Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

203 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 204 igényeket kielégíteni. A vállalatok egyrészt azért, mert nem fogják ingyen kapni a beruházást, másrészt, mert szorosan vett anyagi érdekeltségeik fűződnek ehhez, sokkal inkább meggondolják — és ez egybeesik a társadalmi érdekekkel is —, hogy milyen létesítményeket valósítanak meg. Ennek következtében abban az időszakban, amikor a már most folyamatban levő, elkezdett beruházások megvalósultak, s az ezt követő években feltétlenül beáll egy lényegesen kedvezőbb egyensúly a beruházási javak piacán a kereslet és a kínálat oldalán. De van egy olyan intézkedés, amely az átmeneti időszakban folytatott beruházásokra vonatkozik, amikor is azoknál a beruházásoknál, amelyek a reform előtti időszakban kezdődtek, tehát jelenleg folynak és átnyúlnak későbbi időszakra és elkészültségi fokuk nem éri el a 80 százalékot, a vonatkozó intézkedések szerint a vállalatoknak az ebben az évben be nem ruházott öszszeg 60 százalékát saját maguknak kell előteremteniük. Megítélésem szerint célszerűbb lett volna erre egy másik megoldást választani. Itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy meghatározott összegek, milliárdok fekszenek ezekben a beruházásokban. Mégpedig azt a megoldást kellett volna választani, hogy a jövedelemelvonás oldaláról kasszírozzunk be ennyivel nagyobb összegeket és ne a beruházások oldalán teremtsünk ilyen helyzetet. A vállalatok tudniillik, amelyek ezeket a beruházásokat folytatják, olyan helyzetbe kerültek, hogy kénytelenek beruházási hiteleket felvenni olyan feltételek mellett, amikor még sem a visszatérítési határidőket, sem a kamatterheket nem ismerik. Ebben az értelemben mondom, hogy esetleg a vállalati jövedelemelvonás mértékét lett volna célszerű ennyivel nagyobb összegben megállapítani és az elkezdett beruházásokat a költségvetésből befejezni. Azt hiszem, hogy az a gazdasági reform, amelynek bevezetésére készülünk mindnyájunk egyetértésével, néhány év múlva gazdasági valósággá válik és nagymértékben előreviszi gazdasági-társadalmi fejlődésünk ügyét. Megköszönöm szíves türelmüket és bejelentem, hogy a kormány programjával, eddigi politikájával egyetértek és munkámban támogatni fogom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Noszkay Aurél képviselőtársunk következik szólásra. DR. NOSZKAY AURÉL: Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanácsi beszámolóval egyetértek és a miniszterelnök elvtársnak az egészségügyről tett megállapításait helyeslőleg aláhúzhatom. A helyzet valójában az, hogy a hatalmas egészségügyi vívmányok mellett a fejlődés nem tudott minden tekintetben lépést tartani a megnövekedett mennyiségi igényekkel és vezető egészségügyi intézeteink túlnyomó többsége már nem felel meg a korszerű igényeknek. Ebből a megállapításból kiindulva most nem eredményekről akarok beszélni, csupán a jelenlegi helyzetet felmérve, röviden a következő feladatainkra kívánok rámutatni, amelyeknek megvalósítására a kormány és benne az Egészségügyi Minisztérium is egyaránt törekszik. Ha azt vizsgáljuk, hogy szocialista társadalmunkban az egészségügynek mi a jellemzője, akkor azt mondhatjuk róla, hogy az egészségügy a kulturális és a gazdasági építés oszthatatlan része, működése a lakosság életszínvonal mérője és mindenkori helyzete az egész társadalom tevékenysége alapján alakul ki. Fontos jellemvonása a lakosság minden tagjára kiterjedő igényjogosultság, az ingyenesség, a hozzáférhetőség, és nem utolsósorban a korszerű színvonal. Míg az első három feltételt az elmúlt két évtized alatt aránylag fokozott ütemben igyekeztünk teljesíteni, s ezáltal egészségügyi ellátásunk jelentékenyen fejlődött, addig az igényjogosultság kiterjesztését már nem követte megfelelő mértékű és arányú minőségi fejlesztés, és

; a fokozódó igények magasszintű kielégítésére intézkedéseink nem voltak elégségesek. Ennek következtében jelenleg kevés a kórházi ágy, zsúfoltak a szakrendelések, kevés idő jut egy beteg vizsgálatára, az orvosok és egészségügyi dolgozók túlterheltek, nagymértékű a betegellátó és egyéb egészségügyi intézmények műszaki és technikai elmaradottsága, hiány mutatkozik középfokú egészségügyi dolgozókban, vontatottan halad az új intézmények építése és a régiek felújítása, a modern gyógykezelésben pedig ma már nélkülözhetetlen egyes minőségi részlegek felállítása és működtetése mind ez ideig késik. S mindezek ellenére egészségügyi ellátásunk ezen a szinten is igen költséges. A helyzet magyarázatára sok elfogadható okot sorolhatunk fel, elsősorban azt, hogy a nagyobb mértékű fejlesztéshez elégtelenek voltak népgazdasági feltételeink. A jövőben azonban arra kell törekednünk, hogy a betegek korszerű egészségügyi ellátás iránti jogos igényét magasabb szinten tudjuk biztosítani, a kórház-, rendelőintézet- és körorvosi hálózatot gyorsabb ütemben fejlesszük, valamint hogy az állami egészségügyi szolgálat működésében még meglevő hiányosságokat határozottabban, racionálisabban számoljuk fel. Mindezekről most kell beszélni, abban a gazdaságpolitikai helyzetben, amely a bevezetendő reform következtében megváltoztatja az egészségügyi munka feltételeit és amely egyúttal megkívánja az egészségügy helyzetének, szerepének, továbbfejlesztésének és irányításának tisztázását, s ezzel újbóli meghatározását is. Ahhoz, hogy az új követelmények támasztotta igényekhez és fejlődéshez az egészségügy is fel tudjon zárkózni, elengedhetetlenül szükségesnek látszik az egészségügy jelentékeny átszervezése. Elsősorban fontos egy új egészségügyi törvény megalkotása, amely a gazdaságirányítás új rendszerében meghatározza azokat az egészségpolitikai irányelveket és módszereket, amelyeknek alapján országosan összehangolt rendszerben történhetik meg a továbbfejlesztési elvek, a szervezési és működési szabályok perspektivikus kialakítása. Ez egyúttal meghatározná az egészségügy irányítását és gazdálkodását, a központi, a tanácsi szervek és vállalatok kötelező egészségügyi feladatait, valamint az ellátásban részvevők és az egészségügyi dolgozók jogait és kötelezettségeit is egyaránt. A jelenlegi