Országgyűlési napló, 1967. I. kötet • 1967. április 14. - 1968. december 19.

Ülésnapok - 1967-4

197 Az Országgyűlés 4. ülése, 1967. július 14-én, pénteken 198 semmiféle keret, utasítás nem kötelezi az építőipari vállalatokat a felújítási munkálatok elvégzésére. Engem — és azt hiszem, több képviselőtársamat is — è kérdésben megnyugtatott Trautmann elvtárs ez irányú válasza. Röviden még csak egy kérdésről beszélnék. A vidéki városokban nagy szerepet játszik a magántulajdonú házakban lakó bérlők elhelyezése. Az ilyen tulajdonosok anyagilag még abban sem érdekeltek, hogy házuk legyen, nemhogy lakót tartsanak benne. Éppen ezért a házak tönkremennek, életveszélyessé válnak — sok esetben a tulajdonos és a lakók örömére. A lakók abban bíznak ugyanis, hogy újabb, korszerűbb lakást kapnak majd az államtól. Nemzeti vagyont jelentő tulajdon megy kárba, s ennek következtében is egyre későbbre tolódik el lakásgondjaink megoldása. Nem könynyű kérdés ez, tudom, politikai megfontolások függvénye is ; de ha a gazdálkodás más területein az adminisztratív eszközök helyett az anyagi érdekeltség elvén alapuló ösztönző módszereket keressük, itt sem ártana széjjelnézni: hogyan tudnánk, hogyan lehetne jobban csinálni. A kiinduló pont az lenne, hogy nehéz lakásviszonyok között még inkább meg kell becsülni a nemzeti értéket jelentő lakásvagyont. Az sem lebecsülendő szempont, hogy ma már nincsenek tőkés háztulajdonosok, tehát nem a társadalom valamely kizsákmányoló rétegének kell kedvezni. Végezetül úgy vélem, a kormány programja mindnyájunké, az MSZMP IX. kongresszusa határozatainak, a párt politikájának végrehajtására irányuló törekvés tükröződik benne. Szilárd, határozott állásfoglalás jellemzi nemzetközi kérdésekben, a béke védelmében, a szocialista országok kormányaival, népeivel való barátság és egység elmélyítésében. Külpolitikánk mélységesen internacionalista, tekintélyt, tiszteletet élvez a békeszerető országok, népek körében. A gazdasági mechanizmus reformja pedig annak a nyugodt, megfontolt gazdaságpolitikának szerves folytatása, amelyet több mint egy évtizede a gyakorlatban kipróbáltunk. Nem számítunk azonnali, gyors sikerekre., Elképzelhető, hogy az első időkben lesznek gondjaink, kisebb zökkenők. Szilárd meggyőződésünk mégis, hogy a tervezett intézkedések egész népünk jövője érdekében történnek, s ezért valamennyi dolgozó támogatását élvezik. Javasolom az Országgyűlésnek a program elfogadását azzal, hogy utána mindnyájan közös erővel segítsük annak jó végrehajtását. ELNÖK: A következő felszólaló Nagypataki Imre képviselőtársunk. NAGYPATAKI IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Meghallgatva a kormány elnökének beszámolóját és figyelemmel kísérve a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatos előkészületeket, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy egy rendkívül nagyszabású gazdasági program megvalósításáról van szó. De mert mindenki tudja — a társadalom széles rétegeiben lefolytatott viták, s e parlamenti ülésszak is bizonyítja —, hogy ez a reform igen széles körben érinti társadalmi életünk legkülönbözőbb területeit, ezért tulajdonképpen egy nagyméretű; grandiózus társadalompolitikai vállalkozásról van szó. Azt hiszem, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünk egy soronkövetkező szakaszáról beszélhetünk, amely szakasz eddigi fejlődésünk logikus következménye, gazdasági, társadalmi rendünk lényegéből következik. Ha csak nem akarunk lemondani arról, hogy a gazdasági, társadalmi haladás útján tovább menjünk előre — ezt, azt hiszem nem szeretnénk megtenni. Azt hiszem, igen sok ember nevében mondhatom, hogy egyet értek a gazdasági mechanizmus reformjával, mert az a magyar gazdasági valóságban gyökerezik, mert a gazdasági élet belső, logikus, törvényszerű összefüggéseinek feltárása útján és kritikai elemzése útján jutottunk el a reform kidolgozásához. Egyetértek a gazdasági mechanizmus reformjával azért is, mert a kidolgozás során a marxista közgazdaságtudomány vívmányait használták fel és ezért ez a reform tudományosan megalapozott. Egyetértek továbbá a gazdasági mechanizmus reformjával azért is, mert a legfontosabb társadalompolitikai kritérium, a társadalmi-gazdasági tíaladás követelményeinek megfelel és így nagymértékben szolgálja az egyetemes emberi haladás ügyét is. Amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, azt hiszem, azt is ismételten leszögezhetjük, hogy a társadalom túlnyomó része egyetért ezzel a programmal, ennek a programnak a megvalósításával, még akkor is, ha az indítékok a különböző osztályok, csoportok és rétegek között egészen más és más természetű. Azt hiszem, hogy a műszaki, gazdasági, politikai közvélemény, a szakmai közvélemény egyetért azért, mert érti gazdasági, társadalmi és politikai összefüggéseiben a reform lényegét és minden erejével munkálkodni fog annak megvalósításán. A legszélesebb társadalmi rétegek, a dolgozó tömegek körében azonban nem követelhetjük meg, hogy az összes tudományos módszereket ismerjék, az összes tudományos összefüggéseket átlássák és megismerjék; itt, ezeknél az embereknél más indítékok is közrejátszanak. Megítélésem szerint társadalmi-gazdasági fejlődésünk eddigi eredményei, továbbá a kormány eddigi politikája a bizalom olyan forrásaivá lettek, amelyek nagymértékben kialakították azt a társadalmi közhangulatot, amely időszerűvé és feltétlenül helyessé, célszerűvé teszi a gazdasági reform most soronkövetkező bevezetését is. Amikor ezekről a kérdésekről tárgyalunk, akkor azt hiszem helyénvaló, hogy szót váltsunk olyan problémákról is, amelyek a megvalósítás gyakorlatában jelentkeznek. Egyrészt szeretnék szólni olyan kérdésekről, amelyekkel jómagam is találkoztam és birkózom ma is, másrészt olyan kérdésekről is, amelyek különösképpen a megvalósításban nagyon fontos szerepet játszó műszaki és gazdasági vezető körökben igen komoly gondot, problémát okoznak. Ezek közül az egyik ilyen természetű kérdés az, hogy a magyar ipar berkein belül az egyes területeken az ipar szervezettségének jelenlegi formái megítélésem szerint és ezek szerint a vélemények szerint nem felelnek meg a gazdasági mechanizmus követeimé-