Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1257 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1258 képzés és mi az általános műveltséget úgy is értelmezzük, hogy általánosan művelt ember az, aki a XX. század technikájában, iparában szakmájában két lábon áll, akkor miért szükséges, hogy az iparitanuló iskola elvégzése után átmenjen egy másik iskolatípusba ahhoz, hogy érettségizhessen. Nagyon egyet értek Cseterki elvtárssal, hogy itt kísért még az a bizonyos érettségi-szemlélet, amely társadalmi rangot jelent, ha szabad így kifejeznem magam: a karpaszomány jogának a biztosítását. Nekem az lenne a javaslatom, hogy az iparitanuló iskola keretében szerezzék meg a tanulók az érettségit, éspedig külön szóban írva: szakérettségit, és ez nem kevesebb érettségi lenne, állítom, mint a középiskolai érettségi. A tartalmi kérdésekkel kapcsolatban itt van a korszerű tartalom kérdése. Tisztelt Országgyűlés! Korszerűségén egy kicsit egyoldalúan azt szoktuk érteni, hogy a korszerűség egy adott kor tudományos színvonala. Engedjék meg, hogy én ebben a vonatkozásban egy kicsit másképp értelmezzem; tudniillik korszerűség azt is jelenti, hogy egy adott tananyag, milyen korú hallgatóknak szól, és ez is a korszerűség kérdése. Több mint másfél évtizedes gyakorlat alapján felelősségem teljes tudatában merem állítani, hogy jelenlegi felnőttoktatási tanterveink nem korszerűek, mindkét vonatkozásban. Éspedig miért? Figyelmen kívül hagyják tudniillik azt, hogy felnőtt emberek számára készült a tanterv. Rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amit már egyszer az általános iskola tárgyalt. Másodszor, figyelmen kívül hagyja, hogy ezek az emberek — kicsit patetikusan mondom, de így igaz — kijárták már az élet iskoláját, tehát rengeteg ismeretet szereztek azáltal, hogy termelőmunkában vannak és ez az oka annak, hogy saját szakmámból vegyek példát, a fizikából: a XX. század második felében a gőzgép, a hangtan, a fénytan szerepel a felnőttoktatási tantervben. Mennyivel lényegesebb lenne egy kicsit jobban a műszaki hőtanhoz fordulni, vagy mélyebben belemenni az elektromosságtanba, még akkor is, ha esetleg ez nem ]esz teljes tananyag, de hogy nem lesz kevésbé értékes, azt merem állítani. Es ugyanígy az irodalomnál. Felnőtt embeTékről van szó! Az irodalomoktatásnak legyen az a célja és feladata, és éppen az új célkitűzések alapján, hogy a XX. század irodalmához, problematikájához, nevelési kérdéseihez hozza köze-^ lebb a hallgatókat és ne kínozza őket a régmúlt korok, egyébként rendkívül értékes és hasznos alkotásaival. A javaslatom éppen ezért az, hogy a felnőttoktatás számára készüljön tanterv, amelyet a műszaki gyakorlat, a pedagógiai gyakorlat, a társadalom egészének legszélesebb értelmében vett igénye határozzon meg. És még egy mozzanat, s azt hiszem itt az új igény. Eddig mindig úgy beszéltünk, hogy felnőttoktatás. A következő években nem lehet már így beszélni. Az eddigi felnőttoktatás, ahol jóvátettük a múlt rendszer bűneit, lassan a múlté lesz; és ifjúsági oktatássá alakul át, 17—18 éves életkortól kezdődik és itt lép előtérbe a nevelés 'kérdése a középfokú felnőttoktatásban. És ez újabb problémákat jelent és megköveteli, hogy a nevelési kérdések előtérben álljanak a felnőttoktatásban is. Az általános iskola megteremtése kulturális forradalom volt. De azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom, hogy ezzel egyenértékű, ha nem nagyobb: a felnőttoktatás rendszerének ilyen széles kiépítése. Nem kétséges, hogy ennek a továbbfejlesztése éppen a reformtörvény, a harmadik törvény igazi társadalmi méretekben való valóraváltása. Javaslataimat az oktatásügyről szóló törvény szellemében tettem meg és kérem ezeknek megfontolását. Ez a korszerűsítés és az előbb említett kiszélesítés lehetővé teszi, amit a törvény 30. paragrafusa úgy fogalmaz meg — és ami itt a vitában messzemenően kitűnik abból a lelkesedésből és abból a felelősségből, amellyel a felszólalók a problémához hozzászóltak —, hogy ennek a törvénynek a megvalósítása az egész társadalom ügye. A miniszter elvtárs beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Varga Gáborné képviselőtársunk következik szólásra. VARGA GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Négy évvel ezelőtt, amikor az Országgyűlés elé került az oktatási rendszer reformjáról szóló törvényjavaslat, sokszor elhangzott, hogy megvalósítása hosszú időre szóló célokat állít a kormány és a társadalom elé, szívós és áldozatkész munkát követel. A tennivalók között gondoskodni kellett megfelelő tantervek és tankönyvek elkészítéséről. A miniszter elvtárs a tankönyvtémát a szerény feladatok között említette, aminthogy az is. Ám, ez a szerény, de önmagában véve sokrétű, szerteágazó, ezrek fizikai és szellemi munkáját, nagy külföldi nyersanyagigényt, sokszor külföldi nyomdai kapacitást, a tankönyvekhez kapcsolódó szemléltető eszközök sokasága folytán sok-sok millió forintot is kívánó tétel egyúttal jelzi a reform egészének rendkívül összetett, nehéz, hosszú és nagy gazdasági kihatást is jelentő és eddig ilyen méretben elő nem fordult, szép, de nagy gondját. Az elmúlt idő alatt a kitűzött feladatok nagy részét a tankönyvkiadásban megoldottuk. Üj oktatási dokumentumokat adtunk nevelőinknek, tankönyveket, munkafüzeteket a tanulók százezreinek. A szülők millióinak érdeklődését keltettük fel tankönyveink által, hiszen közvetett módon így tájékozódhatnak a reform célkitűzéseiről. Üj tankönyveket vezettünk be szinte minden iskolatípusban. Általános iskoláinkat mint a legfontosabb, alapvető iskolatípust már elláttuk nagyrészt új tankönyvekkel; megkezdtük a gimnáziumok és szakközépiskolák,új tankönyveinek kiadását, de kiterjedt ez a nagy munka az ipari, mezőgazdasági, alsó-, közép-és felsőfokú intézményekre, egyetemekre is. Az új tankönyvek kimunkálása, tartalmi korszerűsítése, szép és tartós külsőben való megjelentetése és főleg időben, tanévkezdetre való elkészítése nem kis gondot jelentett a tankönyvek előállításában érdekelt szerzők, szerkesztők, a tanköny-