Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1283 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1284 lyamatos növekedésének, a demokrácia helyes megalapozottságú szélesedésének fontos alapformái a kis közösségek, s több figyelmet kellene fordítani rájuk. Mégis úgy érzem, hogy kellő évfolyamlétszámok biztosításával, kevesebb, de több szakirányú intézménnyel — s itt nemcsak a mezőgazdasági intézményekre gondolok — előbbre tudhatnánk jutni. Jobban gazdálkodhatnánk jó szakembereinkkel, nívósabbá, rangosabbá tehetnénk oktató-nevelő munkánkat, éppen a kísérleti, dokumentációs anyagok. helyes összpontosításával. Egyszóval: a szellemi és anyagi erők teljes koncentrálására kell törekednünk. A most felállítandó országos és megyei oktatási tanácsok munkája elé nagy várakozással - nézek. Ügy érzem, éppen az előző évek tapasztalatai alapján, hogy kezdetben a kettő között szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteni. A demográfiai adatok figyelembevételével, továbbá a soron következő népgazdasági tervek szakemberigényének és üzemtelepítésének szellemében központilag kellene megszabni a megyei és regionális iskolaszervezési munkákat. A megyei szervezeteknek többek között afelett kellene dönteniük, hogy hova telepítsék az iskolát. így is szükséges lesz, hogy az egyes megyék a regionális igényeknek megfelelően közös érdekeltségű intézmények létrehozásán, helyes beiskolázási terveinek kidolgozásán fáradozzanak. A központi előirányzatokra — véleményem szerint — akkor is szükség van, ha bízom abban is, hogy sokat okultunk saját hibáinkból, a túltervezés hibájából, s megtanultunk eléggé a népgazdaság reális szükségleteinek megfelelően is tervezni. Tisztelt Országgyűlés! Felvetett gondolataim — tudom — közoktatásügyünk vezetőit is izgatják. Nagy gondok, amelyek okos megoldásra, kijavításra várnak. Tudom azt is, hogy ezek szinte csak egyetlen cseppet képeznek a tengerben, s ez örvendetes dolog, örvendetes, mert lelkes munkánkat igazolják. Azt mutatják: nem topogunk egy helyben. Természetes, nehéz átmeneti korszakban szocialista iskolát építeni. Hibáink jelentős része innen ered. Mégis úgy érezzük, sikerült együtt haladnunk gyorsan fejlődő korunkkal, és szép eredményeket értünk el ifjúságunk szocialista tudatának kialakításában. Nem áltatjuk magunkat, hogy az iskola egymagában is képes széles látókörű, korszerűen művelt embereket nevelni. Erre sohasem volt képes. Ehhez adottságai, módszerei, lehetőségei sincsenek meg. Alapot azonban adhat és adnia is kell ahhoz, hogy önműveléssel majdan a korszerű műveltséghez is eljuthasson a felnőtt ember. Hisszük, hogy ez a vita is eredményesen szolgálja és helyesen világítja meg további céljainkat. Ilku elvtárs beszámolójával egyetértek. Azt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Schuchmann Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. SCHUCHMANN ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről alkotott törvényünk indokolásában ol57 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ vashattuk: „Az a körülmény, hogy az ipari tanulók képzése ma már a gyakorlati ismeretek mellett a tanulók számára jelentős elméleti tudást és számottevő általános műveltséget is nyújt, természetszerűleg kívánta meg, .hogy a javaslat az iparitanuló-képzést beillessze az oktatási rendszer keretei közé." Lényegében ez határozza meg azokat a feladatokat, amelyek az oktatási reformból adódóan a szakmunkásképzéssel kapcsolatosak. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődése, az egyre korszerűbb termelési eszközök beállítása, valamint népgazdaságunk átszervezése is megköveteli szakmunkásképzésünk korszerűsítését, szintjének emelését. Mindezek pedig igen megtisztelő, de nem könnyű feladatok elé állítják szakmunkásképző intézeteinket, üzemeinket, de mindazokat is, akiknek szívügye fiataljaink nevelése és a jövő szakmunkásai minél magasabb elméleti és gyakorlati képzésének megteremtése. Igen örvendetes tény, hogy a mostani országgyűlés két napján már több képviselőtársam is beszélt a szakmunkásképzés rendkívül fontos ügyéről. Ezt igazolja az is, amit — igen nagy örömömre — Cseterki elvtárs is hangsúlyozott, hogy szakmunkásképzésünk az eddigieknél nagyobb figyelmet igényel. Kora ifjúságom óta foglalkozom a szakmunkásképzés részemre igen sok örömet nyújtó feladatával. Kis szülővárosomban már azokat a fiatalokat nevelhetem, akiknek édesapjukat jó néhány évtizeddel korábban és igen mostoha körülmények között tanítottam. Engedjék meg tehát, kedves képviselőtársaim, hogy a hozzám oly közel álló szakmunkásképzéssel kapcsolatos néhány Nógrád megyei, és talán országos problémáról itt az országgyűlésen én is beszélhessek. Már elöljáróban is szeretném elmondani, feltétlenül helyes törekvés az, hogy a népgazdaság részéről felmerült igények alapján is emelnünk kell a tanulóképzés szintjét. A felemelt szintű szakmunkásképzés, valamint a már szakmunkásvizsgát tettek részére szervezendő esti iskola jó együttműködéséből igen sok előny származhatna népgazdaságunkra és tanulóifjúságunkra egyaránt. Lehetővé válnék a -szakmunkástanuló iskolát végzettek számára az érettséginek, a már említett rövidebb úton, két év alatt — és a termelőmunka közben is — megszerzése, s ezzel feloldanánk a szakmunkásképző intézeteink zárt jellegét. Megoldaná továbbá a szakmunkástanuló iskola szintjének emelését a közismereti anyag középfokú szinten való tanítása, és az esetleges új tantárgyak bevezetésével pedig a szakmai elméleti tárgyak szintjének emelését is. A középiskolás tananyagnak öt tanévre való ilyen egyenletes elosztásával pedig lehetővé válnék még a gyengébb tanulók számára is az érettségi megszerzése, de ösztönző is lenne - fiataljainkra a középiskola elvégzése, mert hiszen két év alatt szerezhetnének érettségit, vagy szakérettségit — úgy gondolom, hogy ennek elnevezése itt nem fontos — és ezzel a középiskolai oktatásunk ily módon való általánossá tétele népgazdaságunk egészére is kedvezően hatna. Mindezekkel pedig még szélesebb alapokra fektethetnénk a továbbtanulást, a magasabb műveltség megszerzését célzó törekvéseinket.