Országgyűlési napló, 1963. II. kötet • 1965. április 3. - 1967. január 28.

Ülésnapok - 1963-19

1231 Az Országgyűlés 19. ülése 1965. november 12-én, pénteken 1232 tási feltételeinek, mindenekelőtt felszerelésének javítására koncentrálni erőforrásainkat. Biztosak vagyunk abban, hogy a pedagógusok, a szülők, a társadalmi szervezetek összefogásából, iskolaügyünk feladatainak teljesítésében további eredmények fognak születni. Az elmúlt két évtizedben dolgozó népünk munkájával szocialista ipart, szocialista mezőgazdaságot teremtett, amellett a nemzeti jövedelemből jelentős összeget fordítottunk népünk műveltségi színvonalának emelésére, a közoktatásra is. Mostanában sokan járnak külföldön és a kapitalista országokban látottak alapján sokféle összehasonlítás folyik a legkülönbözőbb kérdésekben. De igen kevés szó esik a közoktatásról. Igaz, hogy a technika fejlődésében és ennek következtében egyes cikkek termelésében és választékában még nem értük utol a fejlett kapitalista országokat, de az a történelmi út, amelyet megtettünk, büszkévé tehet. Ebben lényeges szerepe van oktatásunknak is és még sokat fog segíteni az előttünk álló feladatok megoldásában. Ebben az országban, amelyben nem is olyan rég még analfabetizmus volt, ahol milliók előtt el volt zárva a művelődés lehetősége, ma a középiskolákban, vagy az egyetemeken a továbbtanulás aránya magasabb, mint Angliában. Megelőztük Svédországot és Franciaországot is. A tanulás, a továbbtanulás feltételei, méretei szocialista rendszerünk eredményéről, fölényéről beszélnek. Az iskola. új társadalmi rendszerünk hű tükörképe. Az oktatási törvényünkben megjelölt feladatok megvalósításáért a kormány és dolgozó népünk, a pedagógusok' és a szülők eddig is együttes erőfeszítéseket tettek és ezt tesszük a jövőben is abban a tudatban, hogy népünk, gyermekeink neveléséért érdemes dolgozni, fáradozni, mert minden befektetés sokszorosan megtérül. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Varga Pálné képviselőtársunk. DR. VARGA PÁLNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Az iskolareformtörvény végrehajtásának megindulása óta eltelt időszak tapasztalatai igazolták a reform alapkoncepciójának helyességét. Az eltelt négy év tapasztalatai viszont megmutatták, hogy a helyes alapkoncepció ellenére a reform megvalósulásánál vannak problémák. Az egyik ilyen fontos probléma, amiről tegr nap a munkaügyi miniszter elvtárs beszélt, az egyes iskolatípusok közötti arányok és a népgazdaság munkaerőszükségletének problémája. Tervszerűen fejlődő népgazdaságunknak, iparunknak és mezőgazdaságunknak a termelőerők jelenlegi fejlettségi fokán meghatározott képzettségű és szakmájú munkaerőre van szüksége. Ma, amikor hazánkban az ipari termelésben a nők aránya az összes dolgozóknak közel 38 százaléka, a mezőgazdaságban a tsz-tagságnak 38,5 százaléka és a falu, mint munkaerőtartalék lassan kimerülőfélben van, az új munkaerőszükséglet fő forrása a fiatalság. Egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy a fiatalok pályaválasztása és a népgazdaságban meglevő munkalehetőségek összhangban legyenek. A népgazdaság munkaerőszükséglete minőségileg is, mennyiségileg is körülhatárolt. Egyes vállalatoknak, intézményeknek az ország meghatározott részeiben meghatározott képzettségű és szakmájú munkaerőre van szükségük. Fontos, hogy oktatási rendszerünkben is olyan arányokat hozzunk létre, amelyek összhangban vannak az'ország termelőerőinek fejlődésével és az ország munkaerőszükségletével. A társadalom anyagi alapjai ma lehetővé teszik az ifjúság továbbtanulását széles intervallumok között. A szülők ma már nélkülözni tudják a gyermekek keresetét. A gyermekek viszont élnek is a tanulás lehetőségével. Társadalmi, gazdasági, egyéni és családi szempontból is fontos, hogy a gyermekek olyan irányú és jellegű, olyan színvonalú képzést kapjanak, amely megfelel a társadalom mai és jövőbeli igényeinek. Ma már nem mindegy, hogy oktatási rendszerünk keretén belül mit és milyen arányokban oktatunk. Ezeknek az arányoknak is összhangban kell lenniük a népgazdaság igényeivel. Az utóbbi években, annak ellenére, hogy az oktatási reform alapkoncepciója helyes, a munka területén, de az élet más területein is azt tapasztaltuk, hogy az oktatási rendszerünk által biztosított oktatási formák jelenlegi arányai között probléma van. Egyre többen jelentkeznek munkára olyanok, akik gimnáziumban tettek érettségit, bár az iparnak, a mezőgazdaságnak, az intézményeknek és a munka egyéb területén is inkább szakmunkásokra lenne szükség. Ennek egyik oka. hogy az oktatási reformot követően növeltük a gimnáziumok számát, holott a gimnáziumi érettségit igénylő munkák száma az országban meghatározott, valamint a felsőfokú intézményekben és az egyetemeken a továbbtanulási lehetőségek is konkréten adottak. Olyan megyében, mint például Hajdú-Bihar megye, amely döntően mezőgazdasági jellegű, ma Debrecenen kívül gimnázium van Berettyóújfaluban, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben. Derecskén, Püspökladányban és kihelyezett gimnáziumi osztályok működnek Biharkeresztesen és Komádiban. Az élet által felvetett követelmény ma, hogy a gimnáziumokat felül kell vizsgálni és meg kell vizsgálni azok szakközépiskolává való átszervezésének lehetőségét. A gimnáziumhoz kapcsolódik egy társadalmi tudatbeli probléma is, amely szerint a gimnázium elvégzése egyben a szellemi, az adminisztratív munka felé fordulást is jelenti. A fiatalok többsége irodai, hivatali munkát igényel. A népgazdaságban viszont sok más munkahely állna rendelkezésre, ha meglennének a kellő szakmai ismereteik, • Hazánkban a fizikai és a szellemi munka aránya 80—20 százalék között mozog. A legnagyobb állomány ma nálunk a szakmunkás-állomány. Nagyságánál fogva ez az állomány kí>-mia a legnagyobb utánpótlást és iskolarendszerünknek is ezt kell tükröznie. Az úgyn'ove^éít 5+l-es szakmai előképzés a nem egészen helyesen kitűzött célok miatt és sok esetben a hibás végrehajtás következtében nem segítette elő megfelelően a fiatalok szakmai képzését, illetve pályaválasztását. Eredményként