsuk jobban a szocialista gazdálkodás lehetőségeit, gazdálkodjunk minden szinten jövedelmezőbben, gondos gazda módjára őrizzük a nép vagyonát, szolgáljuk szorgalmas munkával a közösség és egyén alapvetően azonos érdekeit és így gyorsítsuk meg a szocializmus teljes felépítését, mozdítsuk elő népünk életkörülményeinek folyamatos javítását. A gazdasági mechanizmus reformján más szocialista országokban is dolgoznak. E tény is bizonyítja, hogy megérett a szocialista gazdálkodás módszerei megváltoztatásának a szükségessége. A tapasztalatokat összevetve megállapítható, hogy az elképzelésekben sok a hasonlóság, de egyszersmind az országok adottságaiból fakadó különbözőség is. Mi a saját viszonyaink között azt láttuk a legcélravezetőbbnek, ha a reformot: megfelelő előkészítés után a népgazdaság egészében egy időben hajtjuk végre. Az egyes részletkérdések kidolgozásában sok vita folyt. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert valóban csak igen gondos és alapos mérlegeléssel lehet eldönteni, mi szolgálja jobban a kitűzött célok elérését. A különböző nézeteknek, elképzeléseknek és javaslatoknak nemegyszer igen éles összeütközése azzal az előnnyel járt, hogy kialakultak az- adott körülmények között a lehető legjobb megoldásokat biztosító módszerek. A Minisztertanács és a kormány Gazdasági Bizottsága számos határozatot hozott, amelyek a Központi Bizottság irányelveinek megfelelően az egyes részterületeken megszabják az új mechanizmus alkalmazásának szervezeti kereteit és módszereit. A határozatokat a kormány hivatalos lapjaiban közöltük és azokat a sajtó is részletesen ismertette. A közvélemény előtt ismeretesek legfontosabb határozataink, rendeleteink. Erre tekintettel most csak az új gazdaságirányítási rendszer néhány vonatkozásáról kívánok szólni. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozottan aláhúzni, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a tervgazdálkodás szerepe és hatékonysága jelentős mértékben megnő. A jövőben a központi irányító szerveknek kevesebb. de nagyobb jelentőségű üggyel kell foglalkozniuk. Figyelmüket a fontosabb dolgokra összpontosíthatják, nagyobb körültekintéssel, gondosabb elemzések alapján dönthetnek. Továbbra is 1967. július 12-én, szerdán â8 a népgazdasági tervben határozzuk meg a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és a fogyasztás mértékét, a beruházások összmennyiségét és főbb irányait. Emellett' a terv szerves részévé tesszük azokat a gazdasági szabályozó elveket és eszközöket, amelyek biztosítják a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. A mechanizmus reformjának egyik jellemző vonása a döntési jogkörök decentralizálása. Az eddig a kormány és a minisztériumok hatáskörébe tartozó számos kérdés eldöntésében a vállalatok és a tanácsok lesznek illetékesek. Jobb összhang valósul meg a termelés és a « szükségletek között vállalati és társadalmi méretekben egyaránt. így a különböző szintű egységek vezetői tervezhetnek, kalkulálhatnak, ténylegesen gazdálkodhatnak. így bővül rend- » szerünk demokratizmusa, növekszik a dolgozók aktív közreműködése a közös feladatok megoldásában, és mindez a bürokratizmus csökkentését eredményezi. Az üzemi demokrácia tervezett nagyfokú kiszélesítésének feltétele, hogy a szakszervezetek megfelelő jogkört kapjanak. A dolgozók kötelességének és jogainak meghatározásánál szem előtt tartjuk, hogy az anyagi érdekeltség fokozása mellett rendkívül fontosak az erkölcsi tényezők, a munkaverseny-mozgalom, a szocialista munkamorál fejlesztése. Ezt már figyelembe veszi az új Munka Törvénykönyv, amelyet széles körű vitára bocsátottunk. A jogos észrevételek és helyes javaslatok figyelembevételével átdolgozott tervezetet a Minisztertanács újra megtárgyalja és ez év őszén az Országgyűlés elé terjeszti. Fontosnak tartjuk, hogy mezőgazdasági termelőszövetkezeteink jól beilleszkedjenek az új gazdasági mechanizmus rendjébe. Ebből a célból rendeztük a termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz-hiteleit és töröltük tartozásaiknak azt a részét, amelyre állóeszközeik újjáértékelése szerint a termelésben nem volt fedezet. A törlés után az ilyen jellegű adósságállomány lényegesen csökkent és a megmaradóra is kedvező viszszafizetési határidőket állapítottunk meg. Bevezettük a termelőszövetkezetek teljes állóeszköz-állományára az amortizációképzés kö- •> telezettségét. Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételét annak, hogy saját árbevételeik alapján minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére. A « tavalyi jó termés mellett az árrendezések, a termelőszövetkezeti tagokat érintő szociálipolitikai intézkedések, az említett hitelrendezés, és az elterjedő rendszeres munkadíjazás máris kedvező eredményeket hozott. Csökkent a mérleghiányos szövetkezetek száma, javult a gazdálkodás szervezettsége és szilárdult a tagok munkaf egyel- 9 me, megkezdődött a faluról korábban elvándorolt fiatalok visszatérése, természetesen elsősorban a jól működő szövetkezetekbe. A termelőszövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésében jelentős előrelépés, hogy a termelőszövetkezetek küldötteinek kongresszusa életrehívta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát. A Tanács — mint az ország összes termelőszövetkezetének együttműködési és érdekképviseleti szerve — jogot kapott a kormánytól arra, hogy állást foglaljon minden olyan szövetke-