Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1273 " Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1274= lőttünk ma, nem tudom, hogy miként valósíthatók meg ezekben az iskolákban — mert tényleg korszerű tudományos anyagot tartalmaznak akkor —, amikor az osztott iskolákkal szemben alig egy óra áll hetenként rendelkezésre. Nagyon nehéz itt a munka, és annak ellenére, hogy ilyen nehéz körülmenyek között dolgoznak, azt kell mondanom, hogy bizony az osztályzatok sem tükrözik reálisan a mögöttük rejlő tudásanyagot, hiszen legtöbbször csak viszonylagosak, ugyanakkor a szülők részéről is egyre nagyobb a feszítés a nyelvtoktatás, a gyakorlati képzés, egyszóval a szakosított oktatás bevezetése iránt, hiszen innen is egyre többen kerülnek fel középiskolákba. Annak ellenére tudjuk, hogy ezek továbbfejlesztése, körzetesítése tényleg népgazdaságunk teljesítőképességétől függ. De talán továbbmenve, még nehezebbnek látjuk ezt a kérdést azért, mert a gyermeklétszám csökkenése miatt az idei tanévben 18 tanulócsoportunkat kellett összevonni, sőt iskolákat szüntettünk meg, amivel viszont az addig részben osztottak osztatlanná válnak, tehát a kisiskolát visszafejlesszük, ahelyett, hogy előbbre lépnénk. Ezeknek helyzetén tehát valóban csak a körzetesítés segíthetne. De ha az anyagiakat nézem, legalább 36 tanteremre lesz még szükségünk, ami rendkívül sok. Tudomásul vesszük, sőt helyeselnünk kell, bármilyen nagy ezekkel a gondunk, azt a rendelkezést, amely szerint új körzetet létesíteni csak a tárgyi és személyi feltételek birtokában lehet. Igen helyeseljük azért, mert a meglevő 71 körzeti iskolánk is sok-sok nehézséggel küszködik. Nem beszélve a járási székhelyeken levő és a városi iskolákról, itt nincsenek ilyen problémák, azonban nézzük a vidéki körzeti iskolákat. Hogy ezek az iskolák be tudják tölteni azt a szerepet, amelyet az oktatási reform nekik szán, rájuk bíz,, valóban még nagyon sokat kell fejlődniük. Hozzá szabad tennem, aláhúzom Ilku elvtársnak a referátumából azt, • hogy általános iskoláinknál nincs elvi probléma. Valóban nincs. A tartalmi továbbfejlesztésnek nem elvi, de anyagi akadályai vannak, és ha ezen a lépésen túljutunk, akkor ezek az iskolák is meg tudják valósítani maradéktalanul a reform célkitűzéseit. Azt mondottam, hogy a körzeti iskolákat a községek áldozatkészsége, erőfeszítése hozta létre. Érdekes megvizsgálni azonban azt is, hogy itt is vannak kivételek. Sajnos, van olyan körzeti iskolánk, hogy csak Csőr ötnek példáját említsem, tíz év óta teljes váltakozással oldják meg a tanítást, három normál és egy szükségtanteremben dolgoznak, és amikor most már az iskola falait kinőtte a létszám, öt év óta tartalékolják községfejlesztési alapjukat, amely nem több, mint 400 ezer forint, s hozzászámítva a segítséget, még mindig csak. a fele annak, amibe egy négytantermes iskola kerül. Sajnos, ilyen példáink is vannak. Az építést természetesen meg fogjuk kezdeni, hiszen ezt a kérdést tovább elodázni nem lehet. Ennek ellenére, ha a tantermi ellátottságot a statisztika tükrében vizsgáljuk Vas megyében, akkor mégis azt kell mondanom, hogy országos szinten nagyon jól állunk, hiszen az itt elmondott . számokhoz viszonyítva a mi 35 tanulónk egy tanteremre számítva — 1,15 tanulócsoport — nagyon jó arány, de engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy hozzátegyem, csak viszonylag. Ez éppen a kisiskolákból következik, hiszen az előbb említett gyermeklétszám csökkenéseket figyelembe véve, nem egy olyan apró iskolánk van, ahol I—

IV. osztályban a létszám húszon alul van, sőt, mint mondottam, szüntettünk meg iskolákat és ezek ott állnak üresen, ha nem is sok, de kettő-három már akad. Ugyanakkor a járási székhelyen, városokban pedig zsúfoltság mutatkozik. Az iskolák ugyan elkészültek a körzetekben, azonban hiányoznak még azok a feltételek, amelyek a pluszt adják. A gyakorlati oktatáshoz szükséges műhelytermek, szertárak sok helyen nincsenek, nem is beszélve arról, hogy valamikor — úgy gondolom — a tornatermek sem lehetnek elérhetetlen álmok. A gyakorlati oktatást pedig szeretik, bevált az általános iskolában, mint ahogy több képviselőtársam ezt bebizonyította. Mi is valljuk azt az elvet, hogy ha a gyerek a kéziszerszámokkal való bánást alaposan elsajátítja, akkor később az életben, a gépek mellett is meg fogja állni a helyét. Ezért rendkívül fontos volna, ha ezt tényleg minden iskolában a felsőtagozatban is be lehetne vezetni.. A másik: a nevelőellátás kérdése. Felsőtagozatos tanulóinknak 90,1 százaléka már szakrendszerű oktatásban részesül, ugyanakkor a valóban szakos tanárokkal leadott órák száma 48,7 százalékos megyénkben. Ha ezt közelebbről megnézzük, akkor azt kell mondanom, számolva azzal a létszámcsökkenéssel, amely körülbelül az elkövetkezendő esztendőkben valóban fent fog állni, még mintegy 438 tanár lenne szükséges ahhoz, hogy a teljes szakrendszerű oktatást meg tudjuk valósítani. Persze hozzá szeretném tenni, hogy ezek nagy része ott van iskoláinkban, akár továbbképzésben vesz részt, akár mint tanító és reméljük, hogy a főiskolákról kikerült tanárokkal a meglevő hiányokat pótolni lehet. Azonban szeretném megmondani' azt is, hogy úgy látjuk, az egyszakos tanárképzés, különösen a körzeti iskolákban nem nagyon oldotta meg a szakos ellátás kérdését, főleg azokban a tantárgyakban, amelyeknek az óraszáma rendkívül alacsony volt, gondolok itt a történelemre, a földrajzra és a többire. Bizony, ha egy-egy ilyen egyszakos képzésű tanár kikerült, csak nyolc órában tudott ténylegesen szakosan működni, a többit megint szaknélküli rendszerben látta el. örülök annak, hogy ezeknek módjuk van továbbképezni magukat, csak sajnos ez a vidéki iskolák, viszonylatában eléggé nehéz kérdés. A másik probléma a nevelői lakások kérdése. Ezen a területen nagyon örülünk a Gazdasági Tanács határozatának, de meg kell mondanom, hogy a községek erőfeszítése, a megye segítsége nagyon sokat jelentett és ilyen területen komolyabb problémáink nincsenek. Sokkal nagyobb probléma az utak, a közlekedés komplex kérdése. A régi utakon járó hatalmas autóbuszok, amelyekkel körülbelül 1500 tanulónk jár be a körzeti iskolákba, bizony nem ilyen utakra készültek^ A meghibásodás szinte állandó, tartalékbuszok nincsenek. Meg kell mondanom, hogy például a saját járásomban, Körmenden sincs iskolaautóbusz. A gyerekek a